A jég alatti tó a Marson valójában teljesen más
Legalábbis nagyon úgy tűnik, nem az élet nyomaira bukkantak a csillagászok a marsi jégtakaró alatt.
Új magyarázatot kínáltak a visszaverő jelekre, amelyeket egykor a Mars déli sarkán lévő jégtakaró alatti folyékony vizű tó bizonyítékaként tartottak számon.
A folyékony víz a Marson, még mélyen a föld alatt is, az egyik legizgalmasabb fejlemény lenne a földönkívüli élet keresésében, írja a Space.com. A külső Naprendszer tele van holdakkal és belső óceánokkal, de még egy űrhajó elrepülése is lassú és költséges gyakorlat, nemhogy a lefúrás. Valami a Marson nemcsak sokkal kényelmesebb lenne, hanem megőrizhetné azt az időt, amikor egy egész óceán létezett a felszínen.
Rejtélyes üzenet a jég alól
Tehát a Mars déli jégsapkája alól érkező radarvisszaverődések 2018-as bejelentése az asztrobiológusok számára reménytelin hangzott. De sajnos csak „HA”. Most bebizonyosodott, hogy a porral kevert jégrétegek hasonló visszaverődéseket okozhatnak.
Az eltemetett tóról szóló kezdeti jelentések a Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionosphere Sounding (MARSIS) radar 1,5 kilométerről (0,9 mérföld) visszapattanó jelein alapultak. Ezek a tükröződések 20 kilométeres (12 mérföld) átmérőjű területet öleltek fel, és a felfedező csapat azt állította, hogy a keletkezéshez szükséges víznek legalább néhány centiméter mélynek kell lennie. Az utómunkálatok szélesebb körben találtak hasonló jeleket.
Szubglaciális tavak léteznek a Földön, és a védő jég és por jelenléte megakadályozhatja a gyors párolgást, ahogyan ez a Mars felszínéhez közeli bármely víz esetében megtörténne.
Mi okozhatta?
Bármi, ami ilyen potenciálisan fontos, alaposan megvizsgálásra kerül. A megállapítást szerző csapat a publikálás előtt több alternatív magyarázatot is fontolóra vett, beleértve a szén-dioxid jégréteget vagy a nagyon hideg vizes jeget, de azt állították, hogy mindkettő gyengébb jelet adna.
Az új elemzések szerint azonban a poros jégrétegek, amelyek összetételében és rétegtávolságában kis mértékben változnak, a radarhullámok konstruktív interferenciáját okozhatják a megfigyeléseknek megfelelő módon. Ezt a fajta interferenciát általában a hullámtörő két csatornán áthaladó vízhullámok analógiájával ábrázolják,
„Nem mondhatom, hogy lehetetlen, hogy folyékony víz van odalent, de megmutatjuk, hogy vannak sokkal egyszerűbb módszerek is ugyanazon megfigyelés elérésére anélkül, hogy ilyen messzire kellene nyúlni, olyan mechanizmusok és anyagok felhasználásával, amelyekről már tudjuk, hogy léteznek” – mondta közleményében Dr. Daniel Lalich, a Cornell Egyetem munkatársa az IFLScience-nek. „Csak véletlenszerűen létrehozhatja ugyanazt a megfigyelt jelet a radarban.”
A Mars vizes korszaka
A jég jelenléte a Marson évtizedek óta ismert, és a roverek bizonyítékot szolgáltattak, hogy a bolygó korábban meglehetősen nedves volt. Következésképpen az eltemetett tó ötletét nem tartották kizártnak. Lalich és munkatársai azonban nem az első tudósok, akik kétségbe vonják.
Egyrészt a Mars annyira hideg – különösen a sarkokon –, hogy még mélyen a föld alatt is kétséges, hogy a víz folyékony maradhat, bármilyen sós is. Minél több példát találtak erre a tükröződésre, annál valószínűtlenebb, hogy egy túlélő magma-pont biztosítja a szükséges meleget.
Bár alternatívaként a szén-dioxid jéggel kapcsolatos magyarázatot újjáélesztették, ez nem egyezik a MARSIS és más keringők által szolgáltatott adatokkal. Lalich azt is elmondja, hogy korábbi munkái a Mars radarviselkedésének meglehetősen egyszerű modelljein alapultak, és csapata közelebbről képviselte a valóságot. Több ezer véletlenszerű forgatókönyvet generáltak a jégrétegekre, amelyek mindegyike megfelel az általunk ismert körülményeknek, és elfogadható módon megváltoztatták a rétegek összetételét és távolságát.
Valószínűleg más a magyarázat
Ha a rétegek távolsága túl kicsi volt ahhoz, hogy a leolvasó műszer feloldja őket, az eredmény konstruktív interferencia volt, a csúcsok és mélységek felerősödésével. A csúcsok fényes foltokként jelennének meg, amelyek könnyen felszín alatti vízként is értelmezhetők – összegezték a szerzők. A foltok véletlenszerűen oszlanak el a jég vastagságához képest a felszín felett vagy a felszín alatt, összhangban a MARSIS-adatokkal, de meglepő, ha valóban folyékony víz van jelen.
„Az ötlet, hogy a felszín közelében is lesz folyékony víz, nagyon izgalmas lett volna” – mondta Lalich. – „Csak szerintem nincs ott.”
Ez is érdekelhet:
