A maják sosem csak napban, hónapban és évben gondolkodtak, hanem hosszabb, úgynevezett ciklusokban. Korábban két ilyen ciklust sikerült megfejtenie a tudósoknak, egy 260 naposat és az általunk is ismert 365 naposat. Ám volt egy 819 napos, ami előtt értetlenül álltak. Csak most találtak arra elfogadható magyarázatot, amit a maják évezredekkel ezelőtt kitaláltak.
Hírmondója sem maradt az ősi maja tudásnak
Az a probléma a közép- és dél-amerikai ősi civilizációkkal, hogy hírmondójuk is alig maradt a spanyol hódítás után. A történelemkönyvekben szereplő merész hódítók, Hernán Cortez és Francisco Pizzarro ugyanis hatalmas országokat foglaltak el maroknyi seregükkel, ám az igazi, szinte pusztulást nem ez, hanem az általuk behurcolt és az őslakosokat néhány év alatt szinte teljesen kipusztító betegségek okozták. Ennek pedig az volt az oka, hogy Közép- és Dél-Amerikában nem léteztek nagy testű, háziasított állatok, amelyektől az ott élők ezeket “elkaphatták” volna és áteshettek volna olyan ma már egyszerű betegségeken, mint a himlő. Így viszont 90-95%-uk néhány év alatt meghalt, nem maradt tehát senki, aki elmagyarázza, mégis mit jelentenek a ciklusok a maja naptárban. Más kérdés, hogy a katolicizmust terjesztő spanyolok közül keveseket érdekelt volna, de bizonyosan akadt volna olyan reneszánsz ember, humanista tudós, akit igen.
Így tehát a kutatók évszázadokkal később kell nekilássanak megfejteni mégis hogyan használták a maják a naptáraikat 1500 évvel ezelőtt. Kettő ilyen ciklus felfejtése viszonylag gyorsan sikerült is. A 260 naposat Tzolk’in-nak nevezték, a 365 naposat pedig Haab’-nak. Ezeket minden 52 évben szinkronizálták. Ez volt az úgynevezett “nagy kör.”
Íme a magyarázat a titokzatos harmadik naptárperiódusra
A maja naptár korának legpontosabbja volt. Az ún. tropikus év ma ismert csillagászati értéke: 365,242198 nap. Ezért minden naptárnak van hibája, a mi ma használt Gergely-naptárunknak is, amiért 3300 évenként még mindig be kell iktatni egy szökőnapot. A 16. század előtt használt, még Caesar által bevezetett Julián-naptár hibája még nagyobb volt, ezért az ún. nagy októberi szocialista forradalom Oroszországban a valóságban novemberben történt (az oroszok csak a 20. században tértek át a Gergely-naptárra). Az i.e. a 7. századtól használt maja naptár hibája viszont annyira kicsi volt, hogy náluk 12 ezer évenként kellett csak beiktatni egy plusz napot.
A fenti kettőn túl a maják használtak egy harmadik naptárciklust is, ami 819 földi napot ölelt fel és máig senki sem adott arra elfogadható magyarázatot, hogy miért.
Azt sejtették, hogy a Földről is látható bolygók mozgásával lehet összefüggésben, de nem tudták, hogy miképp. Merthogy például a Merkúr szinodikus periódusa (az idő, ami ahhoz kell, hogy az égbolton pontosan ugyanoda térjen vissza, ahol egy ciklussal korábban volt) 117 nap, ami héttel szorozva 819-et ad. Ez oké, de semmilyen más bolygó esetében nem lehet ilyen számítást kitalálni.
A megfejtés abban áll, ha 20-szal szorozzuk a 819-et, ami 16.380 napot ad (kb. 45 évet). Itt pedig már minden Földről látható bolygó szinodikus periódusa egész számot ad egy osztással, írja az iflscience.com. A Szaturnusz esetében ez például 378 nap, 13 ilyen perioódus 4.914 napot ad, ami hattal osztva 819. A Vénusz esetében hét ilyen periódus adja a 819 ötszörösét, 39 Jupiter-periódus pedig 19X819-et. Sőt, a 16.380 pontosan 63-szorosa a fentebb említett, 260 napos ún. Tzolk’in maja naptárszakasznak. A maják tehát képesek voltak egy olyan naptárrendszert alkotni maguknak, amelyben az összes Földről látható bolygó is szerepelt egy matematikailag jól működő rendszerben.
Ez is érdekelhet:
