A klímatörténeti kutatások szerint a sztyeppe éghajlata és természeti környezete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a honfoglaló magyarok sikeresen vegyék birtokba a Kárpát-medencét.
Rácz Lajos klímatörténész a Népszavának adott interjújában beszélt arról, hogyan befolyásolhatta a természeti környezet az emberi történelem alakulását, és mit tudhatunk a honfoglaló magyarok korának éghajlati viszonyairól.
Amikor a természet alakítja a történelmet
A környezettörténet viszonylag fiatal kutatási terület, és a XX. század második felében vált igazán fontossá, amikor a történészek egyre inkább felismerték, hogy a természet milyen sokszor játszik döntő szerepet a történelmi események alakulásában.
Rácz Lajos klímatörténész szerint a környezettörténet egyik alapgondolata az, hogy a természeti környezet aktív szereplője az emberiség történetének.
Ez a megközelítés a magyar őstörténet vizsgálatában is fontos lehet, hiszen a honfoglaló magyarok életét és vándorlását is jelentősen befolyásolhatta a sztyeppe természeti környezete.
A sztyeppe világa, ahol a honfoglalók elődei éltek
Ahogy Rácz Lajos klímatörténész a Népszavának adott interjújában fogalmazott, a magyar őstörténet klímatörténeti megközelítéséhez érdemes szélesebb földrajzi perspektívából szemlélni Eurázsia térképét.
A kutató szerint Eurázsiában jól kirajzolódik egy észak–déli irányú természeti övezet. A Jeges-tenger vidékétől dél felé haladva előbb a tundra, majd a tajga, vagyis a tűlevelű erdők sávja következik. Ettől délebbre már a lombos erdők húzódnak, majd az erdős sztyeppe, végül pedig az a hatalmas füves pusztaság, amely Mongóliától egészen a Kárpát-medencéig terjed.
Az ugor–magyar szétválás után a magyarok elődei ebben a sztyeppei környezetben éltek tovább. Gazdaságuk alapja a nagyállattartás volt, ami folyamatos mozgást igényelt, hiszen a közösségeknek mindig új legelőket kellett találniuk állataik számára.
- Korábban arról is írtunk, hogy mit ettek a honfoglaló magyarok a mindennapokban.
Miért indulhattak nyugat felé a magyar törzsek?
A sztyeppe éghajlatát nagyrészt az Atlanti-óceán felől érkező ciklonok alakítják, amelyek nyugat felé haladva egyre több csapadékot hoznak. Ennek következtében a sztyeppe nyugati része általában kiegyensúlyozottabb klímával és jobb legelőkkel rendelkezik.
Ez részben magyarázhatja, hogy a történelem során sok nomád nép – köztük a magyarok elődei is – fokozatosan nyugat felé vándorolt, ahol több víz és jobb minőségű legelő állt rendelkezésre, ami kedvezőbb feltételeket teremtett az állattartó életmód számára.
A nomád társadalmak számára uyganis létfontosságú volt az elérhető víz és a legelők állapota. Ha a csapadék kevésnek bizonyult, és a legelők kiszáradtak, az állatállomány gyorsan pusztulni kezdett, illetve a túl sok csapadék pedig mocsarasodást okozhatott.
„Egy ló 40–50 liter vizet is megiszik naponta, a juhok talán a felét, de egy ménes, vagy egy nyáj több száz, esetenként több ezer példányt jelent. Gondoljuk csak el: ez mennyi víz naponta?” – fogalmazott Rácz Lajos.
Elmondása szerint éppen ezért a legeltetés a sztyeppén elsősorban folyóvölgyekben zajlott, ahol biztosított volt a víz és a növényzet utánpótlása, ezzel együtt a környezet legkisebb változása is komoly hatással lehetett az állattartó közösségek életére.
Jó erőben lehettek a honfoglaló magyarok
Rácz Lajos arról is beszélt, hogy a sztyeppe éghajlata az évszázadok során többször is jelentősen megváltozott. A VI. század körül hűvösebb, csapadékosabb időszak kezdődött, amely hosszabb ideig is eltarthatott, majd később szárazabb periódusok következtek.
A honfoglalás idején, a IX. században azonban a sztyeppei övezet ismét viszonylag kedvezőbb, csapadékosabb időszakot élhetett át, ami a nomád társadalmak számára kulcsfontosságú volt.
A lovak, juhok és szarvasmarhák biztosították az élelmet, a közlekedést és a hadsereg mozgékonyságát is. Ha a legelők jó állapotban voltak, az állatok is erősebbek maradtak, ami a közösségek katonai erejét is növelhette.
Ezért a klímatörténész szerint a honfoglaló magyarok jó állapotban érkezhettek a Kárpát-medencébe.
A klímatörténeti megközelítés alapján tehát a természeti behatások, azaz a csapadék, a legelők és az állatállomány helyzete szintén fontos szerepet játszhattak abban, hogy a magyar törzsek sikeresen telepedtek meg a Kárpát-medencében.