Hihetetlen anatómiai ismeretek birtokában voltak az ókoriak

Egy új tanulmány szerint számos forrásból szerezhettek ismereteket az ókoriak arról, hogy miként is működik az emberi test. Ezek egy részét a mindennapi élet gyakorlata igényelte, mint például az állati tápanyag előkészítését, más részük pedig a vallási élethez kapcsolódott. A vonatkozó források azonban azt mutatják, hogy az ókori ember legalább annyira érdeklődött az emberi test működése iránt, mint a mai tudósok, orvosok és bizony jelentős eredményeket ért el ennek kapcsán.

Anatómiai ismeretszerzés az ókorban

Az iflscience.com cikke szerint egy most publikált tanulmány azokat a forrásokat veszi sorba, amelyek hozzásegítették az ókoriakat anatómiai ismeretek szerzéséhez. E tanulmány eredetileg Grzegorz Wysiadecki’s PhD-disszertációjának volt a része. Fontos, hogy nem egy-egy generáció ért el döbbenetes részletességű felfedezéseket, hanem egy hosszú, szerves folyamat része volt, hogy az egyes rituálék és vallási előírások vagy jóslások során az ókoriak egyre mélyebben értették meg az emberi test működését is.

A tanulmány szerzői szerint alapvetően öt forrásból meríthették anatómiai tudásukat az ókoriak:

1. állati tetemek előkészítése fogyasztási célból;
2. jóslás állati belső szervek segítségével;
3. állati áldozatok bemutatása;
4. az emberi test balzsamozása, tartósítása, a túlvilági létre való felkészítése;
5. súlyos sebek gyógyulásának vagy rosszabbodásának megfigyelése az emberi testen.

Belső szerveken alapuló jóslás

A babiloniak például meg voltak győződve róla, hogy a külső világ eseményeit, változásait úgy tudják legjobban megérteni, ha az állati belső rejtett jeleit tanulmányozzák. A belső szervekből való jóslásnak papjai is voltak, a baruk. Ez persze nem azt jelenti, hogy tudományosan tanulmányozták az állati belső szervek működését. Csupán azt, hogy egy-egy, különleges tulajdonsággal bíró szervvel behatóan foglalkoztak.

Forrás: Creative Commons CC BY-SA 4.0 DEED

Ilyen volt például a máj, amiről úgy tartották, hogy a lélek ezen nyugszik, emellett itt történik a mentális és érzelmi aktivitás is. Ezért báránymájat használtak jóslásra, amihez viszont egy papnak pontosan kellett tudnia, hogy hol találja meg az állat testében, hogyan néz ki, milyen az alakja, stb. Ezért a baruk agyagmodelleket is alkottak, amihez tudniuk kellett az adott szerv pontos szerkezetét is.

A tanulmány említi a szintén babiloni ašipukat is, akik kvázi orvosokként és ördögűzőkként működtek a korabeli társadalomban. Nem tudjuk, hogy a két csoport megosztotta-e egymással a tapasztalatait, ám a szerzők szerint igen.

Az emberi test tartósítása a túlvilági életre

Ha balzsamozás, akkor Egyiptom és a múmiák világa jut elsőként eszünkbe. Az ősi egyiptomiak úgy tartották, hogy lelkük, az ún. “Ba” bizonyos részei ebben a világban maradnak akkor, ha testüket megőrzik. Ezért találták ki a mumifikálást.

A mumifikálás jelentős anatómiai tudást igényelt, hisz nagyon nem volt mindegy, hogy mely szervek és hogyan, illetve mikor kerülnek eltávolításra a romlandó testből. Ráadásul maga a gyakorlat is fejlődött, csúcspontját talán az Kr. e. 1550-1070 közötti időszakban érte el.

Illusztráció, a British Museum egyik múmiája. Fotó: Klafubra/Wikimedia Commons

Ezalatt új megközelítések fejlődtek ki az emberi test tartósítására, az egyiptomiak még arra is képesek voltak, hogy mesterséges szemekkel tegyék élőbbé a holtat.

Sérülések alapján történő tanulás

A legrégebbi ismert forrása az orvosi tudásnak az ún. Edwin Smith papirusz, nagyjából a Kr. e. 17. századból. Ez 48 betegséget ír le, többek között nyakat, fejet, karokat, gerincet érintő sérüléseket.

A papirusz alkotói tudtak például az agy-gerincvelői folyadékról és a papirusz tartalma arra utal, hogy meglehetős bizonyossággal tudtak különbséget tenni halálos és nem halálos sérülések között. Példaként említi az iflscience.com az agyhártyát átszakító sérüléseket, a koponyasérüléseket, vagy éppen az agy látható sérüléseit.

Homérosz Iliásza például 151 alkalommal említ különféle harcban szerzett sérüléseket. Ugyanakkor azt nem tudhatjuk ebből, hogy a kor orvosainak milyen anatómiai ismeretei voltak.

Giovanni Domenico Tiepolo – A trójai faló körmenete (1773). Wikimedia Commons

Az is kérdéses, hogy eljuthattak-e idáig például az ősi Kínában felhalmozott anatómiai ismeretek.

Ugyanakkor a munka mutatja, hogy különféle okokból kifolyólag az ókori emberek is lelkesen érdeklődtek az emberi test működése után és felhasználtak minden adandó vallási alkalmat, sérülést vagy tartósítást, esetleg jóslást, hogy mélyebb betekintést szerezzenek.

Ez is érdekelhet:

• Nem fogunk aludni ezektől az ijesztő, elefántcsontból készült anatómiai babáktól – Olvass tovább ITT
• Még ma is ez az egyik legfontosabb orvosi könyv, pedig majdnem 500 éves – Részletek EBBEN a cikkünkben