Hatalmas vörös csillagok, de semmi diktatúra. MÁV retró

Magyarországról általánosságban elmondható a veterán járművek iránti hatalmas rajongás és tisztelet, legyenek azok autók, motorkerékpárok, autóbuszok, vagy mozdonyok. Rozsdás ócskavasak születnek újjá második életükre igényes és aprólékos munkák következtében.

424-es, Fotó: MJ

A vasútrajongást nem lehet időben elkezdeni. Az egész aprók már bölcsődés korban elkerekedett szemmel ülnek Thomas a gőzmozdony előtt és követik kedves napi kalandjait a fűtőház lakóinak. Aztán következik az első utazás a Gyermekvasúton, megismerkednek a nagy pályaudvarok életével, és nincs visszaút annak, „akit a mozdony füstje megcsapott”.

Hatalmas érdeklődés mellett szombat és vasárnap ismét retro hétvégét tartott a MÁV, részben a Balaton északi partját megcélozva. A vasútvonal a közelmúltig teljes hosszában nélkülözte a villamosítást és tekintélyes része ma sem bír ezzel a képességgel, így a vontatásnál ennek megfelelően öreg gőzös, dízel- és motorvonatok voltak láthatóak.

424-es elhagyja Tapolcát, Fotó: MJ

A 424-es a legjobban sikerült hazai gyártású gőzmozdony, a magyar vasutak királya és Európa egyik legszebb gőzöse. Az elsőt 1924-ben adták át a forgalomnak és 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre. A MÁV részére gyártott régi építésű mozdonyokat az ötvenes évek második felétől folyamatosan korszerűsítették, építették át, látták el szélterelő lemezzel. A felújított mozdonyokból húszat pakura tüzelésűre alakítottak át – köztük a képen látható 424 247-est is – negyvenötöt pedig ingavonati közlekedésre tettek alkalmassá. A MÁV gőzmozdonyai 1984. december 31-ig továbbítottak menetrendszerinti vonatokat.

Nohab Tapolca állomáson, Fotó: MJ

A magyar közösségi közlekedés történetében kultikus járműnek számít a svéd gyártású Nohab, az M61. A típus hazai megjelenése az 1960-as évek vasútkorszerűsítési időszakában történt. A háború utáni országépítés befejeződése ekkorra tette lehetővé a nagyobb arányú felújításokat és beszerzéseket a MÁV részére, abban a helyzetben, amikor a gőzvontatás aránya 85%-ot mutatott a magyar vasútvonalakon. A 20 db M61 beszerzése új korszakot nyitott hazánk vasúttörténelmében. Forgalomba állításukat követően M61-es mozdonyok elsősorban gyorsvonatokat továbbítottak, jellemzően Budapest és a vidéki nagyvárosok között. Ennek oka főként az volt, hogy rendelkeztek a vonatok fűtéséhez szükséges gőzfejlesztővel. Az 1970-es és az 1980-as években az ország keleti feléből a villamos vontatás térnyerésével a Nohabok egyre inkább kiszorultak. A villamosított fővonalakat a V43 (Szili) és a V63 (Gigant) villamos mozdonyok vették át. Az 1980-as évektől kezdve már főként a Balaton északi partján teljesítettek szolgálatot a törzsvonalukká vált Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon. Utolsó 4 példányuk 2000 decemberében hagyta el Tapolcát, akkor vonták ki őket végleg a közforgalomból.

Szergej pihenőben, Fotó: MJ

Annak ellenére, hogy a NOHAB gyár készen állt volna további járművek gyártására és leszállítására, a politikai körülmények nem tették lehetővé nagyobb beszerzésüket, mivel a szovjet vezetés rossz szemmel nézte, hogy egy semleges ország elragadja tőlük egy szövetségesük piacát. A MÁV ezt követően a szovjet gyártmányú M62 “Szergej” vásárlása mellett kényszerült dönteni. A sorozatot hazánkba 1965 és 1978 között szállították, és ugyan alapvetően tehervonatok vontatására történt beszerzésük, már a kezdeti időktől használták nehéz személyszállító vonatok továbbítására is. Nagy szerephez jutott a Balaton két partjának nyári csúcsforgalmában: a tapolcai és villamosításáig a kanizsai vonalon is.

M41, Fotó: MJ

A MÁV az 1970-es évek elején még mindig nem rendelkezett megfelelő számú, a nem villamosított fővonalakon közlekedő közepes terhelésű személyszállító vonatok továbbítására alkalmas dízelmozdonnyal. A megoldást ezúttal a hazai gépgyártással foglalkozó Ganz–MÁVAG M41-es sorozatú, „Csörgő” motorhangjáról ismert mozdonya jelentette, melyet 100 feletti példányszámban 1973 és 1984 között szállítottak a vasútnak. Országos szinten ma is közismert dolgozónak számít a villamosítás nélküli vonalakon, így a Balaton északi partjának napjainkban is gyakori mozdonya.

MDa 3017, Fotó: MJ

Szereplője volt a retró hétvégének az MDa 3017-es pályaszámú motorkocsi, mely szintén a magyar Ganz-MÁVAG terméke. Gyártásuk 1970 és 1975 között, selejtezésük 2005 és 2011 között történt, azonban a 3017-es 2010-ben ismét visszakerült a forgalomba és visszanyerte csinos eredeti színeit is.

M40, Púpos, Fotó: MJ

Az ilyen rendezvényeknek gyakori résztvevője az M40-es „Púpos”, akit a hétvégén sajnos most csak odagondolni tudtunk, azonban egy retró mozdonyokról szóló cikkből mégsem maradhat ki.

Érdemes elolvasniCölöpsétány, láperdő, a felújított Esterházy-kastély, és az Öreg-tó őre a tatai vár

A Balaton-parti MÁV retró hétvége nem egyszeri esemény, minden évben többször is megszervezésre kerül, rendszeresen új résztvevőkkel és extrákkal, melyet nemcsak vasútrajongóknak kell látni.

Galéria