Sokan vágyunk rá, hogy sose felejtsük el, hová tettük a kocsikulcsot, vagy a szemüvegünket. De úgy tűnik, ez korántsem olyan jó dolog.
Egy kaliforniai nő, Jill Price élete minden pillanatát élénk részletekkel tudja felidézni, de ez számára nem jelent áldást, írja a Daily Star.
Price, akit “a soha nem felejtő nőnek” is szokás nevezni, az első ember, akinél hipertimézia szindrómát diagnosztizáltak. Még a kifejezést is kifejezetten az ő hihetetlen memóriájának leírására találták ki.
14 évesen fejlődött ki azt a képessége, hogy élete minden egyes napjának részleteit fel tudja idézni.
“Nem igazán tudom, miért pont attól a naptól, 1980. február 5-től, de attól a naptól mostanáig minden napra emlékszem. Ha mondasz egy napot, akkor hopp, már olyan, mintha ott is lennék” – mesélte el a sajtónak.
Csak mondani kell egy dátumot, és ő meg tudja mondani, hogy pontosan mit csinált. Csak mondani kell egy világeseményt, és ő meg tudja mondani, hogy pontosan mikor történt – már ha tudta akkor, amikor megtörtént.
Világszerte körülbelül 60 emberről tudnak, aki ugyanezt a furcsa betegséget hordozza.
Hihetetlen tehetségnek tűnhet, de az összes jó emlék felidézésének képességével együtt jár a rossz emlékek felidézése is. Minden kínos pillanat, minden szívfájdalom, minden vita és minden veszteség.
Emiatt pedig Price ezt a figyelemre méltó tulajdonságot sokszor inkább átoknak érzi. „Megjártam a poklot is életem során” – vallotta be.
“Még mindig rosszul érzem magam a 30 évvel ezelőtt történt dolgok miatt. És nem egy-két dolog miatt, hanem minden miatt” – magyarázta.
„Amikor először elmentem az orvosokhoz – mondta Price –, azt mondták: „Ó, biztosan nagyon jó voltál az iskolában.” Azt mondtam: „Nem.” Valójában utáltam az iskolát. Az iskola nagyon fájdalmas volt számomra.”
Anyjával való kapcsolatát is elfelejtené
Price élete számos szomorú emlékkel van tele, kezdve az édesanyjával való kemény kapcsolatától. Úgy gondolja, ez vezetett az ételekkel és a testképével való egészségtelen kapcsolatához is.
„Ha valami rosszat eszel, meg fogsz halni” – emlékszik vissza arra, anyja mit mondott neki.
Egy másik fájdalmas emlék, hogy nyolcéves korában New Jersey-ből Los Angelesbe költöztek.
“Nagyon szerettem az ottani életemet” – mondta. “Ugyanabban a házban kellett volna születnem, élnem és meghalnom. Nagyon nem szeretem a változást.”
Úgy véli, hogy a költözés traumája állhat az állapota mögött, amit még mindig nem értenek az orvosok.
A California-Irvine Egyetem szakértői 2000 óta vizsgálják a beteget, és azt feltételezik, hogy agyának olyan szerkezeti sajátosságai lehetnek, amelyek megakadályozzák, hogy kikapcsolja ezt a furcsa visszaemlékezést.
2006-ban egy MRI-vizsgálat kimutatta, hogy Price agyának több mint kéttucatnyi területe nagyobb a normálisnál. De a kutatók még mindig nem biztosak abban, hogy ez okozza-e a furcsa tüneteket.
