Magyarország évekig profitált abból, hogy fenntartotta gázkapcsolatait Oroszországgal: olcsóbb energiát szerzett be, mint a gyorsan diverzifikáló országok, és sikeresen átvészelte a 2022–23-as energiaválságot. Mostanra azonban az orosz gáz beszerzésével szerzett árelőny olvad, miközben a kockázatok egyre nőnek – derül ki Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa által írt, a MásfélFok portálon megjelent elemzésből.
Tartalomjegyzék
A sikeres stratégia ára: idővel egyre drágább lesz a halogatás
Az elmúlt két évben Magyarország energiapolitikája rövid távon eredményesnek bizonyult. Az ország nem pánikszerűen keresett új beszerzési forrásokat, így kedvezőbb áron jutott energiához, mint több nyugat- és észak-európai állam – áll a cikkben. Ám ez a stratégia hosszú távon egyre költségesebb lehet, mivel a gázpiac átalakul, a geopolitikai kockázatok nőnek, és az alternatív útvonalak bővülnek.
Deák szerint a teljes leválás az orosz gázról és olajról évente mintegy 400 milliárd forinttal növelné az importköltségeket – ez a GDP körülbelül fél százalékának felel meg. Bár nem elhanyagolható összeg, kezelhető mértékű, és kisebb kockázatot jelentene, mint egy válsághelyzetben végrehajtott, kényszerű váltás.
Fizikailag lehetséges a leválás, de hiányzik a politikai akarat
Az ország ma már technikailag képes lenne orosz gáz nélkül is biztosítani ellátását. Az elmúlt évtizedek beruházásai – például a magyar–osztrák, magyar–horvát és magyar–román interkonnektorok, illetve az adriai LNG-terminál – lehetővé teszik, hogy több irányból is érkezzen gáz.
A fogyasztás is jelentősen csökkent: míg a 2000-es évek elején 14 milliárd köbméter volt az éves igény, ma alig haladja meg a 10 milliárdot. Részben az árak, részben a hatékonyabb energiagazdálkodás miatt az ország fokozatosan „leszokóban van” a földgázról.
Mindez azt jelenti, hogy Magyarország akár már most is elbúcsúzhatna az orosz gáztól – ám Deák szerint ez nem feltétlenül lenne bölcs lépés. Az orosz szállítások kockázatosak ugyan, de a globális gázpiac sem stabil: a Hormuzi-szoros lezárása, az iráni feszültségek vagy az amerikai exportpolitikák bármikor felboríthatják a kínálatot. Ráadásul a nyugati partnerek sem mindig megbízhatóak: elég, ha a 2022-es válság idején Németország által bevezetett gáztranzitdíjakra gondolunk.
Olcsó orosz gáz, drága biztonság
Bár az orosz gáz átlagos importára ma már a holland tőzsdei árakhoz közelít, Magyarország számára továbbra is kedvező. Az orosz gáz teljes kiváltása 10 százalék körüli áremelkedést eredményezne a magyar importban. Ugyanakkor az olcsóbb energia ára az, hogy Magyarország szinte teljesen egyetlen, politikailag és logisztikailag is kockázatos forrásra támaszkodik.
A Fekete-tenger alatti Török Áramlat vezetéken keresztül érkező gázellátást technikai és biztonsági problémák is fenyegetik, a vezetékek háborús övezet közelében húzódnak, és a tranzitországok – Bulgária, Szerbia, Törökország – bármikor korlátozhatják az áramlást.
A jövő kulcsa: fokozatos váltás és diverzifikáció
A régióban sorra indulnak új alternatív projektek. A román Neptun Deep mező 2027-től akár a magyar importnál is több gázt termelhet, a horvát LNG-terminál bővítése pedig tovább erősítheti a térségi ellátásbiztonságot.
Eközben az amerikai és európai politikai nyomás is fokozódik: mindkét fél egyre határozottabban sürgeti Magyarországot, hogy csökkentse orosz függőségét.
Deák András szerint a magyar stratégia eddig pragmatikus volt, de mostanra a kivárás ára egyre nagyobb. Ha a béke és a szankciók feloldása hamarosan bekövetkezik, talán megérte kivárni. Ha viszont nem, a hirtelen kényszerű leválás súlyos gazdasági károkat okozhat – figyelmeztet.
A szakértő szerint itt az ideje annak, hogy Magyarország fokozatosan, de tudatosan diverzifikálja gázforrásait. Egy valamivel drágább, de biztonságosabb energiapolitika hosszú távon nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is stabilabb jövőt biztosíthatna az országnak.
Source: