A kutatók szerint már 2 millió évvel ezelőtt élhetett egy emberfaj, mely képes volt a beszédre. Bár a neandervölgyiek nyelvhasználata jól ismert, a Homo erectus beszédképességének lehetősége új fényt vet az emberi kommunikáció kezdetére, és arra, hogyan fejlődhetett ki a beszéd az ősi emberfajok körében.
A nyelv az emberi evolúció egyik legfontosabb vívmánya, hiszen az információ átadásának elsőszámú eszköze, s egyúttal a társadalmi együttműködés és a kultúra elengedhetetlenül fontos alapját képezi. Bár a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a neandervölgyiek kommunikációja már valamilyen kezdetleges nyelven alapult, a korábbi emberfajok, például a felegyenesedett ember képességeit e téren sokkal bizonytalanabbak hitték.
Ahogyan viszont az IFL Science is írja, jóval nagyobb a Homo erectus beszédképességének esélye, mint korábban gondoltuk, ez pedig új fényt vethet a nyelv kialakulásának és az emberi kultúra fejlődésének folyamataira is.
A Homo erectus, amely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt jelent meg, rendkívül alkalmazkodó faj volt, mely a kutatók szerint minden olyan anatómiai és genetikai adottsággal rendelkezett, ami a beszédhez szükséges lehetett. A tanulmány kiemeli, hogy a Homo erectus volt az első emberelőd, melynek jelentősen megnövekedett az agya, és bizonyos kulcsfontosságú régiók, például a homlok- és a fali lebeny, morfológiailag hasonlítottak a modern emberéhez.
A Homo erectus beszédképességek lehetséges bizonyítékai
Bár az anatómiai jegyek önmagukban nem bizonyítják a beszédképességet, a kutatók szerint a Homo erectus kognitív képességei elegendőek lehettek a nyelvhasználathoz.
Korábban felmerült ugyan az aggodalom, hogy a szűk gerinccsatorna miatt az ősi emberfajok nem rendelkeztek a beszédhez szükséges fejlett légzésirányítással, a Homo erectus esetében azonban találtak olyan példányokat, ahol a gerincvelő mérete közel azonos, mint a Homo sapiens esetében, ami lehetővé tehette az összetett légzésvezérlést.
Emellett a belső fül szerkezete is hozzájárulhatott a beszédhez: a felegyenesedett ember egyes populációinak hallása ugyanis ideális lehetett a beszélt hangok érzékelésére.
A genetikai kutatások további bizonyosságot adnak a Homo erectus beszédképességét illetően. Számos, az agy és a nyelv kialakulásában szerepet játszó mutáció ugyanis már a Homo erectus idejére visszavezethető. A FOXP2 gén például a hangalapú kommunikáció kialakulásához köthető, ugyanakkor szerepet játszik a két lábon járásban is. Mivel a felegyenesedett ember képes volt két lábon közlekedni, elképzelhető, hogy rendelkezett e genetikai jeggyel, amely a beszédhez feltétlenül szükséges volt.
Régészeti bizonyítékok is támogatják a feltételezett nyelv létezésének lehetőségét. A Homo erectus ugyanis olyan eszközöknek az elkészítésére és használatára is képes volt, melyek absztrakt gondolkodást és szimbolikus kommunikációt igényeltek, ez pedig szintén a Homo erectus beszédképességének feltételezését erősíti.
Nyelv és szociális interakciók
A Homo erectus szociális és reproduktív viselkedése is utalhat a nyelvi képességekre. Genomadatok szerint ugyanis más, párhuzamosan létező emberfajokkal is képes volt összetett társas interakciókra, ehhez pedig valószínűleg a nyelv használata is szükséges volt.
Jelenleg ugyan nincs konszenzus arról, melyik emberfaj volt az első, aki beszélni tudott, de a bizonyítékok – a genetikai, anatómiai és régészeti adatok – azt sugallják, hogy a Homo erectus már képes lehetett valamilyen formájú nyelvhasználatra. Ha a neandervölgyiek nyelve bizonyítható, logikusan feltételezhetjük, hogy a Homo erectus is rendelkezett kommunikációs képességekkel, hiszen a faj kognitív és anatómiai adottságai már ezt lehetővé tették.
A kutatók szerint tehát a Homo erectus beszédképességének lehetősége ugyan magas, az erről szóló vita továbbra is folytatódik, de a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy az emberi beszéd evolúciója jóval korábban kezdődhetett, mint azt eddig gondoltuk, és a felegyenesedett ember is fontos szereplője lehetett ennek a történetnek.