5 öngyógyító állat

A csimpánzoktól, akik sebkezelésre bogárnedvet használnak, egészen a madarakig, amelyek cigarettacsikkekkel védekeznek atkák és tetvek ellen – az állatok kreatív módon alkalmazkodtak az egészségüket fenyegető veszélyek kivédéséhez.

Csimpánzok és a keserűfű titka

Illusztráció: Deposipthotos.com

1987-ben Tanzániában egy különös jelenet bontakozott ki. Egy Chausiku nevű csimpánz olyasmit csinált, ami nem volt megszokott. A primatológus Michael Huffman megfigyelte, hogy Chausiku a Vernonia amygdalina, más néven keserűfű kérgét rágcsálja – egy olyan növényt, amely nem szerepelt a szokásos étrendjében. A keserűfű azonban Afrika-szerte ismert gyógyhatásairól: emberek használják maláriás láz, gyomorfájdalmak és bélparaziták ellen. Huffman úgy sejtette, hogy Chausiku talán öngyógyítás céljából rágja a kérget, mivel napok óta bágyadtnak és étvágytalannak tűnt írja a National Geographic.

A feltételezést kezdetben szkepticizmus övezte, de mindössze 22 órával később Chausiku visszanyerte energikus, egészséges állapotát. Későbbi kutatások azt sugallták, hogy valószínűleg bélférgessége lehetett. Huffman a csimpánz székletének, vizeletének és viselkedésének javulását elemezve arra a következtetésre jutott, hogy ez az öngyógyítás első tudományosan dokumentált esete állatok körében. Ma már Huffman, a Kiotói Egyetem Vadvédelmi Kutatóközpontjának professzora, elismeri, hogy az állatok öngyógyításának felismerése tudományos intuíció kérdése.

„Csak azt írhatjuk le, amit látunk, majd mérhetjük az ezekből fakadó eredményeket” – mondja. „De mivel nem tudunk beszélni az állatokkal, nem tudhatjuk, mire gondolnak, amikor öngyógyítást végeznek.”

Huffman szerint az ilyen viselkedések mögött veleszületett fiziológiai tényezők – például bizonyos ízek utáni vágy – és tanult tapasztalatok – mint a fájdalom csökkenése egy adott cselekedet után – állhatnak. Egyre több kutató gondolja úgy, hogy a gyógyszerhasználat nem csak az emberek vagy a közeli rokonaink, a főemlősök kiváltsága. Az állatok öngyógyítása sokkal elterjedtebb és változatosabb, mint azt korábban feltételeztük.

Vannak akik rovarnedvekkel kezelik sebeiket

Egy 2022-es gaboni kutatás során a tudósok 76 alkalommal figyeltek meg csimpánzokat, amint véletlenül megsérültek. Ezen esetek közül 19-szer különös módon kezelték sebeiket – összezúzott rovarokkal. Egy Freddy nevű csimpánz például, akinek friss seb volt a bal karján, levelet szakított le, majd a szájával letépett egy ismeretlen rovart, és gyengéden a sebre nyomta. De nem csak saját magukat kezelték így: egy nőstény csimpánz elkapott egy rovart, majd átadta egy vele nem rokon hímnek, aki aztán egy másik, szintén nem rokon hím sebesülésére helyezte azt.

„Ez a viselkedés nem lehetett puszta véletlen” – mondja Simone Pika, az Osnabrücki Egyetem összehasonlító kogníciókutatója. Bár még nem bizonyított, hogy ez a módszer ténylegesen segíti a sebgyógyulást, a tudósok úgy vélik, hogy a csimpánzok körében ez akár egy tanult szokás is lehet. Azonban a sérülések „egyértelmű kontextusa” alapján van ok feltételezni, hogy ez egyfajta gyógyszerhasználati viselkedés.

Hernyók, akik megváltoztatják étrendjüket, hogy parazitákat győzzenek le

Illusztráció: Depositphotos.com

1993 augusztusában a délkelet-arizonai füves pusztákon Michael Singer biológus furcsa dolgot észlelt. A bolyhos, fekete gyapjas hernyók, amelyekből később tigrislepkék fejlődnek, szokatlanul sokféle növényt legeltek, nem pedig egy szűk növénykört, ahogyan az a hernyókra jellemző.

„Ez egyáltalán nem volt hernyószerű viselkedés” – mondja Singer, aki ma a Wesleyan Egyetemen kutat. Kiderült, hogy a hernyók betegek voltak. Gyakori jelenségként parazita legyek fertőzték meg őket, amelyek a testük belsejébe petéztek, majd a hernyók belső szerveiből táplálkozva fejlődtek, végül megölve gazdájukat.

A hernyók viselkedése azonban nem volt véletlenszerű: mérgező növényeket, például martilaput, gyűszűvirágot és rattleboxot kerestek, amelyek pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaznak.

Singer első gondolata az öngyógyítás volt. „Amikor először beszéltem erről, az emberek azt mondták: ‘Nincs az az isten, hogy egy hernyó képes legyen ilyesmire, ugye?’”

Kísérletek azonban bebizonyították, hogy bár ezeknek a hernyóknak csak négy ízlelőbimbójuk van, az egyikük kifejezetten érzékeny a pirrolizidin-alkaloidokra, és különösen akkor aktiválódik, ha a hernyó fertőzött parazitákkal. A kísérletek szerint a fertőzött hernyók, amelyek pirrolizidin-alkaloidokat fogyasztottak, növelték a túlélési esélyeiket – de az alkaloidok még mindig mérgezőek voltak az egészséges hernyók számára. Ez a helyzet hasonló az embereknél használt gyógyszerek mellékhatásaihoz. Singert ez győzte meg arról, hogy ezek a növények terápiás, gyógyászati értékkel bírnak, és ez az öngyógyítás egy újabb példája.

Százlábúak és a szúnyogok elleni védekezés

Illusztráció: Depositphotos.com

A százlábúak viselkedését figyelve a tudósok észrevették, hogy ezek az állatok azokon az évszakokon aktívabbak, amikor több a szúnyog és más vérszívó rovar. 2003-ban felfedezték, hogy a százlábúak toxikus vegyületeket, úgynevezett benzoquinonokat választanak ki, amelyek hatékonyan riasztják el a szúnyogokat.

„Ez azt jelenti, hogy tudják, mit csinálnak? Nem feltétlenül. Lehet, hogy csak azért teszik, mert jól esik” – mondja Jacobus De Roode, az Emory Egyetem evolúcióbiológusa. „Azt viszont biztosan tudjuk, hogy ez a viselkedés segít a csípések és fertőzések ellen.”

Madarak, akik cigarettacsikkekkel védekeznek a kártevők ellen

Illusztráció: Depositphotos.com

Mexikóvárosban a Universidad Nacional Autónoma de México viselkedésökológusának, Constantino de Jesús Macías Garcíának a diákjai felfedezték, hogy a helyi madarak fészkeikhez leggyakrabban cigarettacsikkeket használnak. Mivel a dohányból származó nikotint néha kártevők elleni védekezésre használják, a kutatók tesztelték, hogy a madarak vajon ezért építik-e be fészkeikbe a cigarettadarabokat. Egy kísérletben több mint 50 házi pinty- és házi verébfészket vizsgáltak meg. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a fészkek, amelyekben elszívott cigarettacsikkekből származó cellulóz volt, lényegesen kevesebb atkát, tetvet és kullancsot vonzottak, mint a „nem dohányzó” fészkek. Ugyanakkor a cigarettacsikkek vörösvérsejtkárosodást okoztak mind a madárfiókáknál, mind a felnőtteknél. Ennek ellenére a fiókák nagyobb testsúlyt értek el – ami az egészség jele –, ha több cigarettacsikk volt a fészekben.

„Bár mérgező, az összhatás pozitív” – mondja Macías García, aki szerint ez egyfajta betegségmegelőző gyakorlat lehet az urbánus madaraknál. Úgy véli, a madarak a cigarettát a természetes környezetükben elérhető aromás növények helyett használják.

Pillangók, akik még születés előtt kezelik utódaikat

Fotó: Depositphotos.com

Amikor a királylepke hernyói megfertőződnek az Ophryocystis elektroscirrha nevű, potenciálisan halálos, szárnydeformációt okozó betegséggel, olyan selyemkórófajokat fogyasztanak, amelyek magasabb szintű kardenolideket tartalmaznak. Ezek a vegyületek mérgezőek a betegség spóráira a pillangók testében. Kísérletek során kiderült, hogy a nőstény lepkék, amikor választhattak, szívesebben rakták tojásaikat a mérgezőbb selyemkórókra. Ezzel csökkentették annak valószínűségét, hogy tojásaik megfertőződjenek.

„Ezek az anyák lényegében olyan döntéseket hoznak, amelyek az utódaik jövőbeli fertőzéseire alapoznak” – mondja De Roode. „De ez nem feltétlenül tudatos döntés, inkább a fertőzésre adott testi válasz: előnyben részesítik a keserűbb növényeket.” A kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy az állatok körében a gyógyszerhasználat rendkívül elterjedt és sokszínű. „Ez a viselkedés már az idők kezdetétől létezett – amióta állatok és paraziták léteznek, az állatok mindig is kerestek módokat ezek kezelésére” – mondja De Roode. „A nagy kép az, hogy ez egy rendkívül gyakori, ám még alig feltárt jelenség.”

Ezt is érdemes elolvasni:

Csak mostanra sikerült megfejteni a világ legfurcsább uborkaféléjének titkát

Először találtak borostyánt az Antarktiszon

Kiemelt kép: Depositphotos.com