A világ legteljesebb Homo habilis csontvázára találtak rá kutatók, amely több mint 2 millió éves, és számos Lucyhoz hasonló, korai emberelődökre jellemző anatómiai jelleget őriz. A fosszíliák a korai emberelődök életmódjáról és testfelépítéséről is új, izgalmas információkat hordoznak.
Az emberi evolúció története tele van titkokkal és olyan váratlan felfedezésekkel, amelyek folyton új megvilágításba helyezik őseink életét és fejlődését. A legfrissebb felfedezés, egy több tekintetben is rendkívüli Homo habilis csontváz vizsgálata különösen izgalmas betekintést nyújthat a korai emberelődök világába, és segíthet jobban megérteni az evolúció folyamatát is.
A Homo habilis csontváz felfedezése és jelentősége
A KNM-ER 64061 jelzésű Homo habilis csontvázat Észak-Kenyában, a Turkana-medence területén fedezték fel. A fosszíliák első töredékeit még 2012-ben találta meg kutatócsoportjával Meave Leakey, a New York-i Stony Brook egyetem régésze, majd 2015-ben jelentették be felfedezésüket először egy tudományos konferencián. Ahogyan a Live Science is beszámol róla, a fosszíliákkal kapcsolatos teljes elemzést 2026. január 13-án publikálták a The Anatomical Record folyóiratban, megerősítve, hogy a valaha talált legteljesebb Homo habilis leleteinek egyikéről van szó, mely egyben az egyik legrégebbi is.
A Homo habilis csontváz azért különösen fontos a paleoantropológiai kutatások szempontjából, mert ez a faj átmenetet képviselt az australopithecusok és a Homo nemzetség későbbi, jobban ismert tagjai, például a Homo erectus között. Az Australopithecusok közül kiemelkedő Lucy csontvázhoz hasonlóan pedig a Homo habilis is kulcsfontosságú az emberi evolúció korai szakaszainak megértésében.
A fosszíliák anatómiai jellemzői
A felfedezett lelet kulcscsontokból, lapockadarabokból, felső- és alsó karcsontokból áll, ám kisebb-nagyobb töredékeket is találtak a kutatók a gerincből, bordákból, felső lábszárcsontból és a medencéből, s végül az alsó fogsornak köszönhetően vált egyértelművé, hogy Homo habilis maradványokról van szó. A kutatók szerint az erős, vastag karcsontok az australopithecusokra jellemző arányokat idézik, ami azt mutatja, hogy a faj felső végtagjai hosszúak és erősek voltak, még a későbbi Homo erectushoz képest is.
A felkarcsont hosszából a kutatók arra következtettek, hogy az egyén fiatal felnőtt volt, körülbelül 160 cm magas, és testtömege mindössze 30,7 kg lehetett. Ezek az adatok összességében arra utalnak, hogy Homo habilis lényegesen kisebb termetű és könnyebb volt, mint Homo erectus, ugyanakkor felső végtagjainak arányai még mindig az australopithecusokra emlékeztettek.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a hosszú alkar nem feltétlenül jelenti azt, hogy Homo habilis fákon mászott volna, ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy valóban képes legyen rá.
További kutatási irányok
A felfedezés azért különösen fontos, mert az elmúlt 2,2–1,8 millió évben Kelet-Afrikában akár négy különböző hominin faj – a Homo habilis, a Homo rudolfensis, a Paranthropus boisei és valószínűleg a Homo erectus – is élhetett ugyanabban az időben. A fosszíliák végre segíthetnek tisztázni, hogy ezek a fajok milyen kapcsolatban álltak egymással.
A Homo habilis csontváz felfedezése nemcsak a fajról ad új információkat, hanem arról is, hogyan alakultak ki a korai emberelődök anatómiai jellemzői. Az erős felső végtagok és az alacsonyabb testtömeg ugyanakkor azt sugallja, hogy ez a faj már közelebb állt az állandó földi életmódhoz, mint az australopithecusok.
A kutatók kiemelik, hogy a jövőben a Homo habilis alsó végtagi fosszíliái tovább finomíthatják képünket erről a kulcsfontosságú fajról, és segíthetnek megérteni, hogy közvetlen elődje volt-e Homo erectusnak, vagy csupán egy rokon, vele párhuzamosan élő faj.
Forrás: