Dukán Dániel · 2025.03.24.

· Utazás

Tokió és Oszaka, avagy Japán konyhája – képgaléria

Japán 2024

Itthon bárkivel találkoztam, aki járt már Japán-ban, mindenki az ottani ételekről áradozott. Aztán persze ha előkerült a toalett témaköre, pironkodva jegyzik meg az emberek: „hát igen, az is szuper ott”. Ideiglenes búcsút véve a japánok fővárosától és tartósabban dél felé véve az irányt indultam tovább új látnivalók felfedezési szándékával. Lássuk hát, miért is?!

A felkelő Nap országában tett hátizsákos körutamról szóló 5 (önmagában is értelmezhető) részes cikksorozatom előző, második részében többek között a fővárosi városrészek egy jelentős hányadáról már esett szó. A következő célba vett tokiói terület Minato city. A város központi, forgalmas kerülete több nagykövetségnek és konzulátusnak – így a magyarnak – is helyt ad, emellett az ikonikus Tokiói torony (Tokyo Tower) otthona.

Japán 2024

E vaskolosszusról cikksorozatom utolsó részében számolok be bővebben, amikor visszatérve a fővárosba fel is jutok rá. Innen gyalogoltam ki a Tokiói-öbölhöz, melyről szintén később írok még; két héttel később ugyanis már virágzó cseresznyefák gyűrűjében teszem meg ugyanezt a sétát.

Japán 2024

Utazásom során gyakran szálltam meg úgynevezett kapszulahotelekben, melyekben egy kis fülke jut az embernek alvásra, így klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. A legjobb ilyen szállásra épp ezen a környéken leltem. Nem drága díjszabás mellett, közösségi tereiben a japán fürdőkultúrára jellemző forró vizes medencék, szauna, de egész nap ingyen rizs, leves, szószók és italkínálat állt rendelkezésre, sőt, még masszázsfotel-használat is. A pizsama-ruha, a papucs, a fogmosó és tisztálkodó szerek higiénikus környezetben szintén benne foglaltatnak az árban.

Japán 2024

A zsúfolt és fejlett Távol-keleti országokban a kapszulahotelek gazdaságos és praktikus szálláshely-alternatívát kínálnak a komfortzónából kilépni hajlandó, sztenderd szállás-elgondolásokat hátra hagyni képes, magányos utazók számára.

Városnéző sétáim közben több szentélyt is meglátogattam, míg Minato északi részén eljutottam az Akaszaka palotához. A neobarokk stílusban épült, korábban császári palotaként funkcionáló impozáns épület 1974 óta reprezentációs célokat szolgál. Audio guide-al a fülemen jártam végig az eredetileg a mindenkori trónörökös otthonául szolgáló 15.000 m²-es alapterülettel rendelkező luxusépületet (bent tilos fényképezni).

Japán 2024

A szomszédos kerület Sindzsuku, Tokió központi részének északnyugati oldalán található. A Stadion, a Sindzsuku Gojen és a Meiji Memorial Museum-nál többet kínál, nekem időm most sajnos csak ezekre jutott; na meg miután belógtam egy kisebb modern művészeti múzeumba, levezetésnek egy finom krémes sütire és speciálisan itt kínált boros narancsüdítőre a helyi cukrászdában.

Japán 2024

Nagyon szeretek táncolni. Többek között kubai salsázom és bachatázom is, így este latin táncklubbok után kajtattam. Sikerült is találni egy bárt (Latin Club Leon) a környéken, ahol mind a tulajjal, mind a csinos helyi oktató leányzóval megpecsételtem barátságunkat: tánc, bor, mámor hajnalig.

Japán 2024

Mitaka volt az utolsó városrész, amit a főváros ideiglenes elhagyása előtt még látni szerettem volna. Ez már egy kicsit külvárosnak tekinthető, Tokió középnyugati részén fekszik. Meglátogattam az egykori regény- és drámaíró, Yuzo Yamamoto házát, mely ma múzeum, majd ellátogattam az Inokashira Park-ba, ahol végre igazán virágzó korai cseresznyefába és piknikező családokba botlottam. Állatkertje, a tó körüli sétány és a szoborpark (szobrászműhellyel) mind érdekes látnivalók.

Japán 2024

Szerettem volna a Ghibli múzeumba is bejutni, de kiderült ez annyira közkedvelt és felkapott hely, hogy napokkal (néha hetekkel) előre kell foglalni a bejutás végett és ennek kikerülési lehetőségén most még a sajtóigazolványom sem segített…majd legközelebb. Ez a múzeum a Studio Ghibli japán animációs stúdió munkáit mutatja be – márpedig az „anime”, ami egy kézzel rajzolt és számítógéppel generált (mese) animáció és Japánból származik – közkedvelt szórakozás és egyúttal nemzeti kincs errefelé, a fiatalok, de a külföldiek is oda vannak érte.

Japán 2024

Nyugodt éjszaka után mentem ki másnap a Tokiói (vasúti) pályaudvarra, amely Japán egyik legjelentősebb közlekedési csomópontja és az egyik legforgalmasabb is egyben (mindemellett több városi metróvonal fut össze az állomásépület alatt). Hömpölygő embertömegek közt kell megtalálja mindenki a maga útját. Megvéve Shinkansen jegyemet innen indultam útnak dél felé, hogy eljussak Oszakába, amit a „japán nemzet konyhájának” is neveznek.

Japán 2024

Japánban emésztőrendszerünk mindkét végét elkényeztetik!

Nem biztos, hogy jó a sorrend, de mielőtt az ételek világába kalauzolnám a nagyérdeműt, mondanék pár szót a toalettekről. Japánban könnyű nyilvános WC-t találni, de nem csak sok van, hanem tiszták, kulturáltak és ingyenesek is. Úgy gondolom ez egy olyan emberi szükséglet, amelyet minden településnek és önkormányzatnak a világ minden táján (mint alapjog) biztosítania kellene a polgárok számára. És itt akkor most a magyar állapotokról ne ejtsünk szót..

Japán 2024

A másik különlegessége, hogy – míg ugyan elvétve találni régi pottyantósokat is – az újak és egyúttal a nagy többség a „japán WC”-nek hívott modern változat, melyet nevezhetnénk akár okos vécének is. Öntisztító és fűthető ülőkés, beépített változó erősségű vízlöketes bidével rendelkezik, tud szárító funkciót, némelyikben szagelszívás is található és ha zavarnának a zajok, bekapcsolva választhatunk a zene vagy a csobogó patakhang opciók között. Nyomkodva a falon elhelyezett vezérlő-kapcsolótáblát, egy igazi élmény a rajta eltöltött idő!

Oszaka testközelből

A történet szálát újra felvéve, egyik nagyvárosból robogtam a másik felé. Vonatom a Shinkansen, más néven (angolul) „bullet train” egy nagysebességű vasút, kiemelt közlekedési eszköz Japánban. 300 km/h feletti sebességgel száguld, alig érzékelhetően – és itt most a MÁV sztorit engedjük el – kényelmes nagy lábrésszel, mobiltöltési lehetőséggel, mellékhelyiségekkel ellátva, zökkenőmentesen. Utazásomon – mely így nem tartott annyira sokáig – a Fuji mellett haladtunk el, szép látvány volt pár nap után ismét, így a vonat ablakából nézve is a hegy.

Japán 2024

Oszakába érkezve egy másik, hatalmas és modern város fogadott, ahol a csatornafedők mind egyedileg dizájnoltak. Kiderült Tokió és Oszaka úgy vannak egymással, mint New York és Philadelphia, vagy más országok „belső rivalizáló nagyvárosai”. Direkt a másik oldalon közlekednek, egymást emlegetik, más kifejezéseket használnak egyes szavak értelmezésére és sorolhatnám.

Japán 2024

Japánban a „ramen” a levesek királya míg a (zöld) matcha (tea) az italok és édességek körében gyakran hasznosított alapanyag. Mint azt korábban említettem itt mindenhol jó a kaja, Oszaka ezen említésen belül is kiemelt szerepet élvez. Vannak helyi sajátosságok és mint kulináris fellegvár tetszeleg a turisták szemében. Ennek ellenére a saját ízlésvilágom okán én minden típusú ételből érdekes módon (képekkel fogom illusztrálni) más-más városban ettem a legjobbat.

Japán 2024

Csepergő esőben érkeztem meg és egyből kigyalogoltam a híres oszakai várkastélyhoz, melynek építését védelmi célokkal még 1583-ban kezdték. Sajnos a világháborús amerikai bombázás Oszakát sem kímélte, így a réginek ható dolgok is jórészt újjáépítettek. Különleges építészeti jelenség, belsejében múzeum található, erkélyéről városra nyíló kilátás; sorban állásra számítani lehet. A várárkot körbesétálva egy kisebb nindzsa-fesztiválba csöppentem, ahol kiállító (japán) borospincék kínálatából ingyen kóstolót kaptam a nedűből.

Vacsorám már egy helyi érdekesség, „okonomiyaki” volt, ami egy sült vagy grillezett, többféle összetevőt tartalmazó, palacsintaformát öltő egytálét, vastagon szószókkal megcsíkozva.

Japán 2024

Itteni faágyas kapszulahotel szállásomon másnap üdén ébredtem. Mozgalmas napnak néztem elébe, mert csak két éjszakát terveztem a városban tölteni. Gyalogos idegenvezetésen vettem részt. Útvonalunk kiemelt állomásai a Koromon Market és Dontonbori voltak. Előbbinél ne hagyjuk ki a piacos falatozást, utóbbihoz érdemes este is visszatérni, mert igazi utcazenés, bulis, nyüzsgő éjszakai szórakoztató és gyűjtőhely ismert hidja a csatorna fölött, körülötte a rengeteg fény-plakáttal (egyfajta helyi Time square). Nagyon finom a helyi eper, nem nyúlhatunk mellé, a sütemények különböző válfajai (Rikuro’s fluffy cheesecake) és gyakori csemege a „takoyaki” is, amely leegyszerűsítve egy tésztagolyóba tekert sült polipláb darab.

A legkülönlegesebb és egyúttal legveszélyesebb étel errefelé a gömbhal húsa. Tradicionálisan madár (japán daru) alakban rakják a tányérra szeleteit és csak kvalifikált szakács készítheti, mert ha nem jól sikerül, méreganyagai okán fogyasztásába belehal a kedves delikvens.

Japán 2024

A japánok már korábban említett rugalmatlanságára jellemző, hogy mikor betérve egy cukrászdába egy süteményt másféle feltét-szósszal szerettem volna kérni, azt mondták nem lehet, mert nem úgy szerepel az étlapon (mintha a kirántott húst nem kérhetnénk hasábbal az étteremben csak rizzsel, vagy a hotdog-hoz nem választhatnál ketchup és mustár között). Mikor kérdeztem, nem mindegy neki a külön flakonból melyik ízűt nyomja rá, mosolyogva csak annyit felelt: „sorry, house rule”…vagyis „bocsesz, ez a házszabály”.

Japán 2024

Végül elsétáltunk a Cútenkaku toronyhoz, mellette az állatkert, bevásárló utca és sok-sok étterem, melyek előtt a szakácsokat ábrázoló vicces szobrokat találhatunk. A város egyik jelképének, a kis aranyfickónak pedig meg kell fogni a lábujját, akkor szerencsénk lesz. Megint sok szép élménnyel gazdagon tértem nyugovóra, hogy másnap ismét mágnesvonattal folytassam utam még tovább délnyugatnak, Hirosimába.