A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió titkos harca nem csupán katonai csatározásokról és hírszerzési játszmákról szólt, hanem az olyan technológiai újításokról is, amelyek célja a láthatatlan gyilkolás volt. Az egyik leghírhedtebb ilyen eszköz a CIA által fejlesztett „szívroham pisztoly” volt, amely képes volt megölni egy embert úgy, hogy a halál okát soha ne derítsék ki.
Ez a fegyver 1975-ben került napvilágra, amikor a CIA tevékenységeit vizsgáló Church Bizottság egy kongresszusi meghallgatás során bemutatta. A bizottság célja az volt, hogy feltárja az amerikai hírszerző ügynökség sötét ügyeit, és rámutasson azokra a módszerekre, amelyekkel a CIA határokon túl és belül is visszaélt a hatalmával — számolt be róla a fern.
Hogyan működött a szívroham pisztoly?
A hivatalos nevén nem észlelhető mikrobiális injektor (Non-Discernable Microbio Inoculator) egy átalakított .45-ös kaliberű pisztoly volt, amely szinte hangtalanul tudta kilőni a speciális lövedékeit. A fegyver belső működése egy kisméretű akkumulátorral volt biztosítva, amely a ravasz meghúzásakor elektromos áramot indított el.
A halálos lövedékek:
- A pisztoly apró nyilakat lőtt ki, amelyek vékonyak voltak és szinte észrevétlenek maradtak.
- Ezeket a nyilakat saxitoxinnal, egy rendkívül halálos kagylóméreggel vonták be.
- Egy későbbi verzióban a mérget apró jégpelletként fagyasztották meg, amely a célpont testébe érve elolvadt, és gyorsan hatott.
A lövedék becsapódásának nyoma mindössze egy apró, alig észlelhető piros pont volt, amit egy rutinvizsgálat során könnyen figyelmen kívül lehetett hagyni. Maga a toxin pedig a halál okát szívrohamnak vagy más természetes oknak álcázta, mivel az anyag nem hagyott kimutatható nyomot az áldozat testében.
Miért hozták létre ezt a fegyvert?
A hidegháború feszültségei és a KGB hasonló titkos fegyvereinek hírei inspirálták a CIA-t a fejlesztésre. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a szovjet hírszerzés egy különleges méregfegyvert használt, amely két embert ölt meg úgy, hogy halálukat természetes okoknak tűntették fel. A CIA válaszul olyan eszközt akart, amely nemcsak hatékony, de teljesen észrevehetetlen is.
A projekt során az ügynökség a Fort Detrick-i különleges műveleti részleggel dolgozott együtt, amely már korábban is fejlesztett biológiai fegyvereket. Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy megtalálják azt a mérget, amely gyorsan öl, és egyáltalán nem hagy nyomot – a saxitoxin tökéletes választásnak bizonyult.
A Church Bizottság és a botrány
1975-ben a Church Bizottság vizsgálatai során felszínre kerültek a CIA számos vitatott és törvénytelen tevékenységei, többek között politikai gyilkosságok tervei, kísérletek az emberi elme irányítására (MK Ultra), valamint egy teszt, amelyben a New York-i metrót „betegségszimuláns” gázzal árasztották el.
A meghallgatás során a bizottság elnöke, Frank Church szenátor, élesen bírálta a CIA-t, és bemutatta a szívroham pisztolyt is. A CIA igazgatója, William Colby, azt állította, hogy a fegyvert soha nem használták, de a bizonyítékok és a titoktartás légköre sokakban kétséget hagyott.
Mi lett a fegyver sorsa?
A szívroham pisztoly további sorsa máig rejtély. Az 1970-es években Richard Nixon elnök megtiltotta a biológiai és vegyi fegyverek használatát, és elrendelte azok megsemmisítését, de a CIA nem tartotta be maradéktalanul az utasítást. Az ügynökség titokban megőrizte mérgező készleteit, köztük 11 gramm saxitoxint, amely elegendő lett volna több százezer ember megölésére.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Ez az egyetlen, univerzálisan érthető szó, amely globálisan megjelenik
Mi történt az első hálaadáson valójában?
