Az Everest rejtélyes gyorsasággal nő – és most meglehet az oka
A Mount Everest vagy Csomolungma már most a Föld legmagasabb hegye, de a kutatások alapján még gyorsabban is nő, mint kéne.
A Himalája körülbelül 50 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az indiai szubkontinens az eurázsiai tektonikus lemezbe ütközött. A legújabb kutatások szerint ráadásul e lemezek szélei már az ütközés előtt is nagyon magasan voltak, így nem meglepő, hogy ez a Föld legmagasabb hegyvonulata. Mivel a folyamat még mindig tart, a hegység továbbra is felfelé tolódik. Az Everest azonban a normál növekedést is felülmúlja.
Anomália az Everesten
A szakértők szerint az Everest – amely jelenleg 8849 méter magas – a szomszédos folyók eróziója következtében további növekedést tapasztalt. A kutatócsoport szerint ez a láncreakció azt eredményezte, hogy az Everest az elmúlt 89 000 év során további 15-50 métert emelkedett, és a felemelkedés napjainkban is tart, írja a Live Science.
„Tanulmányunk azt mutatja, hogy még a világ legmagasabb hegycsúcsa is folyamatos geológiai folyamatoknak van kitéve, amelyek viszonylag rövid geológiai időskálán mérhetően befolyásolhatják magasságát” – mondta Jingen Dai professzor, a pekingi Kínai Földtudományi Egyetem tanulmányának társszerzője a Guardiannek.
Dai megjegyezte, hogy az Everest egyfajta anomália, mivel csúcsa mintegy 250 méterrel magasabb, mint a Himalája többi legmagasabb hegye. Emellett az adatok arra utalnak, hogy az Everest hosszú távú és rövid távú emelkedési üteme között eltérés van.
„Ez felvetette a kérdést, hogy van-e valamilyen mögöttes mechanizmus, amely még magasabbá teszi az Everest anomális emelkedését” – mondta Dai.
Meglehet a válasz
A Nature Geoscience című folyóiratban Dai és kollégái arról számolnak be, hogyan hoztak létre számítógépes modelleket a Himalája folyóhálózatainak fejlődésének vizsgálatára. Eredményeik arra utalnak, hogy körülbelül 89 000 évvel ezelőtt az Everesttől északra fekvő Arun folyó felső szakasza – amely a Tibeti-fennsíkon kelet felé áramlott volna – összeolvadt az alsó szakaszával, az utóbbi észak felé történő erodálódásának eredményeként. Így az Arun folyó teljes hossza a Kosi folyórendszer részévé vált.
A kutatócsoport szerint az vizek átrendeződése az Everest közelében a folyó eróziójának növekedését és az Arun folyó szurdokának kialakulását eredményezte.
„Abban az időben hatalmas mennyiségű további víz áramlott az Arun folyón keresztül, ami több üledéket szállíthatott, több alapkőzetet erodálhatott, és a völgy aljába vághatott” – mondta Dr. Matthew Fox, a kutatás társszerzője, a University College London munkatársa.
Elhordják a súlyokat
A kutatók szerint a földkéreg súlyának csökkenése az anyag eltávolításával a környező földterület felemelkedéséhez vezetett – ez az izosztatikus visszapattanás néven ismert folyamat, írja az IFLScience. A kutatócsoport becslése szerint a folyamat következtében az Everest évente 0,16-0,53 mm-t emelkedik, és a szomszédos Lhotse és Makalu, a világ negyedik és ötödik legmagasabb csúcsa is hasonlóan nő.
„Ez a hatás nem fog a végtelenségig fennmaradni” – mondta Dai. „A folyamat addig fog folytatódni, amíg a folyórendszer el nem éri az új egyensúlyi állapotot.”
Erre mennyi esély volt?
Mikaël Attal professzor az Edinburghi Egyetemről, aki nem vett részt a munkában, azt mondta, hogy bár a folyók felfogása jól ismert jelenség, viszonylag ritka.
„Ami ebben a tanulmányban egyedülálló, az annak bemutatása, hogy a folyók befogadásából eredő erózió a Föld felszínének ilyen drámai reakciójához vezethet: egy Nagy-London méretű terület néhány tíz métert emelkedik több tízezer év alatt, ami gyors” – mondta.
Attal azonban megjegyezte, hogy ez a visszapattanás csak töredékét magyarázza a Himalája legmagasabb csúcsainak szokatlan magasságának. Fox ugyanis elmondta, hogy más mechanizmusok, például a földrengésciklusokkal járó tektonikus feszültségek és a hegyi gleccserek elvesztése is okozhat kiemelkedést.
Dr. Elizabeth Dingle, a Durhami Egyetem munkatársa szerint a tanulmány eredményei az Everesten túl is fontosak lehetnek.
„A Himalájában más folyók átvételei is ismertek” – mondta – „ezért érdekes lenne tudni, hogy máshol, vagy tágabb értelemben más tektonikusan aktív hegyvonulatokban is fennmaradtak-e hasonló hatások.”
Ez is érdekelhet:
