125 éves a 2015-ben bezárt Közlekedési Múzeum: Ikarus-történeti bemutatóval emlékeztek

Szürreális helyzet. Országosan a legismertebb közgyűjtemények közé tartozik a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, amely most ünnepli 125 éves fennállását. Generációknak okozott annak idején maradandó élményt, most mégse egyszerű megtalálni, tekintve, hogy csak a kereteit tudják működtetni, épülete tulajdonképpen nincs.

MÁVAG TR 5, Ikarus 60, Fotó: Mayer Jácint

Bezár a Városligetben a Közlekedési

2015 áprilisában arról tudósított bennünket a sajtó, hogy akkor három évre bezár a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, mert a Liget Budapest Projekt keretében az eredeti, világháborús bombatalálat előtti állapotokat szeretnék újjáépíteni. A bezárást követően a Bálna épületében válogatott kiállítás volt hivatott az átmenetet biztosítani, valamint a Múzeum tagintézményei láttak még el hasonló feladatokat.

A három év viszont letelt, épületük azonban máig sem lett. Azóta született néhány elképzelés a folytatásra: ez a telephely-az a telephely, vidék, stb. Abba nyilván bele sem gondolt senki, hogy normális esetben, ha egy ilyen kaliberű közgyűjteményt bezárunk, akkor előtte szükséges helyszínt biztosítani a további működéshez.

Faros Ikarusok, Fotó: Mayer Jácint

Magyarországon általánosságban jellemző a magyar ipar által gyártott járművek iránti hatalmas rajongás és tisztelet, legyenek azok mozdonyok, motorkerékpárok, vagy autóbuszok. Ezért egy ilyen közgyűjtemény mindig nagy érdeklődésre tarthat számot.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez

Kénytelen sajnos, mert ha az érdeklődőknek meg szeretnénk ilyen esetben mutatni értékeinket, eleget szeretnénk tenni kulturális szolgáltató kötelezettségeinknek, akkor ki kell vinnünk az emberek közé a tudásunkat. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum nem először teszi tanúbizonyságát kreativitásának. Mozdítható járműveik gyakran láthatók a közönség előtt kipróbálási lehetőséggel.

Ikarus 180, Fotó: Mayer Jácint

Adódó és méltó rendezvény iparunk egyik legsikeresebb üzemének, az Ikarus buszgyárnak a termékeivel eldicsekednünk. Az előzmények is sikeresek voltak, de igazából a fellendülést az adta, hogy 1964-től a KGST döntése alapján Magyarország szakosodhatott az autóbuszgyártásra. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérvárott, és motorgyártás indult Győrben.

A hetvenes évek végére a gyár 10 ezer darabos éves termelésével Európa legnagyobb gyártója lett, majd a ’80-as évek elejére a világ öt legnagyobb buszgyártója közé került, s mintegy 60 országban közlekedtek az Ikarus buszai. A legtöbb a Szovjetunióban és az NDK-ban, de gyártmányai eljutottak Afrikától Skandináviáig, az Egyesült Államoktól Kínáig.

Ikarus 556, Fotó: Mayer Jácint

A hétvégén a magyar buszgyártás generációit igyekeztek bemutatni a 4. Ikarus MiniFeszt keretében az Északi Járműjavító területén. A harminc darab kiállított Ikarus autóbusz jó része a Múzeum saját gyűjteményébe tartozik, emellett magángyűjtők, a BKV Zrt. és a Volánbusz Zrt. féltve őrzött műtárgyai is felsorakoztak.

Ikarus 30, Fotó: Mayer Jácint

A „gördülő legendák” között megtekinthető volt a Múzeum Ikarus 556-os autóbusza, amely a világon az egyetlen fennmaradt példány; a BKV Zrt. jóvoltából az Ikarus 280.00, amelynek kialakítása − harmonikaajtója, ablakelosztása, Prága váltója − rendkívüli kuriózumnak számít. Látható volt a Volán Zrt. tulajdonában lévő 200 000. legyártott Ikarus autóbusz, szintén az Ikarus 280-as típusból.

Rába TR 3,5, Fotó: Mayer Jácint

Megcsodálhattuk a Rába TR 3.5-öst, a Mávag TR 5-öt, amelyet az Ikarus gyártás elődjeként tartunk számon, a 70 év feletti 30-ast, a 60-ast, és természetesen a 311-esekket és a legendás farosokat, melyekkel menni is lehetett. Itt voltak 200-asok, és a jobbkormányos Ikarus 481-es típusú autóbusz is, amely sokáig Angliában, a Heathrow reptéren szolgált, így a jármű mindkét oldalán ajtókat alakítottak ki.

A színes programok megkoronázásának a szombati kerekasztal beszélgetést tekinthetjük.  A meghívottak közt László Anna gépészmérnök, az Ikarus 286-os tervezője; Szedlmajer László, a BKV vezérigazgató-helyettese; Adamis Gábor, az Ikarus egykori vezérigazgató-helyettese; Simon Pál, az Ikarus egykori munkatársa, a régi buszok megmentője és Lovász György, az Ikarus-gyár történetét feldolgozó Gördülő legendák című könyv társszerzője szerepeltek.

200-as Ikarusok, Fotó: Mayer Jácint

A Közlekedési Múzeum dolgozóinak gratulálunk a jól felépített rendezvényért! Még sok születésnapot kívánunk nekik és rendezett jövőt, mert munkájuk igazi nyertesei mi vagyunk!

Közlekedéstörténettel még a A Bivaly éve – 100 éves lett a magyar közlekedéstörténelem legismertebb mozdonya, a legendás 424-es című írásunkban foglalkoztunk.