János, Anglia legrosszabb királyának fordulatos élete
Egy tragikomédiába is beleillene János király élettörténete, akit a valaha volt legrosszabb angol királyok között tartanak számon.
János 1199-ben született az angliai Oxfordban, II. Henrik és Aquitániai Eleonóra hercegnő legkisebb fiaként, írja a Heritage Daily. Ifjúságát a franciaországi Fontevraud apátságban töltötte, és szülei talán arra vágytak, hogy vallásos hivatást válasszon.
Ennek ellenére János szerencsejátékos hírnévre tett szert, szeretett bort fogyasztani, és szerette gyűjteni a finom ékszereket és a pazar ruhákat. Egyes beszámolók szerint dühében és féltékenységében „harapdálta és megrágta az ujjait”.
Szerető testvér – vagy nem
Amikor idősebb bátyja, I. Richárd 1189-ben trónra lépett, Jánost Mortain grófjává nevezték ki, és feleségül vette Gloucesteri Izabellát. Richárd ekkoriban a harmadik keresztes hadjáratra gyűjtött pénzt, ezért Jánost Lancasterben, Cornwallban, Derbyben, Devonban, Dorsetben, Nottinghamben és Somersetben lévő birtokokkal ajándékozta meg azzal a szándékkal, hogy távollétében biztosítsa hűségét.
János azonban nem volt vevő a közreműködésre. Halottnak nyilvánította bátyját, holott valójában Richárdot Angliába visszatérve elfogták, és VI. Henrik császár váltságdíjért tartotta fogva a németországi Trifels várában. János kihasználta a külföldiekkel szemben felerősödő angol előítéleteket, és II. Fülöp francia királlyal összejátszva fellázadt Richárd uralma ellen.
Henrik császár 150 000 márka váltságdíjat követelt Richárd szabadon bocsátásáért. Ezt János és Fülöp úgy próbálták megakadályozni, hogy 80 000 márkát ajánlottak fel kenőpénzként, hogy Richárdot tovább tartsák fogva.
Richárd visszatérésekor János megbocsátott, és Richárd uralkodásának hátralévő részében hűséges maradt. Közben aktívan részt vett több, Fülöp elleni hadjáratban, hogy visszaszerezze az elveszített franciaországi területeket és helyreállítsa az Anjou-birodalmat.
Richárd 1199-ben bekövetkezett halála után két vetélytárs jelentkezett az Anjou-trónért: János, II. Henrik egyetlen túlélő fia, és a fiatal bretagne-i I. Artúr, aki János idősebb testvérének, Geoffrey-nak a fiaként tartott igényt a trónra.
János és Fülöp versengése
János megszerezte az angol és normann nemesség többségének támogatását, és megkoronázták a Westminster-apátságban. Eközben Artúrt a breton, maine-i és anjou-i nemesek többsége támogatta, és Fülöp is, aki továbbra is kitartott amellett, hogy szétverje a kontinensen lévő anjou-i területeket.
János és Fülöp szerződésben (Le Goulet-i szerződés) állapodtak meg. Fülöp támogatta és elismerte János trónkövetelését, cserébe János beleegyezett, hogy elismeri Fülöpöt franciaországi birtokainak törvényes hűbéruraként. Ezért a kompromisszumért János a „puhakardú” („John Spftsword”) becenevet kapta egyes angol krónikásoktól.
A béke mindössze két évig tartott, és János elvesztette Normandia hercegségét és franciaországi birtokai nagy részét Fülöp javára. Ez az Anjou-birodalom összeomlásához vezetett, és hozzájárult a francia Capetian dinasztia későbbi hatalmának növekedéséhez.
A bárókkal is háborúzott
Az ezt követő háborúk egyre nagyobb feszültséget okoztak János és az angliai bárók között, akik Észak- és Kelet-Angliában ellenállást kezdtek szervezni az uralma ellen. János Londonban tanácsot hívott össze a lehetséges reformok megvitatására, és a tavasz folyamán Oxfordban elősegítette a képviselői és a lázadók közötti megbeszéléseket. A történészek úgy vélik, hogy János az időt húzta, amíg támogatást nem kap III. Ince pápától.
Hiába érkeztek támogató levelek, addigra a bárók már szerveződtek, és lemondtak a Jánossal való hűbéri kapcsolatukról. London, Lincoln és Exeter ellen vonultak, és arra kényszerítették Jánost, hogy Runnymede-ben tárgyaljon a békeszerződésről, amely később Magna Carta néven vált ismertté.
A Magna Carta az egyházi jogok védelmét, a bárók védelmét a törvénytelen bebörtönzéssel szemben, a gyors és pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint a koronának fizetendő feudális fizetések korlátozását ígérte. János azonban a pápához fordult, azt állítva, hogy a Magna Carta „nemcsak szégyenletes és megalázó, hanem törvénytelen és igazságtalan”, és kiátkoztatta a bárókat.
A bárók ismét szerveződtek és elfoglalták Rochester várát, János azonban felkészült egy zsoldosokból álló sereggel, és összeszedte a márki urak és hűbéreseik támogatását. Visszafoglalta Rochestert, majd megosztotta erőit, hogy megtámadja az északi bárók birtokait, valamint London északi oldalát és Kelet-Angliát.
A bárók válaszul felajánlották a koronát Lajos francia hercegnek, aki a kasztíliai Blanche-kal, II. Henrik unokájával kötött házassága révén tartott igényt a trónra. Lajos ellenállás nélkül szállt partra Kentben, és a bárókkal egyesítve erőit elfoglalta Délkelet-Angliát és észak egyes részeit.
1216-ban János vérhasban szenvedett, és októberben meghalt a nottinghamshire-i Newark várában. A worcesteri székesegyházban temették el a Szent Wulfstan oltár előtt.
Jánost az egyik legrosszabb királyként jellemezték, aki valaha Angliában uralkodott. A kudarcba fulladt Magna Carter aláírása révén nem szándékos örökségként mégis meghagyta Anglia alkotmányos fejlődésének alapjait.
Ez is érdekelhet:
