Ettől a három magyar ételtől irtóznak a külföldiek
Magyarország gazdag gasztronómiai hagyományai számtalan kulináris élményt kínálnak a világ minden tájáról érkező vendégeknek. A gulyás, a hortobágyi húsos palacsinta vagy a lángos sok külföldi számára felejthetetlen ízélményt jelent.
Ugyanakkor akadnak olyan fogások is, amelyek a helyieknek megszokott, sőt kedvelt ételek, de a turisták nagy részében inkább döbbenetet és viszolygást váltanak ki. A 168.hu kiválogatta a három, talán legmegosztóbb ételt.
Pacal
A pacaltól valamiért a legtöbb külföldi nagyot néz. Fotó: depositphotos.com
A pacal talán az egyik legvitatottabb magyar étel, sokunk imádja, viszont majdnem ugyanennyien nem kívánják, pedig a legrangosabb éttermekben is gyakran kapni. A marha gyomrából készült fogást előfőzik és alaposan megtisztítják, hogy eltűnjön az erőteljes szaga, majd felcsíkozzák, és hagyományos pörköltalapra teszik. Hosszú főzés során puha, ízes falatokká válik, amelyek galuskával vagy friss kenyérrel együtt kerülnek az asztalra. A magyarok számára ez a régi paraszti konyha emléke, a külföldiek azonban gyakran már az alapanyag hallatán elutasítják.
Kocsonya
Fotó: depositphotos.com
A téli időszak hagyományos fogása a kocsonya, amelynek már a látványa is meghökkenti az idegeneket, még annak ellenére is, hogy egyébként a legtöbb európai országban igen elterjedt. A sertés- vagy marhahúst, csülköt, bőrt, füleket és csontokat hosszasan főzik zöldségekkel és fűszerekkel, majd lehűtve a csontokból kifőtt kollagén zselés állagúvá teszi a levet. Az így kapott rezgő, hideg étel a magyarok szerint igazi csemege, a turisták viszont gyakran megriadnak a formájukat megőrző húsdaraboktól és a számukra szokatlan textúrától.
Velős pirítós
A velős pirítós sem jön be a legtöbb külföldinek. Fotó: depositphotos.com
A harmadik, sokakat meglepő étel a velős pirítós. A marha vagy sertés hosszú csontjaiban található csontvelőt sütőben készítik el, majd pirítósra kenve, sóval, borssal és friss petrezselyemmel tálalják. A magyar konyhában különleges ínyencfalatnak számít, amelyet sokan nagyra értékelnek, de a külföldiek többsége idegenkedik attól, hogy ilyen közvetlen formában találkozzon az állati velővel.
Míg számunkra ezek a fogások a hagyományok és a múlt emlékei, addig a turisták egy része inkább elfordul tőlük. A különbség jól mutatja, hogy az étkezési szokások mennyire változatosak: ami az egyik nemzetnek mindennapi vagy éppen ünnepi csemege, az a másik számára akár sokkoló élmény is lehet.
Érdemes elolvasni:
