Íme a megoldás, amivel csökkentheted a stresszt!

Szinte mindig előkerül, ha orvoshoz megyünk a panaszainkkal az a kérdés, hogy mennyi stressz van az életében? De a stressz egy túlértékelt valami, amit mindenre rá lehet húzni, vagy van tudományos alapja? Tényleg ekkora ellenség a stressz, vagy ha jól kezeljük, a barátunk is lehet?

Mire kell nekünk a stressz?

Manapság sokszor, talán egyre többször halljuk azt, hogy stressz. A stressz valójában igen fontos szerepet tölt be életünkben, de ahhoz, hogy megértsük miért, fontos megértenünk mi is ez pontosan, és mi a feladata.

Ha a szervezetünk, pontosabban az agyunk veszélyt érez, legyen az bármilyen mértékű, pl. ha egy autó ránk dudál, akkor a hipotalamusz nevű agyterület működésbe lép, és jeleket küld az agyalapi mirigynek, mire az elkezd hormonokat termelni és a véráramon keresztül eljuttatja a mellékveséhez.

A mellékvese válasza erre az, hogy elkezdi termelni a stresszhormont azaz a kortizolt. Ennek hatására szívünk gyorsabban ver, pulzusunk megemelkedik, de mindez néhány percig tart mindösszesen.

Ez a jelenség kisebb, nagyobb mértékben is megjelenhet, attól függ a szervezetünk milyen veszélyt érzékel. Sok mindent annak tekint, hiszen ez egy nagyon hosszú evolúciós folyamat része, amely évmilliók alatt égett a mai ember génjeibe. Régen őseinknek sokkal többet kellett menekülniük, vadászniuk stb., ilyenkor az izmok megfeszülnek, megtelnek vérrel, hogy képesek legyünk a menekülésre, harcra, na, ez igazi stresszhelyzetet produkált. Ha ki kell állnunk, felelni az osztálytársaink elé vagy prezentálni a főnökünk elé, az szintén stresszhelyzetet jelent, és az agyunk veszélyben érzi magát. Persze ez tényleges veszélyt nem jelent számunkra, mégis úgy érzékeli a szervezetünk ezért reagál a stresszhormonokkal. De ha a stressz annyira rossz, akkor miért így reagálunk rá?

Azért, mert kismértékben növeli a koncentrációt és a teljesítőképességet, amit ki lehet, és ki kell használni, hiszen egy pozitív dolog. Akkor van gond, ha ez a reakció túl hevesre sikerül és ebben az esetben pont az ellenkezője történik, azaz a tisztánlátás helyett nehezebben megy a koncentráció és nem tudunk összpontosítani a feladatunkra.

A 22-es csapdája

A stressz önmagát táplálja. Ennek okozója az amigdala nevű, mandula nagyságú páros szervünk. Mindkét agyféltekében található egy-egy melyek a halántéklebenyben helyezkednek el.

Az amigdalát nevezik a stressz motorjának, mivel nem csak bekapcsolja a stresszfolyamatot, hanem aktívabb lesz annak hatására, hogy érzi a megnövekedett kortizol szintet.

Vannak persze olyan szervek, hormonok, érzékelők, melyek ezt az egész folyamatot lassítják és megszüntetik. Az egyik ilyen a hippokampuszban található, amit általában az emlékek létrejöttével kapcsolatban emlegetnek, de a túlzott érzelmi reakciókat is kordában tudja tartani. Ez ellensúlyozza az amigdala agresszív fellépését. Itt jön be a képbe a memóriazavar, ami a hosszan tartó stressz egyik legkomolyabb mellékhatása.

A hippokampusz ugyanis a sok küzdelemben az amigdala ellen, elkezd zsugorodni és idővel nem képes olyan mértékben betölteni a szerepét, mint ahogy kellene. A memóriaproblémák is fokozódnak valamint a stresszt is egyre nehezebben tudjuk majd kezelni.

Ez egy ördögi kör, ahol az amigdala szinte legyőzhetetlen, ha egyszer elindul a folyamat és valamilyen élethelyzet miatt állandósul a stressz.

Mozgással a megfelelő stressz szintért

Stressz kezelésre szokták ajánlani a testmozgást, és akkor kerekedik a szeme a páciensnek, hogy vajon miért? Egészen egyszerű a magyarázat, és az eddigi felvezetés alapján, könnyen értelmezhető, ezért kell ismerni, hogyan is működik a stressz az élettanban. Tehát, amikor edzünk – és gyakorlatilag legyen szó bármilyen mozgásformáról – a szervezetünket ugyanúgy stressz éri és szintén kortizol szabadul fel, izmainknak több vérre és oxigénre van szüksége, emelkedik a vérnyomás és a pulzusszám. Edzés végén a kortizol szintünk csökken, és a kiindulási szint alá esik vissza.

Ha rendszeresen mozgunk, akkor a kortizol egyre kevésbé fog megemelkedni, mivel a szervezetünk, mint minden máshoz az edzéshez is hozzászokik, és egyre kisebb mértékű stresszként dolgozza fel. Itt jön a lényeg: aki rendszeresen sportol, annak akkor is kisebb mértékben emelkedik a kortizol szintje, amikor a testmozgáson kívüli stresszhatás éri.

Tehát minél edzettebbek vagyunk, annál jobban tűrjük a stresszt, érkezzen az bárhonnan. Ha mozgunk,a homloklebeny több vért kap és jobban tud teljesíteni, hosszabb távon pedig új vérerek is képződnek valamint a rendszeresen sportolóknál a homloklebeny mérete is növekedhet.

A testmozgás tehát nem csak az izmainkat edzi hanem annál jóval többet. Megéri kitartónak lenni, hiszen ez nem egyik napról a másikra történik, ahogy az izmosodás se. Ajánlott a mindennapos testmozgás, és így vigyázhatunk a szellemi egészségünkre is. A stressz szorosan összefügg a bizonytalansággal, szorongással, önbizalomhiánnyal. Edzéssel szépen tudjuk ezeket kezelni, így megéri foglalkoznunk testünkkel, hogy az elménk is egészséges legyen!