Verseny Afrikáért: Visszatérnek a gyarmati idők?

Európától délre nyugszik Afrika hatalmas kontinense, amelyet évszázadokon át az európai nagyhatalmak uraltak. Az évszázados elnyomás után azonban mindenki újra az elfeledett földrész felé fordul. Minden nagyhatalom igyekszik valamiféle befolyást szerezni a kontinensen. Ez azt jelenti, hogy visszatérnek a gyarmati idők vagy más megoldások születnek ezúttal Afrika ügyében?

Az afrikai országok jelentős része meglehetősen nehezen boldogult a felszabadulás után. Elég kevés ország mondható sikeresnek és a siker mércéjét itt is a többi afrikai országhoz érdemes igazítani. Ennek a sikertelenségnek számtalan tényező összeadott hatása áll a hátterében. Azonban a belső gondok mellé a nemzetközi közösség hozzáállása sem segített Afrikát. A rengeteg segély, amit Afrikába juttattak csak a segélyezőktől függővé tette Afrikát. Hiába a jó szándék, Afrikának nem segély kell, hanem befektetés, azonban ez sem ilyen egyszerű.

Afrika kihívásai

Minden állam fejlődéséhez szükség van bizonyos lépcsőfokok meglépésére. Afrika sosem iparosodott és a nemzetközi közösség érdeke az volt, hogy ez a folyamat környezetbarát megoldásokkal menjen végbe. Vagyis az afrikai országok nem kaptak hitelek például szénerőművekre, mert az szennyezi a környezetet. Ezzel csak annyi a gond, hogy ezek az egyszerűbb, de környezetszennyező technológiák azok, amelyeknek köszönhetően a legtöbb fejlett gazdaság felépült. Eddig az egész kontinenstől azt várták, hogy gazdaságot építsenek megfelelő eszközök nélkül. Úgyhogy Afrika egészének alig volt esélye a fejlődésre, amit a turbulens belpolitikai viszonyok sem segítettek elő.

Globális érdekharcok

Csakhogy, minden megváltozott mikor Kína fellépett a színen. Kínának nem voltak a nyugathoz hasonló elvárásai és hatalmas beruházásokba kezdtek, aminek a hatása leginkább Kelet-Afrikában érezhető. A kínai beruházások tömegei fedezhetők fel egész Afrikában, aminek köszönhetően Kína maga mellé állította gyakorlatilag az egész kontinenst. Ezt látva más országok is elkezdtek érdeklődni Afrika iránt főleg a franciák, oroszok és legutóbb a németek és bizonyos mértékben az Európai Unió.

A franciák valójában sosem hagyták el volt gyarmataikat, de az egyre növekvő ellenszenv miatt kénytelenek több országból is kivonulni. A franciák helyén azonban sokszor feltűnik egy másik európai hatalom, Oroszország, mégpedig a Wagner csoport formájában. Viszont a hatalmi harcok most mások, mint a 19.században.

Partnerség vagy gyarmatosítás?

A gyarmatosítás korszakával ellentétben Afrikának most van választási lehetősége. Egyfelől az országok vezetői mondhatnak nemet a külföldi beruházásokra, amivel viszont elvágnák a magukat a lehetőségektől. Másfelől viszont választhatnak a partnerek között is, hiszen egyre több országnak van érdekeltsége a kontinensen, ezzel együtt egyre több befektető között is válogathatnak. Hogy ezzel végül ki jár jól? Rengeteg minden függ attól, hogy az adott állam hogyan használja ki a lehetőségeit, de végső soron Afrika egésze jár jól.

Egy új verseny kialakulásának lehetünk szemtanúi, ahol az elfeledett földrész befolyásáért folyik a harc ismét. Mivel azonban most van választási lehetősége a volt gyarmatoknak, így gyarmatosításról szó sincs, ellenben inkább partnerségről beszélhetünk. A DW News riportjából például kiderül, hogy Németország partnereket keres Afrikában, hogy kölcsönösen hasznos kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Hogy kinek lesz a legnagyobb sikere Afrikában az majd csak a jövőben derül ki. Egy viszont biztos, Kínával már most is nehéz lesz felvenni a versenyt a hatalmas előnye miatt.