Az európai energiafelhasználók fizetik a háború árát

Sokakban a rezsicsökkentés eltörlésekor tudatosult, hogy az európai energiaválság igencsak valóságos és tulajdonképpen ők, az energiafelhasználók fizetik a háború árát.

A gáz ára 1 év alatt 400%-al emelkedett, aminek kb. 4%-os inflációs hatása van Európában. A magas gáz ár közvetett hatása is számottevő, hisz a gazdaság szereplői a jelentősen megnövekedett energia költségek miatt folyamatos áremelésre kényszerülnek, amit végül szintén mi fizetünk meg. Ha pedig nem vesszük komolyan, tovább rosszabbodhat a helyzet.

A modern történelem során Európa részben mindig is az orosz olajtól és gáztól függött. Ez a kapcsolat az 50-es évek végén kezdődött az olaj és a 60-as évek végén a gáz esetében. Az első gázvezeték (Ukrajnán keresztül) 1967-ben nyílt meg. 1994-ben kezdték el a Jamal-Európa csővezeték, 1997-ben pedig az Északi Áramlat 1 építését. Az előbbi 2006, míg az utóbbi 2011-től működik. Legutoljára a Török-Áramlat (korábbi nevén Kék-Áramlat) készült el, melyet 2020-ban adtak át.

A hosszú történelem csak részben magyarázza, hogy Európának miért olyan nehéz más utat találni az olaj- és gázbeszerzésre. Putyin ukrajnai inváziója és nyilvánvaló hajlandósága arra, hogy a gabona mellett az olajat és a gázt is geopolitikai fegyverként használja, arra kényszerítette Európát, hogy végre újragondolja energiapolitikáját.

Az európai energiaválság kiváltó okai

Az orosz-ukrán háború előtt Európa földgázának 40%-a Oroszországból származott, és egyes országok többet használtak fel, mint mások. Németország – Európa gazdasági óriása – pl. teljes gázszükségletének 55%-át vette Oroszországból, Magyarország 61%-át, míg Ausztria szinte teljes egészében tőlük vásárolt. Ez már a háború előtt is komoly energiabiztonsági kockázatot jelentett, melyet az országok nem igazán vettek komolyan. Most, az energiaválság kellős közepén, próbálnak őrült sebességgel – és több-kevesebb sikerrel – új gáz forrásokat találni.

A COVID-zárlat során a kereslet visszaesése miatt az országok csökkentették termelésüket. A korlátozások feloldása után az olaj- és gáztermelő országok azonban nem tudták elég gyorsan kinyitni a csapokat ahhoz, hogy kielégítsék a globális keresletet. Ez pedig az egekbe repítette a piaci árakat, ami jelentősen megterheli az energiafelhasználók pénztárcáját.

Az sem tett jót a kialakult helyzetnek, hogy a francia atomenergia-ipar úgy döntött, egyszerre tart karbantartást a reaktorainak a felén. Ez kb. 20%-os atomenergia-csökkentést eredményez az országban, melyet jelenleg importból pótolnak.

A szárazság megviselte a vízkészleteket Európa-szerte, aminek következtében a vízenergia termelés 20 éves mélypontra zuhant. A hetekig tartó forróság és a kevés eső lecsapolta a Rajnát, amely néhány napon belül a kritikus mélysége – 33 cm! – alá süllyed. Ez pedig használhatatlanná teszi a folyót a legtöbb olajat, gázt, szenet és egyéb árukat szállító uszály számára. A folyó alacsony vízállása akár 400.000 hordó olaj napi kereskedelmét akadályozhatja. Sajnos a Rajna nem az egyedüli folyó, amelyik ennyire leapadt, a legtöbb európai országban hasonló problémákat okozott a szárazság. Unprecedented water shortages

Európa legnagyobb földgáztermelője, Hollandia megkezdte fő gázmezőjének (Groningen) fokozatos megszüntetését. A folyamat még 2018-ban indult el, egyrészt a földgázmező környezetének védelmében. A groningeni gázmező környékén szinte mindennaposak a pici földrengések, melyek komoly aggodalomra adnak okot. Továbbá mert a megújuló energiaforrásokra kezdtek el átállni.

Végül, de nem utolsó sorban, Európa sajnos lassan kezdte el átcserélni korlátozott csővezeték kapacitását, a nemzetközi piacon értékesített cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására.

Van olyan aki jól jár?

Hát persze! Miközben az európai fogyasztókra komoly terhet ró a megemelkedett energiaár, addig másoknak igen magas jövedelmet hozott a kialakult helyzet. 2022 első negyedévében – 2021-hez képest – az egekbe szökött a nagy energiavállalatok nyeresége. A Shell-é 89%-kal, a BP-é 23%-kal míg a Total-é 73%-kal lett magasabb.

Természetesen ne feledkezzük meg a másik nagy nyertesről, Oroszország központi költségvetéséről sem. Az emelkedő gázárak 2022-ben 34%-kal növelték meg Moszkva profitját, 2021 azonos 4 hónapjához képest.

Van kiút a mostani helyzetből?

Hosszú távon igen és csak az adott ország “pénztárcája” és természeti adottságai szabnak gátat a lehetőségeknek. Rövid távon azonban minden bizonnyal fájdalmas időszak elé nézünk. Az EU vezetői nem állapodtak meg abban, hogyan pótolják az orosz energiahiányt, minden ország maga próbál megoldást találni. Egy dolog világos, több szenet kell majd elégetniük. Le kell állítaniuk a leszerelést, vagy újra meg kell nyitniuk a szénbányákat és gázmezőket.

Ha Oroszország teljesen elzárja a gázcsapokat, Európának csökkentenie kell a gázfogyasztását is. Ha Európa ezt nem teszi meg, akkor 2023 elejére kimerülnek a gáztartalékok. Ha viszont az országok 15%-os fogyasztáscsökkentést hajtanának végre, akkor erre a télre lenne elég gáz és még tartalék is maradna 2023-ra.

Az EU 80%-os tartalék célt írt elő, melyet az országoknak 2022. november 1-ig kell teljesíteniük. Július végén átlag 67%-on állt az EU gáztartaléka.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/08/13/jol-alakul-a-nemet-gaztarozok-toltottsege-de-ennek-komoly-hatasa-lesz-az-arakra/” ][/hm_embed]

Amennyiben Európa nem tudja teljesíteni a 80%-os célt, úgy a Biztonsági és Ellátási Rendelet lép életbe, amely három szakaszból álló tervet ír elő:

1. Korai Figyelmeztetés: mindössze azt mondja a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak, hogy problémák lehetnek.
2. Figyelmeztetés: ez bizonyos vészhelyzeti jogosítványokat biztosít az országoknak, például a szénerőművek újraindítását és a költségek fogyasztókra hárítását az alacsonyabb keresletre. Ennek a szakasznak az a célja, hogy a lehető legtöbb gáz kerüljön a tárolóba. Az egyetlen európai ország ebben a szakaszban Németország, amely júniusban lépett be ebbe.
3. Vészhelyzet: Ha Putyin teljesen leállítja az Északi Áramlat 1-et, akkor lehetséges, hogy egyes európai országok eljutnak ebbe a szakaszba. Ez kiterjeszti az előző szakasz vészhelyzeti hatásköreit és lehetővé teszi az iparra irányuló energia-adagolást. Valójában ez az iparágak bezárását jelenti, a fogyasztók védelme érdekében.
   Senki sem tudja, hogy ez milyen súlyos hatással lenne ez Európa gazdaságára. Közgazdászok próbálták modellezni a leállás hatását, az eredmény a GDP 0,2%-ától a GDP 4-5%-áig terjed. Az Északi Áramlat 1 leállítása feltérképezetlen területre visz minket, ahol legjobb esetben Európában egyre magasabb energiaárak lesznek, legrosszabb esetben pedig azt láthatjuk, hogy az 1970-es évek óta először visszatér Európába a széles körű energia-korlátozás.

Néhány európai ország még LNG-t is vásárol a nemzetközi piacon, de nem minden ország képes erre. Egyrészt, mert az LNG sokkal drágább, másrészt, mert a legtöbb országban nem állnak rendelkezésre az LNG fogadására és szállítására alkalmas létesítmények. Ezek kiépítése időbe és pénzbe telik, tehát az idei tél energiaellátását biztos nem lehet ezzel megoldani.

Hosszú távon új, más kontinensek felé irányuló gázvezetékek kiépítése vagy meglévők fejlesztése (Kaszpi-tengeri csővezeték, Kelet-Mediterrán csővezeték, Transzszaharai csővezeték), atomerőművek építése, megújuló energiaforrások széles körű alkalmazása a lehetséges megoldások. Ezek mindegyike jelentősen idő- és befektetésigényes nemcsak a magánszektor, de az állami és EU-s költségvetések felől is.  Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy a szükséges EU-s és helyi jogi és pénzügyi környezetet is folyamatosan fejlesszék, ezzel támogatva a projektek mihamarabbi megvalósulását. Például speciális hitelkonstrukciók létrehozásával, melyekkel motiválni lehet a magánbefektetőket, hogy akár 10-20 évre is megérje lekötni a tőkéjüket.