Meglehetősen egyedi halál, hogy egy uralkodót a saját trónja zúzzon össze. Mármint érdemes végiggondolni: az adott állam legfontosabb emberéről van szó, akinek kényelmére és főként biztonságára emberek százai vagy akár ezrei figyelnek és mondjuk egy fából készült trónt is a korszak legjobb mesteremberei tarthattak karban. És mégis: I. Béla királyunkat a saját trónja zúzta agyon.
I. Béla (1060-1063) zűrzavaros időszakban került a fiatal keresztény magyar állam élére. Miközben a jogrendszer, a feudális állam messze nem szilárdult meg, túl vagyunk egy éveken át tartó trónviszályon, német beavatkozási kísérleteken és számos pogánylázadáson. Olyannyira nem államvallás még a kereszténység, hogy Béla legidősebb bátyját, Leventét a krónikák szering meg sem keresztelték (vagy ami valószínűbb, felvett vallását nem gyakorolta).
Az utókor szemében nagyként tisztelt magyar uralkodók “hibája” mindig az volt, hogy nem tudtak megfelelő utódot adni a hazának. A sor I. (Szent) István királyunkkal kezdődött, hisz Imre herceg vadászbalesetben hunyt el, másik fia pedig nem volt a szent királynak. Imre halála után a trónkövetelőként fellépő unokatestvérét uralkodásra alkalmatlanná tette (megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett), Vazul fiai pedig előbb Cseh-, majd pedig Lengyelországba menekültek.
A vitézből sikeres magyar király lesz, aki még lázadást is lever
Béla itt vitéz cselekedeteket hajtott végre a németek elleni háborúkban, így elnyerte a lengyel uralkodó, Piast Richeza kezét.
A történelem épp attól érdekes, hogy az egykori pórul jártak könnyedén találhatják magukat újra vezető pozícióban. A menekülni kényszerülő hercegek 1046-ban nemcsak hazatérhettek, de I. Andrásnak sikerült is megszereznie a trónt (miközen bátyja, Levente rejtélyes módon eltűnik a krónikákból…).
Mivel az Árpád-ház uralkodói az ő leszármazottai, a későbbi krónikák szépítették is I. István döntéseit: szerintük valójában Gizella ármánykodása miatt tették uralkodásra alkalmatlanná Vazult és valójában nem is Vazul fiai voltak András és Béla, hanem Szár Lászlóé, Vazul öccséé.
Amikor I. Andrásnak fia született (a későbbi Salamon király), ismét viszály tört ki. Béla elmenekült az országból, majd sereget gyűjtve letaszította bátyját a trónról, aki röviddel elfogása után életét is vesztette.
I. Béla uralkodása alatt tört ki az utolsó pogánylázadás Vata fia János vezetésével, ám ezt sikeresen verte le. Emellett számos, a gazdaság, a jogbiztonság és a feudális rend, egyszersmind a középkori keresztény magyar állam fejlődését célzó intézkedést hozott. Például értékálló pénzt veretett.
A trónomlás csak szimbólum?
Halálát átvitt értelemben azonban neki is rokona okozta. András fia, Salamon német támogatással tervezte visszafoglalni trónját, ezért Béla sereggel kívánt Ausztriában elébe menni. Ezért Dömösön szállt meg, ide hívott össze országgyűlést a hadjáratot megtárgyalandó. Dömös és az itteni palota királyi birtok volt, mégis itt szakadt rá a trónja.
A krónikák szerint nem halt meg rögtön. Összetört testtel próbálta követni a hadakat, ám Dévénynél belehalt sérüléseibe.
A magyar történelem egyetlen uralkodót ismer, aki hasonló módon lelte halálát: az egyik pápáé, igaz, azt tatarozták.
Persze meglehetősen furcsa, hogy éppen a trónja okozza egy uralkodó halálát, az utókor alappal gondolhatja, hogy valamiféle merénylet lehetett a háttérben.
A krónikások és történészek is többféle magyarázatot adtak. Van aki szerint Bélára valójában nem a trón, hanem az egész mennyezet (értsd a palota) omlott rá. Mások szerint a trón “leomlása” valójában egyfajta szimbólum: mivel Salamon, azaz I. András törvényes utódja helyett törvénytelenül uralkodott, valójában csak a dolgok természetes rendje állt helyre, mint az ókori görög drámákban.
Ám természetesen ezután is fordulat következett. Salamon uralkodása után I. Béla fiai kerültek trónra: I. Géza (1074-1077) és Szent László királyunk (1077-1095).
Ez is érdekelhet:
