A Bükkábrányi múmiaerdő – 7 millió éves ősfák a bánya mélyén

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a bükkábrányi lignitbányában a kitermelés során a munkások olyan fatörzsekre bukkantak, amelyek álló helyzetben, épen maradtak meg a föld alatt. A fák korát a kutatók körülbelül 7 millió évre becsülték.

Egyedülálló felfedezés

2007 júliusában a bányászok 60 méteres mélységben találták rá a különös fatörzsekre. Első pillantásra is szokatlan volt, hogy a törzsek nem dőltek el, hanem függőlegesen, eredeti növekedési pozíciójukban álltak a föld alatt. A helyszínre érkező szakemberek hamar megállapították, hogy a fák nem fosszilizálódtak, vagyis nem váltak kőzetté, hanem eredeti fás szerkezetüket megtartva, szerves állapotban őrződtek meg.

A további vizsgálatok szerint a lelet korát körülbelül 7–8 millió évre becsülték, vagyis a fák a miocén időszak végén növekedtek. A kutatók mocsárciprusként azonosították őket, amely ma már csak Észak-Amerikában él vadon, Magyarországon pedig kizárólag díszfaként ismerjük. A megtalált fáknak csak az alsó részei maradtak fenn, míg a felső törzsrészek időközben elpusztultak.

Bükkábrányi mocsárciprus-törzs a miocén korból, ma Ipolytarnócon kiállítva. Fotó: Lajos66 / Wikimedia Commons”

A terület földtörténeti múltja alapján egykor itt húzódott a Pannon-tenger északi partvidéke. A part menti mocsaras területeken sűrű, akár 30–40 méter magas mocsárciprus-erdők állhattak, és a Bükkábrányban feltárt példányok ezeknek az erdőknek a maradványai. A fák megőrződését egy hirtelen természeti esemény (valószínűleg egy homokvihar vagy iszaplavina) idézte elő, amely hatalmas mennyiségű üledékkel, körülbelül hat méter vastagon temette be az alsó törzsszakaszt.

A lelet feltárása és tudományos jelentősége

A bükkábrányi feltárás során a kutatók összesen tizenhat, eredeti állapotában fennmaradt fatörzset azonosítottak, melyek közül több is elérte az öt-hat méteres magasságot. A törzsek átmérője jelentős szórást mutatott, egyes példányok vastagsága a három métert is megközelítette. A fák álló helyzetben kerültek elő, vagyis pontosan úgy helyezkedtek el, ahogyan egykor a földön nőttek, ami önmagában is ritka jelenség ilyen korú leletek esetében.

Az osmaradvanyok.hu beszámolója szerint a rendkívüli állapotban megőrzött mocsárciprusokat különleges óvintézkedések mellett emelték ki a homokrétegből. A törzsek szerves szerkezete ugyanis rendkívül érzékeny, és a szabad levegőn néhány nap alatt teljesen szétmállottak volna,  ezért a megtalált példányokat azonnal víz alá helyezték, hogy megelőzzék a bomlási folyamatot.

Az évgyűrűk vizsgálata lehetőséget adott arra is, hogy megbecsüljék a fák eredeti korát. Az eredmények alapján a bükkábrányi mocsárciprusok nagy része 300–400 éves korában pusztult el, valószínűleg hirtelen betemetődés következtében. Az évgyűrűk sűrűsége és a fák magas gyantatartalma járult hozzá ahhoz, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradtak a föld alatt, ellenállva a gombák és egyéb korhasztó mikroorganizmusok hatásának.

A miocén kori fák ma is megtekinthetők

Aki ma szeretné testközelből megismerni a 7 millió éves mocsárciprusokat, több helyen is megteheti. Az egyik törzs a Magyar Természettudományi Múzeumban látható, míg más példányokat a debreceni Déri Múzeumban és a bükkábrányi helytörténeti bemutatóhelyen őriznek. A leglátványosabb kiállítás azonban Ipolytarnócon található, ahol az Ősfenyő Fogadóépület mellett, szabadtéren tekinthetők meg a megmaradt törzsek.

Megőrzött állapotuk révén páratlan bepillantást engednek egy olyan korszakba, amikor még mocsárciprusok uralták a Pannon-tenger partvidékét.

Kiemelt kép: Phoebe Strafford / Unsplash

Ez is érdekelhet:

• A világ általunk ismert első nagy csatáját harckocsikkal vívták – a kádesi csata
• A medveállatkák a Föld legkisebb élőlényei közé tartoznak, mégis gyakorlatilag halhatatlanok
• Elveszett kontinenst fedeztek fel, amely jelentősen befolyásolta az evolúciót