Hogyan láthatjuk a tükörben azokat a dolgokat, amiket nem kéne?

Pár napja egy érdekes és látványos optikai csalódás tartja lázban a fél internetet, különösképp a népszerű TikTok videómegosztó oldalt: hogyan látszódhatnak a tükörben olyan dolgok, amiknek a józan ész szerint nem kellene?

A kísérlet lényege: tegyünk egy papírlapot a tükörre, és helyezzünk közvetlenül mögé egy kisebb tárgyat. Ha oldalról „mögé nézünk”, a tárgy megjelenik a tükörben, annak ellenére, hogy a lap teljesen eltakarja. Mégis hogyan lehetséges ez?

A tükör manapság már egy hétköznapi tárgy – de nem volt ez mindig így. A régebbi korokban luxuscikknek számított, sokan misztikus dolognak tartották a fényt közel tökéletesen visszaverő üveglapokat.

Az első mai értelemben vett tükröket Olaszországban, az üvegművességről híres Murano szigetén készítették az 1200-as években. Az üveg egyik oldalára rendkívül vékony ólomlemezt, majd higanyt illesztettek: ez a keverék lett a foncsor őse. Később a higanyt ezüstporra cserélték, amit a mai napig használnak, illetve egy vékony lakkréteg is került a felületre.

Az ilyen módszerrel gyártott tükrök gyorsan világhírűek lettek, annak ellenére, hogy igen drágák voltak: áruk az aranyéval vetekedett. Ugyanakkor az emberek nagy többsége még mindig nem értette, hogy hogyan is működik valójában – igazából valóban úgy tűnik, mintha megcáfolná a fizika törvényeit, pedig a magyarázat igen egyszerű, ha tisztában vagyunk a fényvisszaverődés törvényeivel.

Ahogy azt az IFLS is írja, általánosságban – hiszen tényleg úgy látszik – mindenki azt feltételezi, hogy a tükrök úgymond „megfordítják” az elé rakott dolgokat. Ez azért van, mert az emberi faj egyik legfontosabb érzékszerve a szemünk, az evolúció úgy alakította az érzékelésünket, hogy a mindennapjaink során nagymértékben támaszkodunk a látásunkra. Azaz, amikor felemeljük a jobb kezünket a tükörben, és a tükörképünk látszólag a bal kezét emeli, az agyunk igyekszik áthidalni ezt az ellentmondást, és fordítottként értelmezi.

Ám a tükör valójában nem meg-, hanem kifordítja a dolgokat. Tulajdonképp ugyanúgy működik, mint a kesztyűk. Ha kifordítjuk őket, akkor a balkezes kesztyű a jobb kézre illene, és fordítva. Ezt teszi a tükör is: a világnak egy kifordított változatát hozza létre.

És ez a kulcs a mostani kérdésünknek a megválaszolásához is, hogy hogyan láthatjuk az „eltakart” tárgyakat.

Képzeljük el, hogy amikor egy tárgyra nézünk, a fény egyenes vonalak mentén halad a szemünktől a tárgyig és vissza – ez maga a látás. Ám ha magunkat néznénk, akkor ezeket a fénysugarakat csak visszaverődve látnánk. Olyan, mintha egy tökéletes maszkot viselnénk, amit levennénk és eltolnánk magunktól.

Viszont a papír mögötti tárgy esetében nem egyenesen a tárgyra pillantunk, hanem oldalról nézünk rá: ilyenkor jön képbe a visszaverődés törvénye.

A fény ugyan még mindig egyenesen mozog, de amint a tükörrel találkozik, ugyanolyan szögben tükröződik a szemünkbe. Ezáltal egy úgymond virtuális kép jön létre a tükör „belsejében”, ami ugyanolyan „mélyen” lesz, mint a valóságban. Amíg a tárgy és a szemünk között van egy olyan út, amely azonos szögben találkozik a tükörrel, addig a tárgy képe a tükör belsejében fog megjelenni – hasonlóképpen ahhoz, amikor egy buszon, az egyik belső ülésen ülve látjuk az ablakban a tükörképünket. Akkor is ugyanez a folyamat játszódik le, ott is úgy látjuk, mintha a tükörképünk ugyanolyan távolságban lenne az ablaküveg másik oldalán.

Mi pedig az adott tárgynak ezt a „mélyen” a tükörben látható képét látjuk.

Puszta fizika: de a szórakoztatóbb fajtából.

Ez is érdekes lehet:

• Egészen hihetetlen bolygót fedeztek fel a csillagászok
• És azt tudta, hogy él a Földön egy állat, ami valóban halhatatlan?