Losonc városát így tették a földdel egyenlővé a szabadságharcot leverő oroszok
Losonc városa 1849. augusztus 7-9. között példátlan orosz agressziónak lett az áldozata. A Grabbe tábornok által vezetett orosz sereg megtorló akciót folytatott a városban, miután egy orosz különítményt korábban megtámadtak. A brutális hadisarc kirovását követően a várost módszeresen felgyújtották, a lakosokat kancsukával megkorbácsolták és a parancsot kiadó hadvezér még zenét is húzatott magának a hátborzongató látvány mellé. De mi történt tulajdonképpen?
Oroszok a házban, nyugi van
Losonc először 1849. január 1-én került a forradalom ellen harcoló csapatok kezébe, ekkor az osztrákok vették át az irányítást a város felett. Március 24-én azonban Beniczky Lajos egy bátor akcióval, – rajta ütött az éppen pihenőjét ülő ellenségen –, visszafoglalta a várost. Egy rövid fennhatóságváltást követően hosszabb időre a magyar kormány irányítása alá került Losonc. Azonban az orosz cár beavatkozása megváltoztatta az események folyását. Július 18-án a nyugati hadszíntérről visszavonuló és az oroszok elől hátráló Görgey Artúr honvédserege érkezett meg és állomásozott rövid időre a városban. Ezt követően Zassz 4000 fős kozák serege, majd Gallioin hasonló méretű csapata szállta meg a várost. Az események békések maradtak, egyedül a losonciak formális meghódolását követelték meg.
Augusztus 1-én azonban minden megváltozott. Az oroszok hátrahagytak 90 beteg vagy sérült katonát és 10 tisztet a közeli fürdőnél. Magyar szabadcsapatok azonban rajtaütöttek a társaságon. A 150 főt számláló támadók könnyedén felülkerekedtek az oroszokon és három tisztet valamint három katonát megöltek, a többiek pedig elmenekültek. Az elesett orosz katonákat közös sírba temették. Az eset azonban tudomására jutott a közeli Apátfalvánál táborozó Grabbénak, aki ezt hallva, Losonc ellen vonult. A készülő megtorlás miatt sokan elmenekültek a városból, a férfiak zöme pedig eleve a szabadságharc más hadszínterein harcolt. Még így is sokan maradtak, hogy szemtanúi legyenek a borzalmas pusztításnak.
Losonc elpusztítása
Grabbe először óriási hadisarcot vetetett ki a városra. Ez 50 ezer porció szénát, 27 ezer porció kenyeret, 100 mázsa szalonnát, 100 ökröt, 200 akó bort, 250 akó pálinkát jelentett, cserébe Losonc megkíméléséért. A feladat egyáltalán nem számított egyszerűnek, mivel a korábban átvonuló seregek, ideértve a honvédekét is, felették a környék élelmiszerforrásait. A városlakók nem is tudták a sarc egészét összeszedni, Grabbe pedig nem kímélte a várost. Augusztus 7-én az oroszok Losonc utcáit járva összeszedték a város lakóit, majd kancsukákkal ostorozták ki őket a határba, ahol az elhantolt orosz katonák nyugodtak. Ott arra kötelezték őket, hogy ássák ki a bajtársaikat, ám szerszámot nem adtak hozzá, így a losonciaknak a puszta kezükkel kellett az exhumálást elvégezniük.
A losonciakkal kiásatják az orosz katonák holttestét (Nógrád Megyei Levéltár)
A beszolgáltatott sarc egy részétől megrészegült oroszok között a tisztjeik nem tudtak fegyelmet tartani. A temetői jelenetet követően, augusztus 8-án még a sötétedés során orosz katonák ezrei járták a várost és szabad rablást tartottak. A házakba betörtek, és amit lehetett, elvittek. A nehezen mozdítható tárgyakat, főleg a bútorokat, összetörték. A pincéket feltörték, az ott fellelhető maradék bort megitták. A losonciakat közben bántalmazták és folyamatosan verték, olykor a ruházatuk megszerzése miatt lemeztelenítették. A csizma és a felöltő számított a legértékesebb célpontnak. Az oroszok nem kímélték a templomokat sem, azokat is kirabolták, megszentségtelenítették.
Losonc felgyújtása 1849-ben (Nógrád Megyei Levéltár)
Másnap délutánig tartott a lakosság bántalmazása és a szabad rablás. Akkor taktikát váltottak. A város házait szurokkal öntötték le és egyiket a másik után elkezdték felgyújtani. Az oltani kezdő losonci polgárokat korbáccsal tartották távol a tűztől. A házakból kihozták a bútorokat és a piactérre halmozták fel, ahol augusztus 9-én este hatalmas máglyát raktak. Az égő várossal a háttérben vad mulatozásba kezdtek, a Grabbe által kedvelt szimbiszrki vadászezred húzta a talpalávalót. Losonc még élő polgárai a felgyújtott városból gyászmenetként távoztak a közeli Apátfalvára.
Losonc városát saját maguk gyújtották fel?
A tűzvészben a város 372 épülete közül 344 megsemmisült. Velük együtt 15 középület, az összes egyházi létesítmény és a helyi bőrgyár is. A város megsemmisítésének másnapján az oroszok magukhoz rendelték a lakosokat. Ott az egyik főtiszt azt nyilatkozta, hogy a tűzvész kapcsán vizsgálatot tartottak és a vizsgálat során megállapították, hogy a várost a magyarok és a losonciak maguk gyújtották fel. Szavait ellensúlyozta, hogy közben a katonák fejenként két forintot osztottak kárpótlásként az elmúlt napokért. (Ez az összeg kicsit sem fedezte a károkat). A szabadságharc előtt 4311 lakosú városban 1850 elején is mindössze 710-en laktak.
A losonciak a győztes császári kormányzattól is kárpótlást reméltek, ám az osztrákok elutasították azt. A károkat viszont felbecsülték, azok 1,7 millió forintra rúgtak. Végül közadakozás indult a város megsegítésére, a Vahot Imre szerkesztésében megjelent Losonci Phoenix c. többkötetes munka teljes bevételét az újjáépítésre adományozták. Losonc pusztulásának leírását is részben ennek a könyvnek köszönhetjük. A rabolt holmi egy részét az oroszok Zólyomban értékesítették. A parancsnok Grabbe az eset kapcsán annyit jegyzett fel a naplójába, hogy nehezen lehetett a fegyelmet tartani a csapatok között. (A cári hadsereg egyébként igyekezett kerülni a polgári lakosság elleni atrocitásokat).
Grabbe fényképe idős korából (Wikipé
Grabbe későbbi pályafutásában ez az epizód semmilyen előnyt vagy hátrányt nem jelentett, a katonai műveletekben viszont a rosszabbul szereplő orosz parancsnokok között maradt. Ennek ellenére fényes katonai pálya várt rá. Harcolt a krími háborúban is, lovassági tábornokká léptették elő, utóbb pedig a kozákok atamánja lett. Losonc hosszútávon megúszta a szörnyű pusztulást és a kiegyezés idejére már ismét virágzó várossá válhatott. A Losoncon történtekről azonban 1945 után keveset beszéltek, mert nem illett volna az orosz hadseregről kialakított képbe, amely a magyarok iránti szimpátiát és a polgári lakosság kímélését domborította ki a működésükből.
