Csatában végezte Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme

A brassói csata, ahol Székely Mózes vereséget szenvedett (Wikipédia)

Erdélyről alkotott képünknek szerves része a székelység és a székelyek. Évszázadokon keresztül a három nemzet tagjaként meghatározó szerepet jászottak Erdély történelmében. Az Erdélyi Fejedelemség életében azonban hosszú küzdelem alakult ki a különböző fejedelmek és a székelyek között, utóbbiak szabadságjogai körül. A fejedelmi székbe is mindössze egy alkalommal, Székely Mózes révén ülhetett székely ember. Sőt, ő volt az egyetlen fejedelem, aki unitáriusként léphetett trónra. A zűrzavaros időkben azonban uralkodása rövidre sikeredett.

Székely Mózes, számos fejedelem katonája

Székely Mózes 1553-ban született Székelyudvarhelyen, az apja Udvarhelyszék jegyzője, majd János Zsigmond sókamarása volt. Amikor a fejedelem uralkodása végefelé unitáriussá vált, Székely Mózes azok közé tartozott, akik szintén unitáriusok lettek. János Zsigmond halála után a rendek Báthory Istvánt választották meg fejedelemnek. Ellenfele, az unitárius Bekes Gáspár a Habsburgok pártfogását élvezve, számos székely támogatását elnyerve, megpróbálta legyőzni őt. Székely Mózes Báthory hűségén maradt, és egy alkalommal Radnót közelében kardjával a szájában úszott át a Maroson és párbajban legyőzte Bekes egyik katonáját. Ez nevet szerzett neki, a Bekest legyőző Báthory István testőrsége parancsnokának nevezte ki.

Báthory István Pskovnál Jan Matejko festményén (Wikipédia)

Miután Báthoryt megválasztották lengyel királynak, Székely Mózes követte őt Lengyelországba. Harcolt 1577-ben Danzig ostrománál, 1579-ben Polock ostrománál élete végéig tartó térdsérülést szerez, de harcképes marad. Egészen addig részt vett Báthory hadjárataiban, amíg egy magyar nemessel vívott párbajban le nem vágta ellenfele fülét, ami után hazaküldték. A következő évei a békés építkezésről szóltak, sófalvi sókamaraispán lett, Siménfalván és Lövétén kapott birtokokat, majd Báthory Zsigmond nemesi címet adományozott neki.

A tizenötéves háború kezdetén részt vett az erdélyiek törökellenes harcaiban, de ezt követően egyre jobban belebonyolódott a nagyhatalmak között örlődő Erdély katonai kihívásaiba. A Zsigmond lemondása után rövid ideig uralkodó Báthory András megtette őt fővezérének, ám Sellenberknél vereséget szenvedett Vitéz Mihály havasalföldi vajdától. Székely Mózes bujkálni kényszerült. Vitéz Mihály mégis megtette őt főparancsnokának és neki, valamint fiainak további birtokokat adományozott.

Székely Mózes, a fejedelemcsináló

Vitéz Mihály felemásan bánt Székely Mózessel, kifejezetten kérte a Habsburg-követeket, hogy bizalmas dolgokat ne a jelenlétében beszéljenek meg. Ugyanakkor amikor lerohanta Moldvát, Székely Mózes lett a csapatai főparancsnoka. Miután Vitéz Mihály visszatért Erdélybe, Moldvában hagyta Székely Mózest, aki azonban 1600 nyarán visszatért és tárgyalni kezdett barcasági nemesekkel. Amikor Vitéz Mihály összehívta az országgyűlést Gyulafehérvárra, Székely Mózes és társai Lengyelországba menekültek.

Lengyelországban meggyőzték Báthory Zsigmondot, hogy térjen vissza a fejedelemség élére, miután a Habsburgok nevében kormányzó Vitéz Mihályból a rendek többsége kiábrándult. (A havasalföldi vajda ugyanis adókat emelt, hogy fizetni tudja a katonát, miután a Habsburgok által megígért pénzügyi támogatás elmaradt). Közben az erdélyi rendek egy másik fele a Habsburgokhoz fordult, a bécsi udvar pedig Giorgio Bastát küldte Vitéz Mihály ellen. Basta győzött, ám az erdélyiek sorsa nem javult.

Ekkor lépett színre a Székely Mózes által meggyőzött és a lengyelek támogatásával Báthory Zsigmond. 1601 áprilisában fejedelemmé választottá, ám Vitéz Mihály és Basta összefogott ellene, és még abban az évben nyáron megtámadták Erdélyt. Goroszlónál a két szövetséges legyőzte Báthoryt, hiába vezette serege egyik felét Székely Mózes, aki a csata után a túlélőkkel Dél-Erdélybe húzódott vissza. Báthory Zsigmond még egy utolsó akcióval megkaparintotta Vitéz Mihály Fogaras várában őrzött feleségét és gyermekeit, de amikor a havasalföldi fejedelem tárgyalni kezdett róluk, Basta árulástól tartva megölette őt. Bár Báthory Zsgmond megpróbált török és tatár segédcsapatokkal visszatérni, sikertelenül ostromolta Kolozsvárt, így feladta próbálkozását és többet nem tért vissza Erdélybe.

A székely fejedelem

Székely Mózes és társai ezt követően nem kívánták átadni Erdélyt a Habsburgoknak, noha sértetlenséget és a katonáinak zsoldot ígért Giorgio Basta. 1602. július 2-án így a két fél megütközött, és bár Székely Mózes vitézül harcolt, a túlerőben lévő zsoldossereg győzött. Miután Báthory Zsigmond lelépett, nem maradt fejedelemjelöltje a Habsburg-ellenes pártnak. Székely Mózes ezért maga jelentkezett a törököknél, végül 1602. augusztuságban meg is kapta a kinevezési okmányát a nagyvezírtől. Török csapatokat is kapott maga mellé, azonban Esztergom ostroma és Pest eleste arra sarkallta a törököket, hogy embereiket más csataterekre irányítsák.

Ennek ellenére a fejedelemségért indított hadjárat sikerekkel kezdődött. Székely Mózes elfoglalta Karánsebest. Basta visszavonult. Az előre küldött Bethlen Gábor vezette kétezer fős csapat sikereket ért el, de végül egy súlyos ostromra került sor Gyulafehérvárnál. Bár az erdélyiek elfoglalták a várost a németektől, Gyulafehérvár súlyos károkat szenvedett. 1603. június 9-én Kolozsvár is megnyitotta kapuit a fejedelem előtt. Ezzel gyakorlatilag csaknem Erdély egésze a kezére került.

Székely Mózes erdélyi fejedelem (Wikipédia)

A külpolitikai problémák azonban nem múltak el. Giorgio Basta már júliusban erős sereggel jelent meg Erdély határainál. Nála is nagyobb fenyegetést jelentett IX. Radu havasalföldi vajda, aki keletről tört be, és ostrom alá fogta Székely Mózes Brassó melletti szekérvárát. A fejedelem ágyúkkal védekezett, de a támadók gyalogosan folytatták a harcot. A csatát először a tatár segédhad adta fel, majd Bektas temesvári pasa, a török segédad vezetője követte őket. Bár azt tanácsolta Székely Mózesnek, hogy meneküljön, a fejedelem kitartott. Végül tömegessé vált a menekülés.

A fejedelem halálára két változat is fennmaradt. Az egyik szerint a Brassó felé tört ki, ám a románok oldalán küzdő Rácz György ezt észrevette, és párbajra hívta. Székely Mózes nem menekült el, hanem fogadta a kihívást, ám hiába látszott győztesnek, egy Pana nevű görög hátba lőtte. A fejedelemnek így Rácz György a fejét vette. Egy másik fennmaradt történet szerint Rácz valójában már csak a legyőzött fejedelmet ismerte fel, és vitte el a fejét a győztes vajdának. A fejet közszemlére tették, utóbb Michael Weiss brassói bíró temettette el a kertjében.