Újfajta koronavírust találtak, ezúttal pockokban

A svédországi vörös hátú pocokban (Myodes glareolus) a kutatók egy gyakori koronavírust azonosítottak, amelyet a felfedezés helye után Grimsö-vírusnak neveztek, olvasható a ScienceAlert oldalon.

Nem tudjuk, hogy az újonnan talált vírus veszélyes-e bármilyen módon az emberre; mindazonáltal a leletek jól emlékeztetnek arra, miért kell figyelnünk a vadon élő állatok vírusait, különösen azokat, amelyeket a közelünkben élő állatok hordoznak.

“Még mindig nem tudjuk, hogy a Grimsö-vírus milyen potenciális veszélyeket jelenthet a közegészségügyre. Megfigyeléseink és a pockok között azonosított korábbi koronavírusok alapján azonban jó okunk van a koronavírus vadon élő rágcsálók körében történő megfigyelésére” – mondja Åke Lundkvist, a svéd Uppsalai Egyetem virológusa.

A parlagi pocok az Európában előforduló leggyakoribb rágcsálók közé tartozik.

Útjaik gyakran keresztezik a miénket, és ismert hordozói a Puumala vírusnak, amely a nephropathia epidemica néven ismert vérzéses lázat okozza az emberben.

Amikor menedéket keresnek a kedvezőtlen időjárási viszonyok elől, a pocok köztudottan megbújik az emberi épületekben, és ez növeli annak kockázatát, hogy elkapjunk egy olyan betegséget, amelyet ők hoznak be a háztartásunkba.

Lundkvist és munkatársai már a Covid-világjárvány kitörése előtt megpróbálták figyelemmel kísérni a pocok vadvilágát, hogy jobb előrejelzést készíthessenek arról, hogy mikor terjedhet át a vírus az állatról emberre. Tekintettel az éghajlatváltozás gyorsuló ütemére és az élőhelyek pusztulására, minden esély megvan rá, hogy a pockokkal való interakciónk a jövőben csak fokozódni fog.

2015 és 2017 között az uppsalai kutatók 450 vadon élő parlagi pockot vizsgáltak meg egy Stockholmtól nyugatra, Grimsö nevű helyen.

A kisállatokat koronavírusra tesztelték, mely során 3,4 százalékuknál a csapat újfajta bétakoronavírust talált.

A bétakoronavírusok általában a denevérek és rágcsálók körében fordulnak elő, és amikor átugranak az emberre, felelősek a közönséges megfázás és más légúti betegségek például a mostani pandémiát okozó SARS-CoV-2 előidézéséért is.

Az új pocokvírusnál még nem tapasztalták, hogy átugrott volna az emberekre, de ha a Covid megtanított nekünk valamit, akkor az az, hogy fokozott felügyeletre van szükségünk a vadon élő állatok betegségeivel kapcsolatban, hogy megelőzzük a további járványokat.

Három év leforgása alatt a svédországi kutatók a Grimsö vírus több különálló vírustörzsét is megtalálták a parlagi pocok populációiban.

Ráadásul Európa más részein, például Franciaországban, Németországban és Lengyelországban más, közeli rokon koronavírusok is széles körben elterjedtek a pocok között, ami arra utal, hogy ezek az állatok a betegség természetes hordozói.

A Grimsö-vírus rendkívül eltérő természete rossz jel. Azt jelzi, hogy a vírus könnyen alkalmazkodik új gazdákhoz és élőhelyekhez.

„Tekintettel arra, hogy a parlagi pocok az egyik leggyakoribb rágcsálófaj Svédországban és Európában, eredményeink azt mutatják, hogy a Grimsö vírus széles körben keringhet a parlagi pocokpopuláció körében, és rámutatnak a koronavírusok megfigyelésének fontosságára a vadon élő kisemlősöknél, különösen a vadon élő rágcsálóknál” – írják a szerzők.

Más tanulmányok a közelmúltban arra figyelmeztettek, hogy az eddig érintetlen természet emberi kizsákmányolása közvetlenül növeli az állatbetegségek emberre való átterjedésének kockázatát. Ez a kockázat különösen figyelemre méltó az olyan állatok esetében, mint a denevérek, rágcsálók és főemlősök, amelyek nagy populációval rendelkeznek, és könnyen alkalmazkodtak az emberi környezethez.

Míg a rágcsálókat és a denevéreket régóta az emberi betegségek hordozóinak tekintik, nem ők az egyetlen állatok, amelyeken a fertőző betegségek specialistáinak figyelniük kell.

A nagyobb emlősök, például a szarvasok is szoros kapcsolatban állnak az emberi civilizációval, és az Egyesült Államok északkeleti részén a szarvasok nagyjából 40 százaléka kapta el a Covid-vírust.

A másik komoly veszélyforrás a nyérc – a kutatók attól tartanak, hogy a vírus könnyen mutálódhat ezen állatok szervezetében, és újra megfertőzhet minket a betegség egy másik változatával.

A félelem végül több millió tenyésztett nyérc megöléséhez vezetett. Ám az állatok populációinak megtizedelése elfogadhatatlan megoldás, különösen a vadonban. Egy nagymértékű mesterséges beavatkozás csak az ökoszisztémák további kiegyensúlyozatlanságát fogja szolgálni, több állatot stresszel, és több lehetőséget teremt a vírusok számára. Ezért kulcsfontosságú inkább a jobb felügyelet és a több kutatás.