Az orosz–ukrán háború kitörése óta gyakran hangzik el az az állítás, hogy Európa „lábon lőtte magát”, amikor csökkentette függőségét az orosz fosszilis energiahordozóktól, köztük a földgáztól. A kritikusok szerint ez tartósan magas energiaárakat eredményezett. A legfrissebb piaci adatok és előrejelzések azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják: az európai földgázárak mára visszatértek a 2010-es évek inflációval korrigált szintjére, és a következő években akár tovább is csökkenhetnek.
Jelentősen visszaesett az orosz szerep
Miközben 2021-ben az orosz földgáz az EU fogyasztásának mintegy 40 százalékát adta, ez az arány mára körülbelül 12 százalékra csökkent. Az ukrán gáztranzit 2024 végén történő leállása tovább mérsékelte Moszkva befolyását. Ennek ellenére az európai gázpiac stabil maradt, az árak pedig nem emelkedtek tartósan.
A meghatározó holland TTF-tőzsdén a földgáz ára 2024 decemberére 26–27 euró/megawattóra körüli szintre süllyedt. Ez – az inflációt figyelembe véve – nagyjából megfelel a 2010-es évek „aranyévtizedének” átlagárainak.
Mi áll az árcsökkenés mögött?
A G7 elemzésében Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője három fő tényezőt emel ki.
Összeesett európai gázkereslet.
Az EU földgázfogyasztása a 2021-es 413 milliárd köbméterről 2023-ra 331 milliárd köbméterre esett vissza, ami mintegy 20 százalékos csökkenést jelent. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint ez a trend folytatódni látszik: 2030-ra további 8–10 százalékos mérséklődés várható.
Erősödő LNG-kínálat világszerte.
A világ jelenleg a harmadik nagy LNG-kínálati hullámot éli. 2026 és 2030 között több mint 200 millió tonnával bővülhet a cseppfolyósított földgáz globális kapacitása, elsősorban az Egyesült Államok és Katar beruházásainak köszönhetően. Ez a többlet jelentős nyomást gyakorolhat az árakra.
Egységesebb és rugalmasabb európai piac.
Az EU az elmúlt években jelentősen fejlesztette LNG-importkapacitásait, és kétirányúsította a vezetékrendszereket. A korábbi kelet–nyugati gázáramlás helyett ma már többirányú ellátás biztosított, ami csökkenti az ellátási kockázatokat és a regionális árkülönbségeket.
Mit jelent mindez Magyarország számára?
Magyarország földrajzi helyzete miatt továbbra is valamelyest drágább ellátási terület lehet Nyugat-Európa tengerparttal rendelkező régióinál. A szakértők szerint azonban ez a felár várhatóan csak 3–7 euró/megawattóra körül alakulhat, és egy alacsonyabb általános árszint mellett jelentkezik. A különbség tovább csökkenhet, ha nő a román vagy az azeri–török vezetékes gáz szerepe, illetve ha kedvezőbb LNG-beszerzések valósulnak meg.
Merre tartanak a gázárak?
A piaci elemzések szerint a stagnáló európai kereslet és a gyorsan bővülő LNG-kínálat miatt az árakra tartós nyomás nehezedhet. Az S&P Platts és a Goldman Sachs is alacsonyabb földgázárakat vár 2027–2029 között. Utóbbi elemzőház szerint 2028 második felében akár átmeneti „árösszeomlás” is bekövetkezhet az LNG-túlkínálat miatt, bár hosszabb távon – 2030 után – ismét visszatérhetnek a 30 euró/megawattóra körüli szintek.
Összességében úgy tűnik, Európa nem gyengült, hanem alkalmazkodott: az orosz földgáztól való függetlenedés nem tartós drágulást, hanem egy rugalmasabb, sokszereplős és hosszabb távon akár olcsóbb energiapiacot eredményezhet.
Forrás: