Öt alkalom a Hunyadi János életében, amikor másképpen alakulhatott volna a magyar történelem

Hunyadi János a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezére. A késő középkori magyar történelem meghatározó figurájaként sorsa összefonódott a Magyar Királyság sorsával. Számos alkalommal vehetett volna a történelem teljesen más irányt, amennyiben Hunyadi János másképpen dönt, vagy rajta kívül álló körülmények másképpen nem alakulnak. Ezek közül a pillanatok közül szedtünk össze öt alkalmat.

Ha Hunyadi János nem cserél páncélt Kemény Simonnal

1442 márciusában Nagyszeben közelében csapott össze Hunyadi János serege az Erdélybe betörő Mezid bég túlerőben lévő csapataival. Hunyadi hadvezéri talentumára jellemző, hogy néhány nappal korábban elszenvedte első komolyabb vereségét Marosszentimrénél, ahol az erdélyi püspök is fogságba esett és Mezid bég lefejeztette, mégis össze tudott szedni egy újabb sereget és a győzelem esélyével szembeszállni a betörő oszmán csapatokkal. Ez az a híres ürközet, amelyet Hunyadi János úgy nyert meg, hogy értesült arról, hogy a törökök célzottan az ő személyére utaznak, ezért páncélt cserélt egyik hű katonájával, Kemény Simonnal, aki elesett a harcban, viszont az ütközetet a magyarok megnyerték.

Hunyadi János a Thuróczy-krónika ábrázolásán (Wikipédia)

De mi történt volna, ha Hunyadi János nem tudja meg az ellene készülő cselvetést és a törökök őt ölik meg a csatában, nem pedig Kemény Simont? Hogy Hunyadi János mekkora hatást gyakorolt a magyar történelemre, arra talán a legjobb példa az, hogy erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Gyermekei közül László ekkor már életben volt, Mátyás viszont meg sem született volna. Ez azt jelentette, hogy birtokainak azon részét, amelyet nem a hivatalviselése kapcsán kormányzott, a gyermekkorú László örökölte volna, és alighanem Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet irányította volna a politikai elit Hunyadiak körül gyülekező tagjait, ahogy azt 1457 után, László lefejezése és Mátyás fogsága idején tették.

A török elleni küzdelmek viszont vezér nélkül maradtak volna, noha nem kizárt, hogy Újlaki Miklós, aki Hunyadival együtt töltötte be az erdélyi vajda és a temesi ispáni méltóságot, átvette volna a stafétát. Az azonban kétséges, hogy hasonló sikereket ért volna-e el, mint Hunyadi János, hiszen neki nem voltak meg azok az itáliai és csehországi katonai tapasztalatai, mint a hivatalt vele együtt viselő társának. Lehetséges, hogy az 1443-ban meginduló hosszú hadjárat vezetése is az ő kezébe kerül, ám annak korai sikereit nem biztos, hogy meg tudta volna ismételni. (Sorozatunk korábbi darabját az Anjouk idejéből, itt olvashatja!)

Ha a várnai csata győzelemmel zárul

A várnai csata kétségtelenül az oszmánok és a Magyar Királyság közötti harcok egyik fordulópontjának tekinthető. (A csatáról itt írtunk!) Ekkor bizonyosodott be, hogy egy szélesebb összefogással lebonyolított támadó hadjárat sem elegendő az Oszmán-Török Birodalom meggyengítésére. (Az utolsó támadó hadjárat 1448-ban zajlott, ami a Rigómezőnél vívott csatával zárult, erről az ütközetről itt írtunk).

A várnai csata az 1564-es lengyel krónika ábrázolásán (Wikipédia)

A várnai csatában az oszmánok esélyei kétségtelenül sokkal nagyobbak voltak, mint a keresztényekéi. Súlyos áldozatok árán azonban az oszmán sereg két szárnyát is sikerült legyőznie a Hunyadi János vezette seregnek. A fordulópontot az jelentette, amikor a király, I. Ulászló, nem megfogadva a hadvezér tanácsát, nekirontott a janicsároknak, ahol tőrbe csalták és megölték. A király halála demoralizálta a keresztény sereget, amely így meghátrált és teljes vereséget szenvedett.

De mi történt volna, ha Ulászló hallgat Hunyadira és a csata a tervek szerint folytatódott volna? Természetesen az oszmánok ebben az esetben is lényegesen esélyesebbnek számítottak volna, mivel a legütőképesebb alakulatainak számító janicsárok itt helyezkedtek el, míg a szárnyakon inkább a könnyűlovasságot vonultatták fel. Hunyadi János azonban ért el részsikereket a janicsárokkal szemben más ütközetekben, így élhetünk a feltételezéssel, hogy súlyos áldozatok árán, de a keresztény sereg győzelmet aratott volna az oszmánok centrumán.

Várnai csata (Wikipédia)

A súlyos áldozatokkal járó ütközet után a keresztény sereg aligha vállalkozhatott volna az oszmánok kiűzésére, mivel ehhez a feltételek nem teremtődtek meg. Ez már 1443-ban, a várnai csata előtt egy évvel zajló hosszú hadjárat után sem sikerült, pedig akkor győzelmek sorozatát aratták a keresztények. Talán egy előnyös béke születhetett volna, amelyben Havasalföld megszabadul a török gyámkodástól és esetleg a bolgár állam valamiféle restaurációjára is sor került volna, ahogy az megtörtént a hosszú hadjárat sikerei után Szerbiával. Az itáliai városállamok számíthattak volna valamiféle kompromisszumra, de ez természetesen a feltételezett békekötés függvénye lett volna.

Nem zárható ki viszont az sem, hogy a törökök újra erőt gyűjtenek, erre pedig ekkor már rendelkezésükre álltak a megfelelő erőforrások, és egy későbbi ütközetben állítják meg a támadó keresztény sereget. Ebben az esetben viszont nem feltétlenül magától értetődő, hogy a harcokban résztvevő I. Ulászló holtan marad a csatatéren, ahogy az Várnánál történt. Akár béke születik, akár folytatódnak a harcok, Ulászlónak és Hunyadinak meg kellett volna küzdenie a Magyar Királyságban az V. László királyságát támogató főurakkal, de vélhetően ezt az akadályt sikerrel vették volna.

Ha Hunyadi János királyságra tört volna

Talán mindannyiunkban felmerült már a kérdés, hogy ha Hunyadi Mátyásból király lehetett, akkor az édesapjából miért nem? Az 1444. évi várnai vereség után speciális helyzet alakult ki a Magyar Királyságban: I. Ulászlót még hónapokig nem tekintették halottnak, V. László pedig ekkoriban III. Frigyes német király gyámkodása alatt állt. A magyar rendek egy átmeneti megoldáshoz nyúltak: hét főkapitányt választottak. Ez eleinte működőképesnek tűnt, ám 1446-ban Hunyadit egyedüli kormányzónak választották meg a rendek. Ez a cím rendkívüli hatalommal járt, bár nem jogosította fel őt minden királyi előjog gyakorlására. (Pl. bizonyos birtokméret felett nem tehetett kormányzóként adományokat).

V. László magyar és cseh király (Wikipédia)

Hunyadi János hatalmának leginkább a rendiség intézménye szabott korlátot, valamint az, hogy az 1440 és 1444 közötti időkben nemcsak ő, hanem számos ellenfele is megerősödött. Így Jan Giskra a Felvidéken, vagy Cillei Ulrik Szlavóniában önmagában is erős ellenfelei voltak Hunyadinak. (1446 után mindkettejük ellen folytatott hadjáratot, sikertelenül). Az 1448-as hadjárata, amely a rigómezei vereséggel végződött (itt olvashat róla részletesebben!), meggyengítette a hatalmát, noha egy különös hatása kétségtelenül adódott: amikor Brankovics György fogságba ejtette és váltságdíjat követelt érte, az annyira sértette a magyar rendeket, hogy több ellenfele is kiegyezett Hunyadival.

A hatalmának végül az vetett véget, hogy a cseh és az osztrák rendek kikényszerítették III. Frigyesből azt, hogy mondjon le az V. László feletti gyámkodásról. 1453-ban így véget ért az a fajta régensség, amin keresztül Hunyadi János Magyarországot kormányozta, de a király megerősítette birtokaiban és országos főkapitányi tisztségében. De mi történt volna, ha az osztrák rendek nem járnak eredménnyel és V. László nem tud hazatérni?

Cillei Ulrik és V. László király egy 1870-es festményen (Wikipédia)

Hunyadi János kormányzósága végén igyekezett kiegyezni korábbi szövetségeseivel és aktuális ellenfeleivel is. Újlaki Miklóssal és Garai Miklós nádorral szövetségre lépett, Ján Giskrával megállapodott és így tett végül nagy ellenfelével, Cillei Ulrikkal, akinek a lányát eljegyezte Hunyadi Mátyással. (Ezek a kiegyezések persze általában az aktuális török fenyegetettség mértékében alakultak, amikor az csökkent, Hunyadi ellen fordultak, amikor az nőtt, benne látták a megmentőt).

Vélhetően, ha még évekig tart ez az állapot, akkor Hunyadi János egyfajta egyensúlyozó szerepben találta volna magát az ország élén. Királyságra, királyi címre még így sem nyílt volna esélye, hiszen a Szent Korona ekkor III. Frigyes kezében volt, és amikor valamiféle királyi irányítás merült fel, akkor külföldi uralkodókhoz fordult, mint például akkor, amikor V. Alfonz aragón (és nápolyi) királyt kérte fel a magyar trónra és egy törökellenes hadjárat vezetésére 1447-ben.

Ha Hunyadi János elveszíti Nándorfehérvárt

Nándorfehérvár vára (amelyről itt írtunk részletesen!) a déli végvárrendszer kulcserődítése volt. 1403 és 1427 között a szerb despoták építtették, azt követően pedig a magyar királyok bővítették. 1440-ben már visszavert egy közel hét hónapos(!) ostromot. 1456-ban azonban a Konstantinápolyt győztesen elfoglaló II. Mehmed szultán érkezett a város falai alá. Ezeket a falakat hiába erősítették meg, nem lehet Konstantinápoly erődítéseihez fogni, amelyen a török tüzérség három évvel korábban jelentős tapasztalatokat szerzett.

Falai megtörésében egy Orbán nevű magyarországi szász ágyúöntőmester is segédkezett, az ágyúk pedig Nándorfehérvár falai alá is megérkeztek. A néhány napos ostromot Hunyadi János érkezése törte meg, aki először áttörte a folyami zárat a vár körül, majd a keresztesek és az oszmánok kósza összecsapásából csatává fejlődő eseménysorba jó érzékkel avatkozott be, a maga javára fordítva az ütközetet.

Nándorfehérvár, Zindan-kapu, Fotó: Mayer Jácint

De mi történt volna, ha Nándorfehérvár elesik? Annyi bizonyos, hogy az oszmánok előtt nyitva állt volna az út az ország belseje felé. Az valószínű azonban, hogy közvetlenül a győztes ostrom után még nem folytatták volna a hadjáratot, viszont rablóportyákat már indítottak volna a később meghódítandó területekre. A középkori szerb állam megtörése a kulcserődítmények elfoglalásával történt meg, alighanem Magyarországon is hasonló stratégiát választanak.

Hogy a betörő török portyákat meg tudták volna-e állítani, az leginkább Hunyadi János helyzetétől függött. Megfigyelhető, hogy vereségei, különösen például a rigómezei vereségei után, a belpolitikai helyzete romlott valamelyest, így lehet, hogy a nehezen tető alá hozott megbékélések és szövetségkötések sutba estek volna és ismét meg kellett volna kötnie őket, immár rosszabb feltételekkel. A török fenyegetettség egyedüli elhárítójaként és a személyes tekintélye és vagyona segítségével azonban ezeken alighanem úrrá lett volna.

Természetesen mindez arra vonatkozik, ha Hunyadi túléli az ostromot és nem kerül török fogságba sem. Ez esetben 1456 után néhány évvel egy újabb szultáni hadjárat indult volna a Magyar Királyság területére. Hogy ezt a magyarok Hunyadi János vezetésével képesek lettek volna-e megállítani, az már erősen kérdéses az erőviszonyokat tekintve, de mindenképpen kísérletet tettek volna rá.

Hunyadi János nem hal meg pestisben

Már az előző pontban is éltünk egy feltételezéssel, de érdemes azt a gondolatot továbbfűzni, hogy mi történik, ha Hunyadi János túléli a pestist 1456-ban. A legfényesebb diadalát követően a helyzete alighanem stabilizálódott volna, hiszen 1456-ot megelőzően ki tudott egyezni az ellenfeleivel. Az ostromot követően támadó hadjáratra viszont aligha futott volna az erejéből, hiszen a keresztény sereg is alaposan kivérzett a diadal során.

A Hunyadiak sírhelyei a székesegyházban

Hogy a következő években lehetőség nyílt volna-e valamilyen újabb hadjáratra a törökök ellen, azzal kapcsolatban lehetnek kétségeink. Noha Konstantinápoly 1453-as eleste és a nándorfehérvári diadal alighanem többek fantáziáját megmozgatta volna ilyen irányban, de a Magyar Királyság hadviselő-képessége ekkor már a határait feszegette. Támadó jellegű hadjáratot Hunyadi Mátyás is csak 1463-ban indított és akkor sem a szultáni sereg ellen vagy a török kiűzéséért, hanem azért, hogy megszerezze a törökök által abban az évben elfoglalt Bosznia északi részét.

Az is igaz viszont, hogy a nándorfehérvári diadalt követően az oszmán-törökök nem a magyarok felé keresték az újabb konfliktusokat (noha portyázó hadjáratok így is akadtak), hanem a bosnyákok, albánok valamint a Balkán-félsziget itáliai városállamok által uralt részeit foglalták el. Hunyadi János ezért rendelkezett volna némi idővel, hogy a belpolitikai konfliktusait megoldja. Említettük, hogy Cillei Ulrikkal is kiegyezett 1456-ot megelőzően, viszont az is igaz, hogy Cillei befolyása a király felett annyira erős volt, hogy 1457-ben rávette V. Lászlót, hogy kísérelje meg a Hunyadi család kezén maradt királyi javakat (így Nándorfehérvárt) is visszavenni, ez a kísérlet végződött Cillei Ulrik meggyilkolásával, majd később Hunyadi László kivégzésével. mindez arra utal, hogy a Hunyadi-Cillei-megegyezés legalábbis átmenetinek bizonyult volna.

Cillei Ulrik portréja 1700-ból (Wikipédia)

Ugyanakkor ezek a birtokok jogosan voltak Hunyadi János kezén (csak halála után a korona nem kapta vissza őket), így Cillei Ulrik más ürügyet kellett volna, hogy találjon, ha nem elégszik meg a király feletti befolyásával. Kérdés, hogy ő vagy a király, akart volna-e egy konfliktust a diatalt követően Hunyadi Jánossal. Vélhetően közvetlenül a siker után nem. Kérdéses, hogy miként alakult volna a fiatal király és Hunyadi János viszonya. V. László ugyanis III. Frigyes majd Cillei Ulrik befolyása alatt állt, aki aligha azt erősítették a fiatal magyar és cseh királyban, hogy Hunyadi rá nézve semmilyen fenyegetést nem jelent.

Érdekes kérdés az is, hogy mi történt volna akkor, ha Hunyadi János megéli V. László 1457 novemberében bekövetkező halálát. (Ne felejtsük el, ez bő egy évet jelent mindössze). A trónra elméletileg Habsburg Annának és férjének, Vilmos thüringiai őrgrófnak lett volna joga, mivel Anna V. László legidősebb nővére volt. Ugyanakkor a magyar országgyűlés nem választotta meg királlyá Hunyadi Mátyás helyett, köszönhetően Vilmos habozásának, valamint diplomáciai balfogásainak.

Hogy ebben az esetben maga Hunyadi János jelentkezett volna-e királynak, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a pápa követe 1457-ben kitartóan lobbizott Hunyadi Mátyás királlyá koronázása mellett, ami nagy segítségnek bizonyult. Nem kizárt, hogy ugyanezt megtette volna Hunyadi János esetében is. Viszont, ha Hunyadi János és Cillei Ulrik kitartanak a kompromisszumuk mellett, akkor 1457-ben Cillei Ulrik is élt volna, ami azt jelenthette, hogy lett volna szervezőereje a Hunyadiak ellentáborának is.

Tízrészes sorozat indul Hunyadi János életéről!