A “konyhában lett volna a helyük”, de ők inkább sportoltak

Mia Hamm futballista, Simone Biles tornász, Serena Williams teniszező. A legtöbb ember számára ismerősen cseng napjaink női bajnokainak neve. Ám a történelem során rögös út vezetett addig, hogy mára már a nők ugyanolyan látható résztvevői legyenek a sportiparnak, mint a férfiak.

Az ókori Görögországban olyannyira gyerekcipőben járt az egyenjogúság, hogy ha egy hölgy a tilalom ellenére valamilyen úton módon mégis részt vett volna az olimpiai játékokon, akár halálbüntetést is kaphatott volna – írja az Atlas Obscura. A viktoriánus korban óva intették a nőket még attól is, hogy egyáltalán testmozgást végezzenek. Úgy vélték, ez végzetes csapást mért volna reproduktív szerveikre. 1900-ban, habár már engedélyezve volt a női játékosok részvétele a modernkori olimpián, jelentősen korlátozva voltak lehetőségeik. Csupán a vitorlázás, a tennisz, a krikett, a golf és a lovassport versenyszámaiban mérethették meg magukat. Meglepő lehet, de még jelen korunkban is övezi exkluzivitás az olimpia női jelenlétét, mivel hölgyek nem versenyezhetnek görög-római birkózáson illetve tízpróbán sem mérettethetik meg magukat.

„When Women Stood: The Untold History of Females Who Changed Sports and the World” című könyvében Alexandra Allred betekintést enged a sportoló nők figyelemre méltó történetébe, korai amazonoktól kezdve modern lázadókig.

Harcedzett nők

Spártai futónő bronzszobra i.e. 520-500 körül, melyet Szerbiában találtak. Jelenleg a British Museum-ban látható. Forrás: Wikimedia Commons

Spárta volt az egyike azon helyeknek, ahol a nők számára engedélyezett volt a sporttevékenység. Ez igencsak tudatos döntés volt: úgy tartották, a sportoló nők erőnlétüknek köszönhetően erősebb utódokat is hoznak világra. A spártai hölgyek koruk talán legszabadabbjai voltak, ám természetesen az ő jogaik is jócskán korlátozva voltak. Sőt, korabeli megjelenítésük sem volt legelőnyösebb, rendszerint nagytermetű, izmos, szinte már-már férfias alakkal jelenítették meg őket például a szobrokon.

Az Ipari Forradalom tájékán a nők már részt vehettek könnyed sportjátékokon, krikettezhettek, nyilazhattak, golfozhattak, egy idő után még teniszezhettek is. Egyszóval végezhettek olyan tevékenységeket, melyek összhangban álltak az elit életmódjával. Ám ez sem jelentette azt, hogy álmodozhattak volna sportkarrierről, az egész sokkal inkább a felső osztály imidzsének erősítéséről szólt.

“Úgy ütsz, mint egy lány” – a legnagyobb bókként

Az író könyvében külön kiemelte Elizabeth Wilkinson-t. Ő nem más volt, mint az első női MMA játékos, egy igazi, belevaló boxolónő. A „szájkarate” sem állt messze tőle, a mérkőzéseket megelőzően rendszerint szidalmazta kihívott ellenfeleit. Habár viselkedése korántsem volt elegánsnak nevezhető, mindenki rajongott érte, beleértve az arisztokrata réteget is. Jól szórakoztak humorán, szókimondó stílusán, mely akkoriban igencsak ritkaságszámba ment.

Igazán belevaló nő volt, aki nem riadt meg a nehézségektől, legyen az egy kemény ellenfél vagy korának társadalmi elvárásai. Külön sajtóst és edzőt fogadott, a mérkőzéseken mindent bevetett, még fegyvereket is. Úgy is mondhatjuk, kora extrémsportolója volt.

Aldrell úgy véli, itt az idő, hogy felgöngyölítsük a nők az élet minden területén tett cselekedeit a történelem során, legyen szó tudományról, oktatásról vagy akár sportról.

Ez is érdekelheti:

130 generációnak segíthettek túlélni a 8200 éves festmények

Vajon kinek az arca látható a ritka, középkori lengyel ékszeren?