Mi történne, ha zölddé formálnánk a Szaharát?
Ha a Szaharát is bevonnánk a klímaváltozás elleni küzdelembe, akkor akár szó szerint zölddé is válhatna. A tervek szerint a Szahara teljes területét átalakíthatnák, burjánzó növényzettel borított térséggé formálva.
Ha ez a nagyszabású terv sikerrel járna, évente 7,6 milliárd tonna szén-dioxidot vonhatna ki a légkörből. De hogyan változtathatnánk meg egy ilyen hatalmas területet, és megengedhetjük-e az ezzel járó hatalmas költségeket? Nos, a Szahara 9,2 millió négyzetkilométer, így nagyjából akkora, mint az Egyesült Államok. Egy ekkora terület átformálása nemcsak bonyolult, hanem évente körülbelül 2 billió dollárba kerülne, és ez még csak egy gond az ezzel járó problémahalmazból.
Vajon milyen környezeti láncreakciókat indítana el egy ilyen lépés?
A Szahara az űrből Forrás: Wikimedia Commons
A növények és fák bolygónk tüdejeként funkcionáljak, és jelenleg nagyon is szükség lenne belőlük még többre. A What If szerint egyetlen hektárnyi erdő annyi szén-dioxidot képes elnyelni, mint amennyit egy autóval 100 ezer kilométer alatt termelünk. Ha a Szaharát sikerülne növényzettel borítani, több millió hektárnyi új erdő segítene a klímaváltozás elleni küzdelemben. De mennyire reális-e egy ilyen grandiózus terv megvalósítása? Hihetetlennek tűnik, de kisebb léptékben már sikerült hasonlót elérni. Kína a egy ökológiai helyreállítási projektje során a Kupucsi-sivatag egyharmadát zöldítette be 70 különböző növényfajjal, mindössze 30 év alatt. A kérdés tehát az, hogyan lehetne ezt a módszert alkalmazni a világ legnagyobb forró sivatagára.
Egy lehetséges megoldás fák és növények telepítése, majd a tengerparti, sótól megtisztított vizet csővezetékeken keresztül kellene szállítani, hogy közvetlenül a gyökereket öntözzék, így csökkentve a párolgást. Az ideális ültetvényekhez eukaliptuszfák szolgálnának, amelyek jól tűrik a meleget, gyorsan nőnek, és gazdasági előnyöket is nyújthatnának. Ahogy a fák gyökerei stabilizálnák a talajt, az csapadékkal dúsulna, a hőmérséklet pedig akár 8 °C-kal csökkenne a térségben.
De ha ez ilyen sok előnnyel jár, miért nem intézkednek máris a világ kormányai? Egyrészt azért, az éves 2 billió dolláros költség hatalmas akadály, és nem könnyű rávenni az országokat, hogy az emberiség közös érdekében ekkora összeget biztosítsanak. De ha még ha a pénzügyi akadályokat le is küzdenék, a Szahara átalakítása súlyos környezeti következményekkel járna. A több millió fa által okozott nedvesebb klíma ugyanis kedvezne a sáskajárásoknak, amelyeket nem egy hitvilágban tartottak az egyik legnagyobb csapásnak, ugyanis egy kisebb sáskaraj annyi élelmet fogyaszt el egy nap alatt, mint 2500 ember.
Egy akkora területet, mint a Szahara, nem lehet csak úgy átformálni
A legnagyobb problémát azonban a környezeti egyensúly felborulása jelentené. A Szahara homokja a szél segítségével átszeli az Atlanti-óceánt, és Dél-Amerikában rakódik le, ahol a nedvességet összegyűjtve esőt hoz az Amazonas esőerdejére. A por és eső keveréke segít termékennyé tenni a talajt és biztosítja az erdő számára a szükséges vizet. Ha a Szahara zöld lenne, az Amazonas életben tartásához nélkülözhetetlen homok megszűnne. Bár a zöld Szahara csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást, vajon megérné-e, ha közben bolygónk egy másik létfontosságú részét sodornánk a jelenleginél is nagyobb veszélybe?
Érdemes elolvasni:
