5000 éves a világ első lovaglásra utaló bizonyítéka
A lovak használata a közlekedésben kritikus pont volt az emberi társadalom fejlődése szempontjából. A Romániában, Bulgáriában, Magyarországon és Szerbiában 4500-5000 éves sírhalmokban talált emberi csontvázak hat egyértelmű jelét mutatják annak, hogy az emberek már lovasok voltak.
A kurgánoknak nevezett földsírhalmok a Jamnaja-kultúrához tartoztak, a Pontikus-Kaszpi sztyeppékről származó bevándorlókhoz. Területük nyugaton a mai Románia, Moldova és Ukrajna területétől nyugaton Nyugat-Kazahsztánig és keleten Oroszország alsó Volga-vidékéig húzódott.
A jamnaják szarvasmarha- és juhpásztorok voltak. A legutóbbi felfedezés arra utal, hogy lóháton gondozhatták jószágaikat, számol be a Cosmos.
“Úgy tűnik, hogy a lovaglás nem sokkal a lovak feltételezett háziasítása után alakult ki a nyugat-eurázsiai sztyeppéken az i. e. negyedik évezredben” – mondja Volker Heyd, a Helsinki Egyetem régészprofesszora, a felfedezést végző nemzetközi csapat tagja. “A Jamnaja-kultúra tagjainál már meglehetősen elterjedt volt az i. e. 3000 és 2500 közötti időszakban”.
A Fekete-tengertől nyugatra fekvő régiók, ahol a jamnaja sírhalmokat találták, olyan területek voltak, ahol a mozgó pásztoremberek először találkoztak a földműves közösségekkel, amelyek a késő kőkorszakban és a rézkorban telepedtek le. A kora bronzkori sztyeppei népek délkelet-európai terjeszkedése valószínűleg egy erőszakos invázió volt.
“Kutatásaink most kezdenek árnyaltabb képet adni a velük folytatott kapcsolatokról” – magyarázza Bianca Preda-Bălănică, a Helsinki Egyetem posztdoktori kutatója.
“Például a fizikai erőszakra utaló leletek, ahogyan azt vártuk, eddig gyakorlatilag hiányoztak a csontvázleletekből. Kezdjük megérteni az újonnan érkezettek és a helyiek közötti összetett cserefolyamatokat is az kultúra és a temetkezési szokások terén a kapcsolatfelvételt követő 200 évben.”
A lovaglás megjelenésével kapcsolatos jelenlegi kutatások leginkább magukra a lovakra összpontosítottak.
Magyarországon is találtak egy lenyűgöző leletet
A lovak közlekedésre való használata azonban nagy hatással volt az emberi társadalomra. A megnövekedett mobilitás a földhasználatban, a kereskedelemben és a hadviselésben is változásokat hozott. Ez a lovasokra is hatással volt.
“Több mint 217 csontvázat vizsgáltunk 39 lelőhelyről, amelyek közül körülbelül 150, a sírhalmokban talált csontváz a jamnajákhoz tartozik” – mondja Martin Trautmann bioantropológus. “Az emberi csontvázak aktivitási mintáinak diagnosztizálása nem egyértelmű. Nincsenek olyan egyedi vonások, amelyek egy bizonyos foglalkozásra vagy viselkedésre utalnak. Csak együttesen nyújtanak megbízható betekintést a múlt szokásszerű tevékenységeinek megértéséhez.”
A tanulmányban használt “lószindróma” hat mutatója a következő:
- az izmok kapcsolódási pontjai a medencén és a combcsonton;
- a csípőízület normálisan kerek alakjának megváltozása;
- a combcsontra gyakorolt nyomás által okozott nyomok;
- a combcsont szárának átmérője és formája;
- az ismételt függőleges ütések által okozott csigolyadegeneráció;
- a lovak által okozott eséseknek, rúgásoknak vagy harapásoknak tulajdonítható fizikai jelek.
A 156 vizsgált felnőtt közül legalább 24-et “lehetséges lovasnak”, míg öt jamnaja és két későbbi, valamint két korábbi személyt “nagy valószínűséggel lovasnak” minősítettek. “E jellemzők meglehetősen nagy gyakorisága a csontvázfelvételekben, különösen az összességében korlátozott teljességre való tekintettel, azt mutatja, hogy ezek az emberek rendszeresen lovagoltak” – állítja Trautmann.
De lehetséges, hogy a lovaglás még régebbre nyúlik vissza.
“Van egy érdekes sírhely a sorozatban” – mondja David Anthony, az amerikai Hartwick College emeritus professzora.
“Egy i. e. 4300 körülre datált sír a magyarországi Csongrád-Kettőshalomnál. A póz és a leletek alapján sokáig azt gyanították, hogy a sztyeppékről érkezett, meglepő módon a hat lovas kórképből négyet mutatott, ami valószínűleg egy évezreddel korábbi lovaglásra utal, mint a jamnaják esetében. Egy elszigetelt eset nem támasztja alá a biztos következtetést, de a sztyeppék e korszakának neolitikus temetőiben a lómaradványokat időnként emberi sírokba helyezték a szarvasmarhák és juhokéval együtt, és a kőbaltákat lófej alakúra faragták.”
Érdemes elolvasniA mai világ legélesebb pengéivel dolgozott az egymillió éves ismeretlen emberfaj
Forrás: Cosmos
