Félelmetes titkot rejtegetett a Vörös-tenger mélye
A kutatók csak most jöttek rá, milyen félelmetes titkot rejtett magában a Vörös-tenger. Az Afrika és az Arab-félsziget között fekvő víztömeg egy lenyűgöző ökoszisztémának ad otthont, illetve egy nagyon forgalmas hajózási útvonal is itt, a Szuezi-csatornán halad át.
Találó nevét az algák virágzásáról kapta, amelyek a vizet kékeszöld árnyalatáról vörösre változtatják, de ha mélyebbre merülünk a Vörös-tengerben, keresve sem találjuk a buja élővilágot, amellyel a felszín közelében találkozhatunk, írja a LadBible.
A Vörös-tenger élővilága. Kiemelt kép: depositphotos.com
Halálos veszély a Vörös-tenger legmélyén
Erre akkor derült fény, amikor a tudósok a tenger fenekén haláltavaknak becézett képződményeket találtak, amelyek valójában mélytengeri sós medencék. Azért hívják őket így, mert nincs bennük oxigén, így minden állat, amely túl közel kerül, elkábul és elpusztul. Amivel pedig nem végeznek ezek a szélsőségesen sós képződmények, azokat a közelben leselkedő ragadozók veszik kezelésbe ingyen ebéd reményében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ezekben nincs semmi, hiszen ott élnek az extrémofilok, amelyek ott tudnak életben maradni, ahol más képtelen lenne. Ezek tanulmányozása segíthet megérteni, hogyan kezdődött az élet a Földön, sőt, akár más bolygók életének lehetőségét is.
Sam Purkis, a Miami Egyetem professzora elmondta, hogy a jelenlegi ismeretek szerint az élet a Földön a tengerek mélyén keletkezett, szinte biztosan oxigén nélküli körülmények között. „Ennek a közösségnek a tanulmányozása bepillantást enged abba, hogy milyen körülmények között jelent meg az élet először bolygónkon, és irányt mutathat az élet keresésében a Naprendszer más “vizes világain” és azon túl.”
Mélytengeri sós vizes medence. Nemzeti Óceán- és Légközkutatási Hivatal
Az a tény, hogy a tengerfenéken található szokásos állatok, mint például az üveggarnélák, férgek és puhatestűek nem képesek túlélni a medencékben, azt jelenti, hogy azok szokatlanul érintetlenek maradtak. Purkis elmagyarázta, hogy ezek az állatok tevékenységükkel felforgatják a tengerfeneket és az ott felhalmozódó üledékeket.
“Ellentétben a sós vizes medencékkel. Itt minden üledékréteg, amely a medence fenekére ülepedik, tökéletesen érintetlen marad.” Ez pedig azt jelenti, hogy a kutatók arra is felhasználhatták eredményeiket, hogy többet tudjanak meg a cunamikról és a földrengésekről.
Az újonnan felfedezett sós vizes medencék a régió múltbeli esőzéseinek, a földrengések és szökőárak több mint ezer évre visszanyúló feljegyzéseit tartalmazzák. Purkis és társai a vörös-tengeri eredményekből arra következtettek, hogy az elmúlt ezer évben a komoly esőzésekből eredő nagyobb árvizek körülbelül 25 évente egyszer, cunamik pedig 100 évente egyszer fordulnak elő”.
Érdemes elolvasni:
