A 20. század legnagyobb régészeti felfedezését egy kutya tette
1940 szeptember 12-én Franciaország délnyugati részén, a Dordogne megyei Montignac közelében egészen rendkívüli dolog történt: egy fiatal fiú és kutyája akaratlanul is a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezését tették.
Egy véletlen műve a múlt század talán legnagyobb régészeti felfedezése
A történet főszereplője Marcel Ravidat, egy akkor mindössze 18 éves diák, valamint Robot nevű kutyája, aki egy kidőlt fa mellett kezdett el gyanúsan kaparni egy lyuknál az erdőben.
A helyiek körében már régóta keringett egy legenda egy titkos föld alatti járatról, amely állítólag egy közeli kúriához, más változatok szerint pedig egy kincsekkel teli barlanghoz vezetett.
Ravidat egyedül próbálta meg feltárni a nyílást, ám megfelelő eszközök híján feladta. Néhány nappal később azonban három barátjával – Jacques Marsallal, Georges Agnellel és Simon Coencasszal – visszatért, és közösen kiszélesítették a nyílást annyira, hogy be tudjanak mászni rajta, írja az IFLScience.
Igazi régészeti csodát találtak a fiatalok
A fiúk egy addig érintetlen, évezredek óta lezárt barlangba jutottak, ahol fáklyafény mellett egy hosszú folyosón haladva lenyűgöző falfestményekre bukkantak, majd további termekben is rajzok és vésetek sora tárult fel előttük.
Másnap egy kötél segítségével Ravidat leereszkedett egy nyolc méter mély aknába, ahol a barlang egyik legismertebb alkotását, egy monumentális bölényábrázolást találtak.
A fiatalok eleinte nem voltak tisztában a régészeti lelet valódi jelentőségével, ezért alkalmi látogatókat is beengedtek a barlangba. Végül értesítették tanárukat, Léon Lavalt, aki a festmények láttán felismerte azok őskori eredetét, és szakértő régészekhez fordult. A vizsgálatok megállapították, hogy a rajzok 17–22 ezer évesek, és a magdaléni kultúra idejéből származnak.
A Lascaux-i barlang falain közel 600 ábrázolás található, főként lovakról, szarvasokról, bölényekről és más állatokról. A festékeket természetes anyagokból – vörös agyagból, okkerből, faszénből és mangán-oxidból – készítették. A barlangban nem éltek tartósan, valószínűleg csak a művek elkészítésének idejére használták.
A kutatókat találgatnak a barlangot illetően
A kutatók máig vitatják a festmények célját. Egyes elméletek szerint rituális szerepük volt, és a vadászszerencse befolyásolását szolgálhatták, míg mások szerint a nehezen megközelíthető hely közösségi összejövetelek helyszíneként szolgált.
A barlangot 1948-ban megnyitották a nagyközönség előtt, ám 1963-ban a falakon megjelenő gombák miatt bezárták. Azóta több, rendkívül hű másolat készült, amelyek közül az egyik ma is látogatható, megőrizve az emberiség egyik legősibb művészeti emlékének történetét.
Forrás: