Döbbenetes: vérrel átitatott maja barlangot találtak, szétszabdalt áldozatokkal!

A maja társadalomról általában a gyönyörű piramisok jutnak eszünkbe, de gyakori volt a kegyetlen véráldozat is az ókori nép körében.

Amikor az ember meghallja a „rituális emberáldozat” kifejezést, gyakran egy hollywoodi kliséképet lát maga előtt: egy ártatlan szűz, aki a láva torkába hull. De a valóság ennél is sokkal sötétebb, vérfagyasztóbb és hátborzongatóbb volt a maja civilizáció idején, derül ki a LADbible cikkéből.

Szétszabdalt testek kerültek elő

A guatemalai Cueva de Sangre, azaz a „Vérbarlang” elképesztő és gyomorforgató bizonyítékokat tár fel az ősi maja áldozati rituálékról. Az archeológusok ugyanis szó szerint szétszabdalt testek nyomaira bukkantak a föld mélyén, a Dos Pilas ősi maja városa alatt húzódó alagútrendszer egyik legsötétebb zugában.

A barlang – amely egy 12 barlangból álló komplexum része, és amelyet a maják Kr. e. 400 és Kr. u. 250 között használtak – létezése már az 1990-es években bebizonyosodott, de a kutatók csak most szembesültek az igazi rémtörténettel, amely a Cueva de Sangre falai között játszódhatott le.

A maja nép sötét arca rajzolódik ki

A régészek nem csupán csontokat találtak, hanem egyértelmű nyomait annak, hogy az itt eltemetett embereket haláluk előtt széttrancsírozták. „A minta, amit kezdünk felismerni, az az, hogy testrészeket találunk, nem teljes testeket” – mondta Michele Bleuze, Los Angeles-i bioarcheológus, a felfedezést ismertető éves régészeti konferencián, amelynek beszédes címe volt: „Fekete, mint az éjszaka, sötét, mint a halál”.

Bleuze szerint ez nem véletlen: „A maja rituálékban a testrészek éppolyan értékesek, mint a teljes test”. A véráldozat tehát szó szerint értendő: nem temetkezésről van szó, hanem élő emberek feláldozásáról. A barlang csak az év száraz időszakában – március és május között – válik elérhetővé, mivel az év többi részében víz borítja.

Vallási szertartás lehetett

A szakértők szerint ez még jelentőségteljesebbé teszi a helyszínt: valószínű, hogy Chaac, az esőisten kiengesztelésére hajtották végre itt a szertartásokat, abban a reményben, hogy a várt eső megérkezik, és megmenti a termést – és vele a népet. A feltárás során vörös okkert és obszidián pengéket is találtak. Ezek rendszeresen szerepeltek a maja vallási szertartásokban, különösen emberáldozatoknál.

Ellen Fricano, a Western University of Health Sciences kutatója a barlangban talált csontmaradványokat vizsgálta, és megállapította, hogy a sérülések a halál pillanata körül történtek. Ebből pedig egyértelmű: nem egy utólagos temetésről van szó, hanem brutális rituáléról. Egy külön kamrában precízen egymásra helyezett koponyatetőket is találtak – mintha egyfajta kegyetlen műgonddal rendezték volna el őket.

A kutatók csak most kezdik megérteni, hogyan és miért is működtek ezek a rituálék. Az eddig ismert maja szertartásokhoz képest a vérbarlang egy sokkal sötétebb, sokkal véresebb világot tár fel – ahol a test nemcsak áldozat, hanem vallási eszköz is volt.

Ez is érdekelhet: