Egy ritka dinoszaurusz-lelet alapján madarak módjára is csiripelhettek ezek a lények
Egy megkövesedett dinoszaurusz gégéjéből kiderül, hogy ezek a vadállatok sokkal kifinomultabb hangterjedelemmel rendelkezhettek, mint azt a tudósok eredetileg gondolták.
Egy 80 millió éves, megkövesedett gége “rendkívül ritka” felfedezése, amely egy páncélos dinoszauruszhoz tartozott, azt mutatja, hogy az ősi állat hangja sokkal inkább madárszerű lehetett, mint azt a szakértők korábban gondolták – derül ki egy új kutatásból a Live Science szerint.
A Pinacosaurus grangeri egy zömök, páncélos és bunkófarkú ankyloszaurida dinoszaurusz, amelyet 2005-ben tártak fel Mongóliában. Ez volt az első eset, hogy egy dinoszauruszt egy ilyen, nem rájuk jellemző, megkövesedett hangszalaggal találtak.
A Communications Biology című folyóiratban február 15-én megjelent új elemzés most azt sugallja, hogy a lény hangja sokkal finomabb és dallamosabb lehetett, mint a korábban feltételezett krokodilszerű morgások, sziszegések és üvöltések.
“Tanulmányunk szerint a Pinacosaurus gégefője mozgékony és nagy, hasonlóan a madarakéhoz” – mondta a tanulmány fő szerzője, Josida Dzsunki, a japán Fukusima Múzeum paleontológusa a Live Science-nek. A szóban forgó dinoszauruszok archoszauruszok, egy olyan csoport, amelynek ma élő tagjai közé tartoznak a krokodilok és a madarak. Ezek az állatok a hangokat számos célra használják, többek között udvarlásra, szülői viselkedésre, ragadozók elleni védekezésre és territoriális hívásokra.
A triász időszak elején, nagyjából 250 millió évvel ezelőtt az archoszauruszok két nagy csoportra oszlottak. Egy madárszerű csoportra, amelyből később további dinoszaurusz fajok, madarak és pteroszauruszok fejlődtek ki, és egy második csoportra, amelyből később krokodilok, aligátorok és számos kihalt rokonuk alakult ki.
A legtöbb állat, amely hangokat ad ki, speciálisan arra a célra kialakított, a tüdőt a légcsővel összekötő szerveken keresztül teszi. A krokodiloknál, az emlősöknél és a kétéltűeknél a gége – a légcső tetején elhelyezkedő, rezonáló szövetek redőivel zsúfolt üreges cső – hangok kibocsátására alkalmas. A madaraknál azonban ez egy kétcsöves szerkezet, amely a tüdő közelében, a légcső alján található. Ez teremti meg az összetett dallamok alapjait.
Érdemes elolvasniKépek: agancsszerű képződmények nőttek egerek fejére, miután szarvasgéneket ültettek beléjük
Forrás: Live Science
