A 15. században indult spanyol inkvizíció nem ok nélkül a történelem egyik legsötétebb időszaka

Több mint három évszázadon át a spanyol inkvizíció vasmarokkal szorongatta a népet, miközben kíméletlenül hirdették a katolikus felsőbbrendűséget és gyökerestül irtották az eretnekeket.

A spanyol inkvizítorok mindennapjai korántsem voltak egyszerűek, ugyanis rengeteg felelősség nyomta vállukat, és legalább ugyanannyi bűn a szörnyű tetteikért, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

“Senki sem számít a Spanyol Inkvizícióra!”

A spanyol inkvizíció néhány áldozata. Wellcome Images

1478-ban IV. Szixtusz, az igencsak problémás és züllött pápa felhatalmazta I. Izabella királynőt és II. Ferdinánd királyt egy új inkvizíció kezdeményezésére. Az eredeti tervek szerint az eretnekeket és az “újdonsült” keresztényeket, azaz a mórokat és a zsidókat akarták büntetni.

A Britannica szerint a megkeresztelkedett zsidók titokban tovább gyakorolták eredeti hitüket, és ez a spanyolok szerint nagy veszélyt jelentett társadalmukra. Hatókörük azonban sokkal kiterjedtebb lett, és a spanyol monarchia alatt álló valamennyi alattvaló életét befolyásolta.

II. Ferdinánd aragóniai király (1452-1516). Michael Sittow portréja. Wikimedia

Ennek a félelmetes rendszernek a feje a Nagy Inkvizítor volt, aki az alatta szolgáló tisztségviselők rendszerét is folyamatosan figyelte. Ez a nyomozás és a bűnüldözés korrupt és előítéletes formáját jelentette, amely félelmet keltve vándorolt egyik helyről a másikra.

I. Izabella kasztíliai királynő (1451-1504) korabeli portréja. Wikimedia Commons

A pereket magasztos eseményként írják le, azonban ha már eddig fajult a dolog, sok jóra nem számíthatott a vádlott. A vádak és a halálos ítéletek ugyanis meglehetősen alacsonyan repültek. Ezeken pedig nem segített, hogy gyakran személyes bosszúvágy vagy puszta hátsó szándék és rosszindulat vezérelte őket.

A megvádolt eretnekek a test és a lélek megtörését célzó kihallgatási taktikákkal szembesültek, az éheztetéstől kezdve a hírhedt kínpadig és más szörnyű kínzóeszközökig.

Az autodafé, azaz a keresztény hitbéli ítélet néven ismert nyilvános események jelentették az inkvizíció csúcspontját. Sokszor egész tömegek sorakoztak fel, hogy tanúi legyenek az eretnekek elítélésének és az isteni igazságszolgáltatás végrehajtásának.

Az évszázadok előrehaladtával azonban az inkvizíció szorítása kezdett lazulni. Napóleon 1808-as spanyolországi hódítása jelentette a vég kezdetét, és végül 1834-ben, mint a legutolsó ilyen intézmény, a spanyol inkvizíció is megszűnt létezni.