Tragikus történet bizonyítéka a Huron-tó fenekén megtalált hajóroncs
A Thunder Bay a Huron-tó északi részén, Michigan partjainál fekvő veszélyes terület, amely már sok hajót elnyelt. Az Ironton sorsa viszont még a térség veszélyességéhez mérten is különösen kegyetlennek tűnik.
Az 58 méter hosszú teherhajó 1894 szeptemberében egy viharos éjszakán összeütközött egy gabonaszállítóval, és mindkettő elsüllyedt. Az Ironton kapitánya és hat matróz bemászott egy mentőcsónakba, de az a fenékre zuhant, mielőtt leválaszthatták volna a hajóról. A legénységnek csak két tagja maradt életben.
A sírhely sokáig elkerülte a hajóroncsvadászok figyelmét.
Mostanra a rejtély megoldódott – közölték szerdán a michigani Alpenában található Thunder Bay Nemzeti Tengeri Menedékhely tisztviselői. Az Associated Press a bejelentés előtt szerezte meg a felfedezés részleteit.
Egy történészekből, víz alatti régészekből és technikusokból álló csapat 2019-ben találta meg a roncsot, és távolról vezérelt kamerákat vetett be annak átvizsgálására és dokumentálására – mondta Jeff Gray főfelügyelő az AP-nek adott interjújában. A menedékhely a következő hónapokban tervezi felfedni a helyszínt, és fontolgatja egy kikötőbója elhelyezését a helyszínen. A tisztviselők titokban tartották a leletet, hogy a búvárok ne zavarják meg a helyszínt, mielőtt a videó- és fotódokumentáció elkészül.
A videofelvételek azt mutatják, hogy az Ironton több száz méter mélyen, fölfelé nézve ül a tó fenekén. A hideg, édes víz “figyelemre méltó módon megőrizte”, mint sok más Nagy-tavak hajóroncsát, mondta Gray. Emberi maradványokat nem láttak. A mentőcsónak azonban továbbra is a nagyobb hajóhoz van kötve, ami megrendítően megerősíti a 128 évvel ezelőtti szemtanúk beszámolóit.
“A régészek azért vizsgálják a dolgokat, hogy megismerjék a múltat. De valójában nem dolgokat tanulmányozunk, hanem embereket” – mondta Gray. “És ez a mentőcsónak valóban összekapcsolja az embert a helyszínnel, és emlékeztet arra, hogy milyen hatalmasak a tavak, és milyen lehetett rajtuk dolgozni és elveszíteni embereket.”
A kutatásban és az ellenőrzésekben számos szervezet részt vett, köztük az Óceánkutató Tröszt, amelyet Robert Ballard alapított, aki megtalálta a Titanic és a Bismarck német csatahajó elsüllyedt roncsait.
“Reméljük, hogy ez a felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy az Irontonon elvesztettek családjai és az érintett közösségek számára a lezárás egy elemét jelentse. Az Ironton egy újabb darabja az Alpena lenyűgöző helyét az amerikai kereskedelem történetében bemutató kirakósnak.”
A feltételezések szerint közel 200 hajóroncs nyugszik a terület határain belül vagy azok közelében. Ez magában foglalja az Alpenában található Nagy-tavak Tengeri Örökség Központot és a Huron-tó északnyugati részén több mint 11 ezer négyzetkilométernyi területet. Több tényező miatt érdemelte ki a “hajótöröttek sikátora” nevet. A veszély egészen napjainkig fennállt, amíg a modern navigáció és az időjárás-előrejelzés nem csökkentette a hajótörés esélyét – mondta Stephanie Gandulla, a menedékhely erőforrás-védelmi koordinátora.
Az 1800-as évek vége a Nagy-tavak kereskedelmének mozgalmas időszaka volt. Több ezer szkúner (vitorlás hajó) és több száz gőzhajó szállította a rakományt és az utasokat a nyüzsgő kikötővárosok, például Chicago, Detroit és Cleveland között.
A menedékhely egyfajta tengeri autópálya volt. A hajók a közeli Mackinac-szoroson keresztül közlekedtek a Huron-tó és a Michigan-tó felé és vissza. Mások észak felé, a Felső-tó felé haladtak, hogy vasércet szállítsanak az acélművek számára a minnesotai és michigani Felső-félsziget bányáiból.
“Itt keresztezte egymást a felfelé és a lefelé tartó hajózás” – mondta Gray. “A forgalmas kereszteződésekben történik a legtöbb baleset.” Az időjárás közismerten labilis volt – sűrű köd, hirtelen viharok. Szigetek és víz alatti zátonyok leselkedtek az arra járókra.
A végzetes éjszakán az Irontontont és egy másik bárkát, a Moonlightot gőzhajó vontatta észak felé az Ohio állambeli Ashtabula városából. Ez akkoriban bevett gyakorlat volt, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy mozdony húzza a tehervagonokat a vasúton. Marquette-be tartottak, egy kikötővárosba a Felső-tónál.
A gőzhajó szeptember 26-án éjjel, 0:30 körül a Huron-tó heves vizén meghibásodott. Az Ironton és a Moonlight elszakította vontatóköteleit, és szétsodródott, az Ironton legénysége pedig vitorlát bontott és beindította a motorját. A hajó letért az útvonaláról, és a Michigan állambeli Presque Isle-től mintegy 16 kilométerre belerohant az Ohio nevű, 1000 tonna liszttel megrakott teherhajóba.
Az Ohio hamarosan elsüllyedt, 16 fős legénységét a Moonlight mentette meg. Az Ironton több mint egy órán át maradt a vízen, mielőtt elsüllyedt.
Az újságok idézték William Parry-t, aki azt mondta, hogy ő és két másik irontoni matróz körülbelül 30 percig hánykolódott a háborgó tavon, amíg egy másik gőzös, a Charles Hebard fel nem bukkant. Parry a fedélzetre küzdötte magát, miközben a Hebard leeresztett egy mentőcsónakot a legénysége több tagjával.
Felvették a másik két irontoni férfit. De egy hullám felborította a járművet, és mindenkit a vízbe dobott. A Hebard legénységének tagjai köteleket dobtak ki, és mindenkit biztonságba húztak, kivéve Ed Boswicket, az Ironton egy hajósát, aki nem tudott erőt gyűjteni a kapaszkodáshoz.
“Ez egy erőteljes, tragikus történet” – mondta Gandulla.
A vihar olyan heves volt, hogy egy másik szkúner, a William Home is áldozatául esett, nyugatabbra, a Michigan-tónál. A legénység hét tagjából hatan meghaltak.
A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalhoz tartozó védett terület munkatársai 2017-ben szonárral végeztek felmérést az Ironton-Ohio ütközés területén. Két képet észleltek a tómederben, az egyiket később az Ohioként azonosították. A másik egy újabb hajóroncs volt.
Még két évbe telt, mire a több mérföldre lévő Ironton nyomára bukkantak. Ballard szervezete egy autonóm felszíni járművet biztosított, amelyet a tengerfenék feltérképezésére terveztek. Napokig tartó keresés után kiszúrt egy alakot, amelyről később bebizonyosodott, hogy az Ironton.
Egy 2021-es nagyfelbontású vizsgálat további részleteket szolgáltatott. A hajó nagyrészt ép, mondta Gray. Az árbocai az ég felé mutatnak, a kötélzet és a kötelek a gerendákhoz vannak kötve és a fedélzeten hevernek. A robotkamera a hajó tatjához kötött mentőcsónakot is megmutatta.
A menedékhely szövetségi és állami engedélyre vár, hogy a legfeljebb 1360 kilogrammos súlyokkal lehorgonyzott bóját a tó fenekére telepíthessék. A búvárok csónakjaikat az úszó eszközhöz rögzíthetnék, és lemerülhetnének, hogy felfedezzék a rég elveszett hajót.
“Azután megoszthatjuk a világ többi részével” – mondta Gray – “és megpróbálhatjuk megvédeni, hogy az unokáink ugyanúgy élvezhessék ezeket a helyeket, mint mi ma”.
Érdemes elolvasniA galaxisunk közepén található fekete lyuk épp most szippant be egy teljesen ismeretlen objektumot
Forrás: AP News
