Ölj meg minél több macskát? A gyilkos verseny komoly visszhangot váltott ki Új-Zélandon
Új-Zéland egyik régiójában egy évente megrendezett vadászverseny heves vitát váltott ki a természetvédők és az állatvédők között. Az észak-canterburyi adománygyűjtő rendezvény, amely egy “vadmacskavadászat” kategóriát is tartalmazott, idén rekordot jelentő, mintegy 340 macskával zárult, ami körülbelül 100 macskával haladta meg a tavalyi eredményt. Az állatvédő csoportok elítélték ezt a versenyt, amelynek alapvető célja az őshonos vadvilágot fenyegető elvadult állatpopulációk kezelése.
A vitatott esemény
A North Canterbury-i vadászversenyen, amelyen gyerekek és felnőttek egyaránt részt vehetnek, különböző állatokra, többek között szarvasra, vaddisznóra, kacsára, oposszumra és nyúlra lehet vadászni, írja a The Guardian. A rendezvény 2023-ban bevezette a vadmacskavadászat kategóriát is, ami az állatvédők heves ellenállásába ütközött. A visszhang ellenére Matt Bailey, a rendezvény szervezője megvédte a versenykiírást, arra hivatkozva, hogy az elvadult macskák jelentős veszélyt jelentenek Új-Zéland biológiai sokféleségére és a gazdák állatállományára.
Bailey kifejtette, hogy az elvadult és túlszaporodott macskák veszélyeztetett őshonos madarakra, gyíkokra, denevérekre és rovarokra vadásznak, hozzájárulva ezeknek a fajoknak visszaszorulásához. A részvétel ösztönzésére a versenyen 500 új-zélandi dollárral (112 ezer forint) jutalmazzák a legtöbb elpusztított vadmacskát, és 1000 dollárral a legnagyobb befogott macskát.
Macska az új-zélandi biológiai sokféleségre gyakorolt hatása
Új-Zélandon a világon az egyik legmagasabb a macskatartási arány, a háztartások közel felében van legalább egy macska. A házimacskatulajdonlás ilyen magas aránya megnehezíti az elvadult macskapopulációk kezelésére irányuló erőfeszítéseket. Természetvédelmi csoportok már régóta követelik, hogy az elvadult macskákat is vegyék be az ország ambiciózus kártevő-irtási programjába, amelynek célja, hogy 2050-ig minden oposszumot, patkányt, hermelint és vadászgörényt kiirtsanak. Az észak-canterburyi verseny rávilágít a macskák elleni védekezés és a közhangulat egyensúlyának megteremtéséért folyó küzdelemre.
Az állatvédők felháborodása
Az állatvédők hevesen bírálták a versenyt, mondván, hogy az kegyetlen és érzéketleníti a gyerekeket az erőszakkal szemben. Az Animal Save Movement (Állatmentő Mozgalom) tiltakozói részt vettek az eseményen, ahol egyes résztvevők ellenségesen fogadták őket. Sarah Jackson, az egyik tiltakozó elítélte, hogy a rendezvény a természetvédelem ürügyén igazolja az állatok megölését.
“Semmi konzervatív nincs abban, hogy a gyerekeket állatok megölésére bátorítják, és az emberek megpróbálnak döglött oposszumokat dobálni” – mondta Jackson.
A kritikára reagálva Bailey hangsúlyozta, hogy a rendezvényre vidéki környezetben kerül sor, ahol az állatok vadászata és feldolgozása bevett gyakorlat. Elmondta, biztosítékokat alkalmaznak annak érdekében, hogy a házimacskák ne legyenek tévedésből célpontok, és hogy az elvadult macskákat humánusan ölik meg.
A szabályok előírják, hogy az elvadult macskákat először csapdába kell ejteni és azonosítani kell, mielőtt legalább 22-es puskával leölnék őket, a csapdákat pedig legalább 10 kilométerre kell elhelyezni a lakott területektől.
Adománygyűjtés és közösségi támogatás
A viták ellenére az esemény idén mintegy 60 000 dollárt hozott össze, amivel egy helyi iskolát és egy közösségi uszodát támogattak. Ezenkívül a szarvasvadászatból származó vadhúst feldolgozták és élelmiszerbankoknak adományozták, kiemelve a versenyből származó közösségi hasznot.
Közös terep: Felelős macskatartás
Bár a vadászok és az állatvédő csoportok gyakran kerülnek szembe egymással, a felelős macskatartás kérdésében közös álláspontot képviselnek.
Az Állatjogi Párt a macskapopulációk kezelésének alternatív módszerei mellett száll síkra, mint például a csapdába ejtés-eltávolítás-visszavétel (TNR) programok, amelyek megakadályozzák a nem tervezett szaporulatot és csökkentik a nem kívánt alom kidobásának számát.
Bailey támogatja a macskák mikrochipezésének és ivartalanításának kötelezővé tételét célzó jogszabályi változtatásokat. Úgy véli, hogy ilyen intézkedésekre van szükség az elvadult macskák problémájának hatékony kezeléséhez. “Ők csúcsragadozók – eljött az idő, hogy ha ragadozómentességet akarunk, akkor meg kell fékeznünk az emberek által szaporított [macskák] és a vidéken kidobott állatok áramlását” – mondta.
Az észak-canterburyi vadmacska-vadászverseny tökéletesen megmutatja az új-zélandi vadmacska-populációk kezelésének összetett és gyakran vitatott kérdését.
Miközben az esemény sikeresen gyűjtött pénzt helyi ügyek számára, és rávilágított arra, hogy az elvadult macskák milyen veszélyt jelentenek az őshonos vadon élő állatokra, az állatvédők részéről jelentős kritikákat is kiváltott. Miközben Új-Zéland folytatja erőfeszítéseit egyedülálló biológiai sokféleségének védelme érdekében, továbbra is sürgető kihívást jelent a hatékony kártevőirtás és az állatokkal való humánus bánásmód közötti egyensúly megtalálása.
ez is érdekes lehet:
- Radioaktív anyagot ültetnének orrszarvúkba az orvvadászat visszafogásáért, olvasd el a részleteket itt
- 44 ezer éves farkas került elő tökéletes állapotban a szibériai jégből
