Akit erre ítéltek, azt is megbánta, hogy megszületett: a karóba húzás

Az emberiség rendkívül kreatívnak mutatkozott minden olyan esetben, amikor kegyetlen kivégzési módszereket kellett kitalálni. Durvábbnál-durvább lehetőségekről írnak a tankönyvek, a talán legismertebb, a például boszorkányok esetében előszeretettel alkalmazott élve elégetés még az enyhébbek közé számított. Miért? Mert az agónia nem tartott tovább néhány percnél. A karóba húzott ember azonban, ha szakszerű volt a hóhér, akár napokig bírta. Ám eközben még azt is megbánta, hogy megszületett.

Karóba húzni nem akárkiket volt szokás, hisz azt már az ókorban és a középkorban is pontosan tudták, hogy ez az egyik legdurvább, legszadistább kivégzési módszer. Így fenntartották azoknak, akikkel valamiért példát akartak statuálni más társadalmi csoportoknak. Így kerültek karóba jellemzően a legdurvább köztörvényes bűntetteket elkövetők (például a rablógyilkosok, szexuális erőszaktevők, egyházi személyeket bántalmazók), illetve a politikai okokból büntetettek.

Pápa, 1600. Valószínűleg lázadó vallon zsoldosok kivégzése karóba húzással. Fotó: Wikimédia

A leghíresebb eset talán a Ţepeş (azaz “karóbahúzó) névre hallgató III. Vlad havasalföldi vajdáé volt, aki a korabeli források szerint előszeretettel élt e kivégzési módszer nyújtotta elrettentési lehetőséggel és egyenesen emberek tízezreit húzatta karóba. Miért? Azért, mert trónja elképesztően ingatag volt, nemcsak az oszmánokkal, hanem a belső ellenfelekkel, köztük öccsével is állandó harcban állt. Kegyetlensége inspirálta Bram Stoker későbbi Drakula-történetének magvát, amelyek azzal magyarázták durvaságát, hogy valójában vérszívó vámpír volt a Hunyadi-család hívének számító vajda, aki 1456 és 1462 között ült a târgoviștei trónon.

Vlad Tepes és áldozatai. Fotó: Wikimédia

Szakszerű végrehajtás esetén akár 6-8 napig is szenvedhetett a karóbahúzott

Már saját korában hírhedt figurának számított, kegyetlenkedéseiről számos dal született például Németországban, ezek egy része nyomtatásban is megjelent, az egyik például 1485-ben, Lübeckben, amikor a vajda már évek óta halott volt. Ezek is beszámolnak a karóba húzás csínjáról-bínjáról, amivel Vlad előszeretettel élt ellenségei és alattvalói kapcsán is.

Ennek lényege az volt, hogy egy kihegyezett, lezsírozott karót dugtak többnyire a végbélbe, vagy például gyerekgyilkos nők esetében a hüvelybe. E műveletre még vízszintesen került sor, ám ezt követően a karót függőleges helyzetbe állították, így az érintett szerencsétlen szépen lassan “rácsúszott”, “végigcsúszott” rajta, míg valahol a nyak és a lapocka között ki nem jött belőle újra a karó.

Az ábrázolások drasztikusak, hisz az elrettentést szolgálják. Fotó: Wikimédia

Ha a hóhér szakszerűen végezte a kivégzést, akkor el tudta azt kerülni, hogy e végigcsúszás során létfontosságú szerveket sértsen a karó, mert az egyszerűen csak végigcsúszott a gerincoszlop mellett. A kivégzett így akár 6-8 napig is szenvedhetett borzalmas körülmények között, mire végre kimúlt. A látvány, a bűz, a napokig tartó jajgatás főleg tömeges karóba húzás esetén pedig bárkit elrettenthetett attól a tettől, amiért ez a büntetés jár. A kivégzést súlyosbíthatták azzal, ha még egy ülőkét is raktak gátolva a lecsúszást, meghosszabbítva a pokoli kínokat.

Hazánkban is számos esetben alkalmazták e kegyetlen kivégzési módot, például Dózsa György így végeztette ki az nagylaki csatában fogságba esett főnemeseket, köztük egy püspököt. A karóba húzást egészen a közelmúltig alkalmazták térségünkben. A visszaemlékezések szerint a magyarlakta területekre visszatérő szerb felkelők is éltek e módszerrel 1944-45-ben.

Az ókori Asszíriában is népszerű kivégzési mód volt a karóba húzás. Fotó: Wikimédia

Érdekelnek más kivégzési módszerek is? Íme cikkünk a kerékbe törésről.