Olyan bolygót találtunk, ahol minden eddiginél nagyobb esély van az életre
A James Webb Űrteleszkóp (JWST) adatai kimutatták, hogy az Oroszlán csillagkép egyik csillaga körüli exobolygó rendelkezik néhány olyan kémiai markerrel, amelyek a Földön élő szervezetekhez kapcsolódnak, tette közzé az IFLS. Rábukkanhattunk a földön kívüli élet bizonyítékéra?
Az exobolygók olyan világok, amelyek nem a Naprendszerben, hanem idegen csillagok körül keringenek. A kérdéses bolygó, a K2-18b a K2-18 vörös törpe csillag körül kering, melynek van egy testvére is, a K2-18c.
Maga a csillag halványabb és hűvösebb, mint a Nap, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy ugyanolyan energiájú fényt kapjon, mint mondjuk a Föld, a bolygónak sokkal közelebb kell lennie a csillagához, mint mi.
A rendszer nagyjából 124 fényévnyire található, ami csillagászati szempontból meglehetősen közel van. Ennek ellenére, bár elég erős teleszkópjaink és fejlett technikánk van ahhoz, hogy megmondjuk, hogy milyen a csillag, és milyen messze van az exobolygó, nem tudunk közvetlen képeket készíteni a bolygóról. Néhány alapvetést azonban kidolgozhatunk.
Annak meghatározása, hogy mennyi fény éri a K2-18b-t, fontos a bolygó életképességének felméréséhez. A K2-18b jóval közelebb kering csillagához, mint a Föld: a Föld és a Nap távolságának nagyjából 16 százalékán. Egy másik mérés, amire szükségünk van, a csillag teljesítménye: a másodpercenként kisugárzott teljes energiamennyiség. A K2-18 teljesítménye 2,3 százaléka a Napénak.
A geometria segítségével kiszámíthatjuk, hogy a K2-18b körülbelül 1,22 kilowatt (kW) napenergiát kap négyzetméterenként. Ez hasonló ahhoz az 1,36 kW-os bejövő fényhez, amelyet a Földön mérünk. Tehát bár sokkal kevesebb energia érkezik a K2-18-ból, a bolygó fekvése miatt nagyjából hasonló a helyzet, mint nálunk. Ez a számítás azonban nem veszi figyelembe a felhőket vagy azt, hogy mennyire tükröződik a bolygó felszíne.
A földön kívüli élet kutatása során népszerű kifejezés a „lakható zóna”. Ez azt jelenti, hogy átlagos felszíni hőmérsékleten a víz folyékony halmazállapotú, ugyanis mai ismereteink alapján ez elengedhetetlen az élethez. 2019-ben a Hubble Űrteleszkóp megállapította, hogy a K2-18b-n vízgőz mutatható ki, ami arra utal, hogy folyékony víz van jelen a felszínen. Jelenleg úgy gondolják, hogy akár nagy óceánok is lehetnek a bolygón.
Ez akkoriban jelentős izgalmat keltett csillagász körökben, de további bizonyítékok nélkül igazából csak egy érdekes eredmény volt. Most azonban olyan jelentéseket kaptunk, amelyek szerint a JWST szén-dioxidot, metánt és – valószínűleg – dimetil-szulfidot (DMS) azonosított a légkörben . A DMS kísérleti kimutatása azért jelentős, mert a Földön ezt a vegyületet csak és kizárólag algák termelik. Jelenleg nem ismerjük azt a módot, hogy életforma nélkül természetes úton előállítható lenne.
Mindezek a jelek arra utalnak, hogy a K2-18b lehet az a hely, ahol valóban idegen életet találhatunk. Ugyanakkor egy távoli égitest jellemzőinek meghatározása hihetetlenül nehéz feladat, bőven van lehetőség a szubjektív értékelésre és a hibákra. Ráadásul a légkörön áthaladó fény, ami alapján a méréseket végezzük, a csillag kémiai összetevőinek jelét is tartalmazza – ez tovább bonyolítja az elemzést.
Emlékezhetünk, néhány évvel ezelőtt megnőtt az érdeklődés az iránt, hogy létezik-e élet a Vénuszon, mivel a megfigyelések foszfingáz jelenlétét mutatták ki, amelyet alapesetben mikrobák állítatnak elő.
Ezt a megállapítást azonban később több tanulmány is sikeresen cáfolta. És hát ha már a szomszédos bolygó légkörében is ilyen könnyű téves megfigyeléseket végezni, akkor könnyen belátható, hogy miért óriási feladat egy összehasonlíthatatlanul távolabbi bolygó elemzése.
Az élet esélye a K2-18b exobolygón alacsony, de nem lehetetlen. Ezek az eredmények valószínűleg nem változtatják meg senkinek a földönkívüli életről alkotott véleményét vagy hiedelmeit, ehelyett inkább azt a technikai fejlődést mutatják meg, hogy képesek vagyunk olyan világokba is belepillantani, amelyek távolsága fényévekben mérhető, emellett a kapott eredmények hozzásegítenek, hogy a szűkebb környezetünket, például a Jupitert és a Szaturnuszt alaposabban fel tudjuk térképezni.
Ez is érdekes lehet:
