1000 évvel a rómaiak előtt, már a bronzkorban is edzettek acélt
Régészek 2900 éves kőfaragványokat és egy régóta figyelmen kívül hagyott vésőt elemeztek az Ibériai-félszigetről. Ezzel kimutatták, hogy a helyi kézművesek már jóval a feltételezettnél korábban készítettek acélt.
Kisüzemi acélgyártás a késői bronzkorban
A mai Portugália területén található kőemlékeken lévő, 2900 éves vésetek csak acéleszközökkel készülhettek – állapították meg régészek. A felfedezés arra utal, hogy a késői bronzkorban, egy évszázaddal azelőtt, hogy ez a gyakorlat az ókori Rómában elterjedt volna, kisüzemi acélgyártás folyt.
Az 1,5 méter magas sziklaoszlopok szilikátos kvarc homokkőből készültek. Emberi és állati alakokat, fegyvereket, díszeket és szekereket ábrázoló faragványokat tartalmaznak – írja a Live Science.
“Ez egy rendkívül kemény kőzet, amelyet nem lehet megmunkálni bronz- vagy kőszerszámokkal”. Ezt Ralph Araque Gonzalez, a németországi Freiburgi Egyetem régésze, az eredményeket ismertető új tanulmány vezető szerzője mondta egy nyilatkozatban.
Már ismerték az acél hőkezelésének technikáját
“Az Ibériai-félsziget késői bronzkori emberei képesek voltak az acél edzésére. Máskülönben nem tudták volna megmunkálni az oszlopokat”. Az edzés az acél hőkezelésének folyamata, amelynek célja, hogy az acél keményebbé és töréssel szemben ellenállóbbá váljon.
A kutatócsoport egy “megdöbbentően jó állapotban fennmaradt” vasvésőt is elemzett. A vasvéső i.e. 900 körülre datálható, és a 2000-es évek elején tárták fel a portugáliai Rocha do Vigio nevű lelőhelyen – írták a kutatók a Journal of Archaeological Science című folyóiratban február 10-én online megjelent tanulmányban.
A véső annyi szenet tartalmazott, hogy acélnak volt tekinthető (több mint 0,30%). A kutatók még vasásványozódást is találtak a település helyén, ami arra utal, hogy a kézművesek helyben szerezhették be az anyagot.
Saját találmány, nem gyarmatosítók befolyása
“A Rocha do Vigióból származó véső és a kontextus, amelyben megtalálták, azt mutatja, hogy a vaskohászat, beleértve az acél előállítását és edzését, valószínűleg az ibériai decentralizált kis közösségek őshonos fejlesztése volt, és nem a későbbi gyarmatosítási folyamatok hatása” – mondta Araque Gonzalez.
A kutatók egy hivatásos kőfaragóval együtt dolgoztak az ősi vésetek utánzásán különböző anyagokból készült szerszámokkal. Többek között bronzból, kőből és a 2900 éves véső edzett acélból készült másolatával. Egy kovácsnak azonban ötpercenként meg kellett éleznie, ami arra utal, hogy a végső bronzkor kézművesei tudták, hogyan kell szénben gazdag, edzett acélt készíteni.
A csapat azt is megjegyezte, hogy a kísérleti faragványok figyelemre méltóan hasonlítanak az eredetiekhez, ha figyelembe veszik a sziklák mállását.
Eddig az edzett acél legkorábbi említése Ibériában a korai vaskorból (i. e. 800-600) származik. A fegyverekhez és szerszámokhoz való széles körű acélgyártás valószínűleg csak a római korban, a Kr. u. 2. század körül kezdődött, bár a feltárt tárgyak alacsony széntartalma közepes minőségükre utal. Csak a késő középkorban tanulták meg a kovácsok Európa-szerte, hogyan lehet elég magas hőmérsékletet elérni ahhoz, hogy jó minőségű acélt készítsenek – zárja a Live Science.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/10/keso-avar-kori-sirhelyeket-talaltak-nagykoros-kozeleben/” ][/hm_embed]
Source: Live Science
