A tudósok folyamatosan kémlelik az univerzumot, hogy rájöjjenek, van-e esetleg olyan fenyegetés, ami bolygónkra, annak ökoszisztémájára, így az emberi életre végzetes következményekkel járhatna. Ne feledjük, a dinoszauruszok sem jószántukból tűntek el bolygónkról, pusztulásukról (és velük a földi élet jelentős részének eltűnéséről) egy becsapodó aszteroida okozta kataklizma tehet. Most egy olyan bolygót találtak asztrofizikusok, ami elpusztíthatná nemcsak a földi életet, de a ma ismert Naprendszerünket is.
Nem mindig örülünk a Föld-szerű bolygóknak
Az űrkutatók közül páran régóta sajnálkoznak amiatt, hogy naprendszerünkben nincsenek a Földnél nagyob úgynevezett Föld-szerű bolygók. Talán már itt érdemes különbséget tenni ezek és az úgynevezett óriásbolygók vagy gázóriások között. Előbbiek közé Naprendszerünkben a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars tartozik. Közös jellemzőjük, hogy nincsenek gyűrűik, kisebbek a gázóriásoknál, de nagyobbak a törpebolygóknál és felszínük szilárd.
Utóbbi kategóriát alkotja a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. Nekik vannak gyűrűik és holdjaik, Mind a négy óriásbolygónak gyűrűje és holdrendszere, valamint erős, belső eredetű mágneses terük, és rádiósugárzást bocsát ki. De nem ezért gázbolygók, hanem azért, mert bár van valamilyen szilárdnak tekinthető magjuk, ez gázt gravitál magához, ami átmenet nélkül megy át a légkörbe.
Akárhogy is, kutatók azt szeretnék, ha lenne e két kategória közötti, Föld-szerű bolygó is a Naprendszerben. Ennek pedig az az oka, hogy nagyon sok más naprendszerben van, sőt az úgynevezett exobolygók (azaz naprendszeren kívüli bolygók) 90%-a a mi galaxisunkban ilyen. Mennyire egyszerűbb volna ezeket tanulmányozni, ha mondjuk lenne egy képviselőjük a Mars és a Jupiter közötti üres térben.
- Ez is érdekelhet: VIDEÓ: gyilkos kór leselkedik minden űrhajósra a Holdon
Csakhogy a dolog annyira mégsem egyszerű. Pláne, hogy ránk és a fél naprendszerünkre nézve fatális következményekkel járna. A vonatkozó kutatást, illetve szimulációt Stephen Kane, a University of California Riverside asztrofizikusa végezte nemrég, eredményeit pedig a Planetary Science Journal, egy bolygókutatásokkal foglalkozó szaklap hasábjain tette közzé.
Kitakarítaná a fél Naprendszert
Pontosan a Jupiter és a Mars közötti részbe rakott szerencsére csak számítógépén egy úgynevezett szuperföldet, azaz a Földnél nagyobb, de a Neptunusznál, Naprendszerünk legkisebb gázóriásánál kisebb bolygót. A méretét és pontos helyét változtatva pedig különféle szimulációkat végzett el. Publikált eredményeiről pedig az iflscience.com számolt be röviden.
Nos, Kane úr arra jutott, hogy egy ilyen bolygó alaposan megváltoztatná Naprendszerünket azáltal, hogy módosítaná a gravitációs viszonyokat, megnyújtaná a keringési pályákat és tulajdonképpen kilökne számos bolygót Nap körüli pályájáról. A Jupiterre és a Szaturnuszra ez nem hatna, de mondjuk egy Földnél hétszer nagyobb bolygó már kilökné a Naprendszerből a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Marst, azaz az össes Föld-szerű bolygót. Ráadásul a Vénusz és a Föld e keringési változás következtében elképesztően közel kerülnének egymáshoz mielőtt kilökődnek.
- Olvass tovább nálunk: Hogyan múlik az idő az űrben?
Csillagászati mértékkel mérve pedig ezek relatíve gyorsan lezajlanának, a Mars már 5 millió év alatt távozna, míg a Föld és a Vénusz 8-9 millió év után. Akárhogy is, 10 millió év alatt kiürülne e “nagy Föld” és a Nap közötti terület. Ne feledjük, Földünk jelen tudásunk szerint több mint 4,5 milliárd éves.
Nemcsak a Föld, a Naprendszer is egyedi és megismételhetetlen
Kane szerint egyébként Naprendszerünk fejlődése során éppen a gázóriásink akadályozták meg egy ilyen nagy szilárd bolygó kialakulását. És akárhogy is vesszük, bizony ez vezetett ahhoz, hogy kialakulhatott a Föld és a földi élet.
Nem olyan nagy baj tehát, hogy ilyen “hatalmasra nőtt Földhöz hasonlatos bolygókat” csak más naprendszerekben tanulmányozhatunk. Kane úr pedig egyékbént meglepődött, hogy mennyire óramű pontossággal működik a Naprendszerünk, hacsak egyetlen “fogaskerék” hibádzik, az egész tönkremegy.
Forrás: iflscience.com
