Az általános iskolák és középiskolák történelemkönyvei, de számos akadémiai munka egyszerűség felé hajló magyarázata is az, hogy a mongolok azért hagyták el szinte lóhalálában hazánkat 1242 tavaszán, mert vezérük, Batu kán nyargalt Karakorumba, a Nagy Mongol Birodalom fővárosába a kánválasztásra. Csakhogy Batu még 1243-ban is csak a Volga mellett járt, a kurultáj pedig majd csak 1246-ban ült össze. És Ő akkor sem volt ott.

Szívós ellenállás fogadta a mongolokat Magyarországon

A legújabb történeti munkák a korábbiaknál sokkal árnyaltabban látják a helyzetet, ám tény, hogy e tézisek még nem igazán szivárogtak le a történelemtanítás “alsóbb” színtereire. Így középiskolásaink még mindig a fenti magyarázatot tanulják, hisz tankönyvük úgy fogalmaz: “a kutatók szerint Batu kán az Ögödej nagykán halála utáni kánválasztásra vonult vissza a sztyeppére.”

Ögödej hosszasan betegeskedett halála előtt, miközben unokaöccse, Batu éppen Lengyelországot és Magyarországot verte tönkre 1241 tavaszán (a muhi és a legnicai csata között két nap különbség volt, Batu a “magyar fronton” harcolt, erről itt olvashatsz részletesebben). A hódítók a nyarat és az őszt itt töltötték, ám a Dunántúlra már csak télen indultak el és igencsak nehézkesen haladtak, mert muhiból tanulva, a magyarok többé nem vállaltak “mezei csatát”, inkább a várakra támaszkodtak és védekezésre rendezkedtek be.

IV. Béla király menekül a tatárok elől. Fotó: Mazarin07/Wikimedia

A legújabb kutatások szerint ugyanis Magyarországon, Lengyelországban, vagy a Balkán egyes területein sem lehetett úgy hódítani, ahogyan az eurázsiai steppén. Régiónkban, ha a mezei csatát meg is nyerte az egyik fél, az ellenállás folytatódott, akár kis falvak lakossága is összetömörült egy-egy erődített hely körül, aminek elfoglalása során jelentős veszteségeket szenvedtek a támadók is. Ilyen típusú ellenállásra az Alföld hatalmas területein van példa, igaz, amit a mongolok elhatároztak, elképesztő haditechnikai fejlettségük okán véghez is vittek. Igen, a kővárakat is el tudták foglalni. De időt és embert veszítettek.

IV. Béla és családja is megmenekült

A szűnni nem akaró ellenállást táplálta a tény, hogy IV. Béla királyunkat nem sikerült sem elfogni, sem megölni. Az üldözésére küldött gyors mongol különítmény Kadan, a Lengyelországot meghódoltató Ögödej nagykán fiának vezetésével sem Zágrábban, sem Klisszában nem érte utól a királyt és családját. Sőt, Klisszát elfoglalni sem tudták. A vár egyébként az Országgyűlés Vadásztermének egyik híres freskójáról, illetve a Trónok harca sorozatból is ismerős lehet, melyben Meereen városát “játszotta”. A végső menedékként szolgáló, szigeten lévő Trau várával pedig már nem is próbálkoztak Kadan harcosai.

Klissza falainál forgatták a Meereen-i jeleneteket a Trónok harcában. Forrás: Creative Commons

Csak a kunok megtörése lehetett a cél

Egyes történészek más eshetőségeket is felvetnek. Kínai források ugyanis az 1236-1242 közötti hadjáratot “kun hadjáratnak” nevezik, azaz arra utalnak, hogy ezek esetében nem a Magyar Királyság elfoglalása, hanem csupán hódoltatása volt a cél, illetve annak elérése, hogy a kunok számára ne tudjanak segítséget nyújtani. Ezzel a mongolok biztosítanák uralmukat a steppe hatalmas nyugati területein. A magyar uralkodók korábban jelentős befolyással bírtak a steppe legnyugatabbi kun törzseire, térítésükre hozták létre a milkói püspökséget 1227 körül, illetve sokezer harcosukat fogadták be 1239-ben Kötöny vezetésével.

Freskórészlet a Szent László-legendából: Szent László és a kun vitéz birkózása. Évtizedekig álltunk szemben a kunokkal, 1239-ben IV. Béla mégis befogadta őket, hogy seregét növelje. Nem rajta múlt, hogy ez akkor nem sikerült. Forrás: Wikimedia Commons

Mások amellett is érvelnek, hogy 1242-re már 6 éve álltak hadban a mongol csapatok (vö a második világháború is hat esztendeig tartott), óriási távolságokat tettek meg, sikert sikerre halmoztak, ám joggal vetődhetett fel a kérdés vezéreikben, hogy embereik meddig bírják még a harcot hasonló intenzitással és eredményeséggel.

Emellett Batunak azzal is számolnia kellett, hogy az új nagykán vélhetően családon belüli ellensége, Güjük lesz, akivel a katonai összecsapást csupán utóbbi korai halála akadályozta meg.

Magyarország nagyhatalom maradt

A mai történészi konszenzus tehát semmiképp sem a kánválasztásra hazaigyekvő mongol vezér döntésében látja a mongol kivonulás okát, hanem több tényezőt is említ és ezek együttes hatásában látja hazánk megmenekülésének kulcsát. A korban a Magyar Királyság Közép- és Kelet-Európa egyik nagyhatalma volt, amely bár vereséget szenvedett, ami főleg a keleti és alföldi területeken súlyos pusztulást vont maga után, ám néhány év múlva IV. Béla ott folytatta egyébként agresszívnak, expanzívnak tekinthető külpolitikáját, ahol a mongol invázió előtt abbahagyta. Sőt, 1242-ben, visszatérve, menetből visszavette a Babenberg Frigyes által elfoglalt nyugat-magyarországi erősségeket. A mongolok, bár tervezték, birodalmuk szétesése okán ilyen volumenű hadjáratot – szerencsénkre – többé már nem tudtak hazánk területére vezetni. Összességében tehát szívós ellenállásunk és földrajzi helyzetünk menthetett meg az orosz fejedelemségekhez hasonló mongol rabigától.

IV. Béla és II. Ottokár harca a Képes Krónikában. A Magyar Királyság a mongoloktól elszenvedett vereség ellenére is nagyhatalom maradt. (Wikipédia)

Olvass tovább nálunk:

• Hogyan vált Dzsingisz kán a történelem legnagyobb hódítójává?
• A tatárjárás és a mongolok könyörtelenségének új bizonyítékaira bukkantak Bugacon

További történelmi témájú cikkekért katt.