Balamakú ökológiai rezervátum területén egy több mint ezer éve elhagyott, de kiemelkedő jelentőségű maja város nyomaira bukkantak, amelyről eddig semmilyen modern kori feljegyzés nem létezett.
A felfedezésről a Popular Mechanics számolt be, amely szerint a romváros több száz éven át lehetett fontos regionális központ, mielőtt a növényzet teljesen elnyelte volna.
Ősi maja város a dzsungel mélyén
A lelőhely mintegy közel 60 kilométerre fekszik a legközelebbi lakott területtől, mélyen a dzsungelben. A kutatócsoportot Ivan Šprajc, szlovén régész vezette, aki 1996 óta irányít feltárásokat a Yucatán-félszigeten, a város helyét pedig légi felmérések adatai alapján sikerült pontosan behatárolnia.
Egy magasabban fekvő földnyelven épült a település, amelyet ráadásul kiterjedt mocsárvidék vesz körül. Ez védelmi szempontból is előnyös volt, és vallási jelentőséggel is bírhatott, ugyanis a maja hitvilágban a víz és a mocsár gyakran az alvilághoz kapcsolódott.
A 123 hektáros területen három nagyobb tér található, monumentális épületekkel körülvéve. Több piramisszerű építményre is bukkantak, amelyek közül néhány 15 méternél is magasabb, az egyik pedig közel 25 méterre emelkedik a természetes talajszint fölé.
„A két fő tér között alacsony, hosszúkás építményekből álló komplexum található, amelyek elrendezése szinte koncentrikus köröket alkot. A területen egy labdajátékpálya is helyet kapott” – mondta Ivan Šprajc, a kutatás vezetője.
Ez a játék viszont nem a gyengeidegzetűeknek lett kitalálva, rituális változata ráadásul még véráldozattal is végződhetett. A mérkőzés az élet és az alvilág küzdelmét szimbolizálta, a játék utáni feláldozott vér pedig az isteneknek szánt felajánlás volt. A források szerint nem mindig a vesztesek haltak meg, bizonyos esetekben a győzelemhez kapcsolódott az áldozat, amelyet a maja hitvilágban kiváltságnak tekintettek.
A különböző városrészeket kővel burkolt út kötötte össze, a legnagyobb piramis pedig az északnyugati zónában állt, ahonnan a teljes környék belátható volt – ez a pozíció vallási és hatalmi központi szerepre utalhatott.
Ocomtúnnak nevezték el ezt a települést, ami yucatec maja nyelven „kőoszlopot” jelent. A név a számos hengeres, monolit kőoszlopra utal, amelyek feltehetően felső szintek bejáratait vagy szertartási terek határait jelezték.
Egy válság nyomai a romok között
A felszíni leletek és a próbaásatások alapján Ocomtún a klasszikus maja korszakban volt virágzó központ, nagyjából Kr. u. 250 és 1000 között. A leggyakoribb kerámiatípusok a késő klasszikus időszakból (600–800) származnak, de a pontosabb időrendet még elemzik.
A város szerkezete viszont egyben árulkodik a hanyatlásáról is. A központi udvarokban és szentélyeknél végrehajtott átalakítások arra utalnak, hogy ideológiai és népességbeli változások zajlottak. Šprajc szerint ezek a jelek a 10. századra súlyos válságba torkolltak, amely végül a maja központi alföldek társadalmi összeomlásához és drasztikus népességcsökkenéséhez vezetett.
Ocomtún ráadásul nincs egyedül, 18–30 mérföldes körzetben az elmúlt évtizedben több más maja várost is azonosítottak. Ez arra utal, hogy a térség egykor sűrűn lakott, egymással kapcsolatban álló városhálózat része volt.
Forrás: