Bemutatjuk a Muravidék épített örökségeit

A lendvai (alsólendvai) vár, Fotó: Mayer Jácint

A Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségekkel foglalkozó hírek csak ritkán térnek ki az egykoron Zala és Vas vármegyék területeihez tartozó Szlovéniában élő magyarságra.

A muraszombati várkastély, Fotó: Mayer Jácint

A szlovén–magyar államhatár mentén, a Muravidék tájegység területén körülbelül 5000–6000 fős magyar anyanyelvű kisebbség él. A Trianoni békeszerződést követően, a két világháború közt, majd a második világháború után is a délszláv állam arra törekedett, hogy minél jobban felgyorsítsa az asszimilációjukat. További nehézséget jelent a határ menti helyzetük, ami egészen a legutóbbi időkig szintén kizárólag hátrányok forrása volt a magyar szórványközösség számára. A Muravidék magyarsága a Magyarországgal szomszédos hét országban élő magyar kisebbségek közül “a határon túli magyar” világon belül sohasem tartozott az elkényeztetettek közé. Az anyaország figyelme – érthető okok miatt – sokkal inkább a nagyobb lélekszámú erdélyi, felvidéki, vajdasági elszakítottakra irányult. Ilyen és hasonló történeti okok miatt hosszú évtizedeken keresztül peremhelyzetben élő “peremmagyarokként” éltek a muravidékiek.

A lendvai (alsólendvai) vár, Fotó: Mayer Jácint

A térség erődítéstörténetére általánosságban elmondható, hogy a Magyar Királyság kezdeti időszakában a nyugati, gyérebben lakott gyepű térségéhez tartozik. Katonailag nem számított a középkorban a fő hadműveleti felvonulási területek közé, így hatalmas erődítmények nem jellemzik. A későbbi időkben a török hadak ugyan elérik a környéket, de nem kerül oszmán fennhatóság alá. A háborús idők elmúlásával, a 17-18. századra a Muravidék várai fokozatosan kastélyos formát öltenek, főleg barokk végkifejlettel.

A helyi magyarság kulturális központjaként először Alsólendvát érdemes megemlíteni. A lendvai hegytetőn épült első kővárat a német származású Hahót nemzetség építette, akik később felvették a Bánffy nevet, és egészen kihalásukig, a XVII. századig a környék legbefolyásosabb dinasztiájává váltak. A várat a későbbi tulajdonosok, az Esterházyak építették át feltehetően I. Lipót király iránti hálából “L” alakúra. Így alakult ki a ma is látható barokk stílusú várkastély, mely színvonalas múzeum is egyben, magyar katonai és képzőművészeti kiállításokkal.

A térség közigazgatási központja, a régió székhelye Muraszombat, melynek a legjelentősebb nevezetessége a város közepén található Szapáry-várkastély. A jelenleg reneszánsz és barokk jegyeket mutató épület szépen gondozott park közepén található és a Muravidéki Múzeum történeti és természetrajzi tárlatainak ad helyet.

A felsőlendvai várkastély, Fotó: Mayer Jácint

A felsőlendvai vár meredek, bazalttufából álló domb tetején áll. A szabálytalan ötszög alakú épület szárnyai nagy belső teret fognak közre, amelyen egy kisebb magaslat is emelkedik. A mintegy nyolc évszázados múltra visszatekintő épületegyüttesen, a késő gótika, a reneszánsz és a barokk, valamint a romantika stílusjegyei egyaránt fellelhetők. A várban helytörténeti és néprajzi gyűjteményeket, valamint népi mesterségeket bemutató kiállítóhelyeket találhatunk.

Belatinc várkastélya, Fotó: Mayer Jácint

Az átépített erődítmények sorában szükséges megemlíteni a Belatinc és Rakicsán több saroktornyos főúri rezidenciáit. Mindkettő teljes felújítása még várat magára, belső tereiket csak részlegesen sikerült hasznosítani idegenforgalmi téren, vagy hivatalok beköltöztetésével.

A Muravidék épített műemlékei közül kiemelkedik négy, XIII.-XIV. századi templom. A muraszombati Szent Miklós -, a mártonhelyi Szent Márton -, a bántornyai Szűz Mária Mennybemenetele-templom és a nagytótlaki Szent Miklós-rotunda, melyek a román és gótikus vidéki építészet különleges példái. Faragott boltívek, ablakkeretek és értékes freskók varázslatos képi világa tárja elénk a középkor emberének gazdag és vallásos lelkivilágát.

A bántornyai Szűz Mária Mennybemenetele-templom, Fotó: Mayer Jácint

Zala és Vas vármegyéink leszakadt nyugati csücske ma már kimondottan szlovén lakosságúnak számít, de kevéske magyar lakójuk és épített örökségük által mindig a magyar történelem szerves részei maradnak.