Kutatók szerint a neandervölgyi ember soha nem is halt ki igazán
A rejtélyes neandervölgyi ember kérdése régóta izgatja a fantáziánkat, hiszen a mára már eltűnt fajt bizonyítottan szoros szálak fűzték a mai ember közvetlen őséhez. Éppen ezért az elmúlt időszakban a téma kiemelt figyelmet kapott, és a kutatók eredményei még a hétköznapi emberekig is eljutottak. Már régóta tudjuk például, hogy a fajok keveredésének hála sokunkban a mai napig megtalálható lehet a neandervölgyiek “öröksége” is.
Nemrég azonban egy kutatócsoport egy egészen új megközelítésből vizsgálta a különös emberfélét – éppen a megszokottal ellentétes módon. Ők ugyanis nem a mai ember genomjában keresték a neandervölgyi DNS-t, hanem a neandervölgyi ember genomjában keresték a mai ember nyomait – derül ki az Ancient Origins cikkéből. Végeredményül pedig arra jutottak, hogy talán nem is beszélhetünk a faj kihalásáról a szó szoros értelmében.
A kutatás
A princetoni Lewis-Sigler Intézet kutatócsoportja a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe véve járt utána, hogy mi is történhetett pontosan a neandervölgyiekkel. A genetikusokból és informatikai szakemberekből álló csapat egy néhány évvel ezelőtt kifejlesztett szoftvert, az IBDmix-et használta a neandervölgyiek, a gyeniszovai ember (egy Szibériában felfedezett, a neandervölgyi emberrel egyidőben élt másik emberfajta) illetve a mai ember genetikai kódjának összehasonlítására.
Forrás: Depositphotos
A módszer különlegessége abban is rejlett, hogy a korábbi vizsgálatokkal ellentétben a kutatók most azokat a ma élő mintapopulációkat is vizsgálat alá vették, amikről korábban azt feltételezték, hogy egyáltalán nem tartalmazzák egyéb emberfajták DNS-ét.
A genetikai vizsgálatok eredménye nem csak a neandervölgyiek eltűnésével kapcsolatban, hanem a modern ember kialakulásának történetéhez is fontos adalékul szolgál. A különböző emberfajták DNS-éből kiderül, hogy a modern ember és a neandervölgyi fejlődésük során többször is találkozott és nemzett utódokat egymással (először nagyjából 200, majd 100, végül 50 ezer évvel ezelőtt), és ennek nyomai még a neandervölgyi emberek egykori elterjedési területénél jócskán délebbre élők genomjában is megtalálhatók.
Ez már csak azért is meglepő, mert a korábbi elméletek szerint a modern ember „az emberiség bölcsőjét”, azaz Közép-Afrikát csak körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt hagyta el először, ez a keveredés viszont ennél sokkal korábbi vándorlásokra utal.
Forrás: Wikimedia Commons
A tanulmány másik fontos felfedezése, hogy a neandervölgyiek populációja a korábban feltételezettnél is kisebb lehetett, és mérete valószínűleg nem haladta meg a 2400 felnőtt egyedet. A Joshua Akey vezette kutatócsoport erre a következtetésre a neandervölgyiek genetikai kódjának változatossága alapján jutott, ez ugyanis a populáció méretével arányosan növekszik.
De akkor mi lett a neandervölgyiekkel?
A kutatás eredményei alapján a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a neandervölgyiek keveredés útján egyszerűen beleolvadtak a sokkal nagyobb Homo sapiens sapiens populációjába, így tulajdonképpeni kihalásról nem is beszélhetünk.
A neandervölgyi ember asszimilációjának elmélete egyébként egyáltalán nem újkeletű. A gondolatot első ízben az Illinois-i Állami Egyetem professzora, Fred Smith fogalmazta meg 1989-ben, a mostani genetikai kutatás eredményei tulajdonképpen ennek a modellnek az alátámasztására szolgálnak.
Ezeket is érdemes elolvasni:
Ilyen volt az ókori gyógyítás – a spiritualitás, a természet és a tudomány keveréke
