Kivégeztette házasságtörő feleségét Rákóczi egykori ezredese
A házasságtörés sokáig szerepelt a magyar jogban, mint büntetendő és üldözendő cselekmény. Az újkorban azonban a halálbüntetés kiszabása már egyáltalán nem számított gyakorinak. Mégis a 18. század elején akadt egy olyan eset, amelyre még a kortársak is felfigyeltek. Egy nemes ugyanis a vármegye elé vitte a felesége házasságtörésének az ügyét, az asszonyt pedig halálra ítélték és kivégezték. A férj gyorsan újraházasodott. Lelkiismeretfurdalását enyhítendő díszes oltárt emelt a nyírbátori minorita templomban.
Házasságtörés tizenegy emberrel
A történteknek két főszereplőjét ismerhetjük meg alaposan. Egyikük Krucsai János, II. Rákóczi Ferenc egykori ezredese. Családja Zemplén megyei birtokosként nagyjából két emberöltővel a most tárgyalt bukkan fel a forrásokban. 1683-ban Thököly Imre együtt fogatja el a Krucsai és egy másik helyi família, a Tolvaj család tagját. A házasságtörés egyik főszereplője, Krucsai János 1677-ben született. Iskolázott ember lehetett, mert 21 évesen már a vármegye helyettes jegyzője. Kereken 1700-ban vette feleségül Tolvaj Borbálát. Krucsai 23 éves volt ekkor, a felesége életkora bizonytalanabb, 14-15 éves lehetett.
A kurucok leteszik a fegyvert a nagymajtényi síkon (Wikipédia)
A Krucsaiak bevonódtak a Rákóczi-szabadságharcba. Maga Krucsai János kétszer is fogságba esett a harcok során. Második fogsága 1707-ben már hosszabb lélegzetűnek bizonyult, és a fennmaradt vallomások szerint a felesége ki is használta a távollétét. A szabadságharc veresége után azok közé tartozott, akik aláírták a szatmári békét. (Nem mindenki tett így, bátyja például Rákóczival tartott száműzetésbe). A békét április 30-án írták alá, május 22-én pedig Krucsai már perbe is fogta a feleségét “sokrendbéli kurvaság” és terhességmegszakítás miatt.
A megbízott szolgabíró 31 tanút hallgatott ki, abból pedig elég egyértelmű kép bontakozott ki. A tanúk összesen 11 embert neveztek meg, akik Tolvaj Borbála szeretői voltak. Általában íródeákok vagy a Krucsai János birtokán tartózkodó katonák váltak kiszemeltté. A tanúk egy része azt is látta, hogy belopóznak Tolvaj Borbála szobájába, egy alkalommal pedig az ütemes ágyrecsegés árulkodott arról, hogy mi folyik. Borbála nem bukott a férje előtt azonnal, noha egyes tanúk azt is elmondták, hogy az adott házasságtörés akkor történt, amikor Krucsai János otthonukban aludt.
A kisvárdai vár (Wikipédia)
A szeretők egyébként nem nagyon tartottak titkot, két szerető össze is verekedett Borbála miatt. A nagyobb bajt egy nem várt terhesség jelentette a férje fogsága alatt. Az egyik szerető beszerzett egy főzetet, Borbála pedig mindent elkövetett, hogy a gyermekével elvetéljen. A vallomások bizonytalanokká váltak e tekintetben, egyesek tudni vélték, hogy sikerrel járt és a birtokhoz tartozó eperfa alá temették el a magzatot, mások viszont nem tudnak a vetélésről. A korabeli jogszabályok értelmében a vármegye Kisvárdán tartott törvényszéke halálra ítélte Tolvaj Borbálát, miután ő maga is elismerte bűnösségét.
Menekülés a férj elől
Az ítélet végrehajtására azonban nem került sor. Alig fél nappal azt megelőzően Krucsai János reverzálist adott a feleségének. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy visszafogadja és az ítéletet nem kell végrehajtani. Borbálának vállalnia kellett, hogy a továbbiakban hűséges marad, amennyiben azonban nem tenné, úgy Krucsai kivégeztetheti ráadásul a hozományként hozott vagyona is a férjére száll. (Egyébként a családja tulajdonában maradna). A ránk maradt forrást erről maga Krucsai János írta. A jogilag akkurátus megfogalmazás rendkívül kiszolgáltatottá tette a feleségét, aki ennek ellenére inkább életben akart maradni.
16 évig nem is történt semmilyen probléma. 1727. november 21-én azonban Krucsai rajtakapta a feleségét, amint egy Krasznai Kovács Ferenc nevű deákkal tölti az idejét. Amikor lebuktak, Krasznainak egy szál pendelyben kellett elmenekülnie, mindent hátrahagyva. Krucsai bezáratta Borbálát, aki azonban meg tudott szökni és a közeli rádi minorita ferences monostorba menekült. A férje négy fegyverest küldött utána, de a templomok menedéknek számítottak abban az időben.
Krucsai ekkor rábeszélte a kisvárdai plébánost, hogy beszélje rá a barátokat és a feleségét a távozásra. Ígéretet tett arra, hogy Borbálának nem esik bántódása. Az ígéretét azonban esze ágában sem volt megtartani: Tolvaj Borbálát lefogták és ismét perbe fogták. Ekkor már minden Krucsai tervei szerint alakult: a vármegye törvényszéke 26-16 arányban házasságtörés vékében megszavazta az újabb halálos ítéletet. A sors fintora, hogy a törvényszék tagjai között olyanok is ültek, akik Tolvaj Borbála szeretőinek családtagjai volak.
Oltár az engesztelésért
A per nagyobb visszhangot váltott ki. Borbála védője például jelezte, hogy nem tudott kellően felkészülni, mert nem hagytak rá elég időt. Védelmül két okot is felhozott. Egyrészt azt, hogy nem lehett valakit elítélni ugyanazért a bűnért, amelyért már egyszer megbocsátottak a korabeli jogszokás szerint. Másrészt nemest nem ítélhettek el nem nemesek tanúvallomása alapján, márpedig Borbála nemes volt, az ellene tanúskodók pedig Krucsai jobbágyai. Ez azonban, mint láttuk, nem hatotta meg a törvényszéket. Az ítéletet 1728. január 3-án a debreceni hóhér három forintért hajtotta végre.
Halála előtt Borbála még azt kérte a jelenlévőktől, hogy az örökségét képező birtokokat ne juttassák a férjének, mert nem tudta, hogy mi került bele a reverzálisba. Bár ez nem mentette meg, a rokonsága vélhetően sikerrel járt, mert évekkel később Krucsai János birtokai között már nem találhatjuk meg azokat, amelyekhez a felesége révén jutott. Hamarosan az is kiderült, hogy a férj miért siettette a pert: már áprilisban újraházasodott és elvette a 21 éves Csébi Pogány Borbálát.
A nyírbátori minorita templom Krucsay-oltára (Wikipédia)
A per során az eljárás ellen kifogást emelő kisvárdai plébánost és a minoritákat fenyegetésekkel leszerelte. Talán emiatt, talán azért, mert utóbb a felesége halálának siettetésében szerepet vállalt, Nyírbátorban egy díszes oltárt emeltetett saját költségen a minoriták templomában. Hosszú betegség után hunyt el, 13 évvel az első felesége lefejezését követően. A Jósa András Múzeum gyűjteményében fennmaradt az a pallos is, amellyel Tolvaj Borbála fejét vette a hóhér.
