A legújabb DNS-kutatások szerint a magyar és más uráli nyelvek eredete jóval keletebbre, Szibéria területére vezethető vissza, mint korábban gondolták. A genetikai adatok azt mutatják, hogy ezek a nyelvek több mint négyezer éve kezdtek terjedni nyugat felé.
Keleti nyom a magyar nyelvben
Kutatók régóta tudják, hogy a finn, az észt és más uráli nyelveket beszélő népek különleges, kelet-eurázsiai genetikai örökséget hordoznak. Ezt korábban az Urál hegység térségéhez kötötték.
A Harvard kutatói azonban eddig nem vizsgált szibériai közösségektől is mintát vettek, és az eredmények meglepőek voltak: az Északkelet-Szibériában élő jakutok genetikai mintázata szoros kapcsolatot mutat a finnekével, az észtekével és a honfoglaló magyarokéval.
Tajgán át, nem sztyeppén
A Harvard Gazette szerint az uráli nyelvek terjedése tehát nem a könnyen járható sztyeppéken zajlott, hanem a hatalmas északi tajgán keresztül, amely Skandináviától egészen a Bering-szorosig húzódik, állítják a kutatók.
A genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ma különböző mértékben maradt fenn ez a jakutföldi eredet. Az észtekben körülbelül 2 százalék, a finnekben mintegy 10 százalék található meg ebből az örökségből.
A mai magyarokban viszont ez a genetikai jel szinte teljesen eltűnt az évszázadok során.. Ugyanakkor a középkori honfoglalók vizsgálata bizonyítja, hogy a magyar nyelvet hozó közösségek még hordozták ezt a keleti genetikai nyomot.
Közelebb Alaszkához, mint Finnországhoz
Az uráli nyelvek legkorábbi központja tehát jóval keletebbre helyezkedhetett el annál, mint amit korábban feltételeztek – akár Szibéria távoli, északi vidékein. Ez azt is jelenti, hogy az ősmagyarok eredete a hagyományosan emlegetett Urál térségénél is keletebbre nyúlhat vissza.
A magyar nyelvet hordozó közösségek több ősi északi néppel is rokonságban állhattak, akik a tajga hatalmas övezetében éltek, és évszázadokon át kapcsolatban maradtak egymással.
Amerika is érintett
A történet azonban itt sem ér véget. A kutatás új fényt vetett a Szibéria középső részén egykor elterjedt, mára szinte teljesen eltűnt jenyiszeji nyelvcsaládra is, amelyből ma már csak a veszélyeztetett ket nyelv maradt fenn.
Helynevek Mongóliában és más térségekben arra utalnak, hogy ezek a nyelvek korábban jóval nagyobb területen voltak jelen, amelyek rokonságban állhatnak az észak-amerikai na-dene nyelvekkel.
Az ősi DNS új távlatot nyit
A kutatás nemcsak a magyar és a finn nyelvek keleti eredetét erősíti meg, hanem azt is megmutatja, hogy a nyelvek és kultúrák terjedése összetett, sokszereplős folyamat volt. Kis létszámú, de alkalmazkodó és mozgékony közösségek formálták Eurázsia nyelvi térképét – hatásuk pedig még ma is kimutatható. A magyar nyelv története így nem elszigetelt jelenség, hanem egy nagyobb, kontinenseken átívelő történet része.
Ha lemaradtál volna:
Forrás: https://news.harvard.edu/gazette/story/2025/07/ancient-dna-solves-mystery-of-hungarian-finnish-language-familys-origins/