A XX. század elején Budapest belvárosa új látványosságokkal gazdagodott: a háztetőkön elhelyezett fényreklámok gyorsan elterjedtek, és hamarosan az egyik legjellemzőbb elemmé váltak a város képében. A reklámok többsége a forgalmas utcák felett világított, hirdetve termékeket és szolgáltatásokat. A fényreklámok népszerűsége gyorsan nőtt, különösen a villanyreklámok terjedésével.
A reklámok elterjedése azonban nem ment zökkenőmentesen. Az I. világháború alatt a takarékosság érdekében, nem pedig a légitámadások miatti elsötétítés miatt, betiltották a villanyreklámokat. A háború előtt a fényreklámok már elterjedtek Budapesten, sőt, az első neonreklámot 1908-ban helyezték el a városban. A háború utáni időszakban, 1924 októberétől, ismét engedélyezték a reklámok működését, miután a főváros áramellátása képes volt kielégíteni az új igényeket — írja a PestBuda.
A tűzeset, amely új szabályozást hozott
1925 márciusában egy súlyos tűzeset rávilágított a fényreklámok biztonsági problémáira. A Teréz körúton lévő 15. számú ház tetején elhelyezett Modiano-reklám villanytranszparens kigyulladt, és a tűz elterjedt az egész tetőn. Az eset következtében egy tűzoltó életét vesztette. A tűz oka az volt, hogy a reklámtábla nem megfelelően volt felszerelve, és a elektromos rendszer biztonsági hiányosságai hozzájárultak a tragédiához. Az eset hatására azonnali intézkedésre volt szükség.
A főváros reagálása és az új rendelet
A katasztrófa után a fővárosi tanács azonnali lépéseket tett a reklámtáblák biztonságos üzemeltetése érdekében. 1925. március 12-én ideiglenesen leállították az összes budapesti elektromos hirdetőtábla működését. Az új rendelet előírta, hogy minden reklámtábla elektromos csatlakozását és berendezését a hatóságoknak ellenőrizniük kell. A vizsgálatok során kiderült, hogy a fővárosban működő 20 villamos reklámtábla közül mindössze három volt megfelelően engedélyezett.
A szigorúbb szabályozás bevezetése
1925 nyarára a főváros kidolgozta az új szabályokat, amelyek szigorúbb előírásokat tartalmaztak a fényreklámok telepítésére és működtetésére. Az új szabályozás előírta, hogy a reklámtáblák elhelyezéséhez a helyi elöljáróság engedélye szükséges, és a tábla szerkezetét, elektromos berendezéseit szakembereknek kellett ellenőrizniük. A reklámtáblák elektromos vezetékét acélpáncélcsövekben kellett vezetni, és a tábla vaskonstrukcióját úgy kellett megtervezni, hogy a tető leégése esetén a reklám nem gyújtja meg a környezetet.
A reklámtáblák továbbélésének és fejlődésének története
A tűzeset és az új szabályozások nem tartották vissza a reklámtáblák terjedését. 1926-ra újabb transzformátortelepítésre volt szükség a reklámok áramigénye miatt, és a belvárosban újabb fényreklámok jelentek meg. A szabályozások szigorodása ellenére a reklámok egyre inkább elterjedtek, és Budapest látképe továbbra is gazdagodott a fényes hirdetésekkel. Az 1930-as évekre a város már igazi világvárosként csillogott, és a II. világháborúig a fényreklámok a budapesti utcakép szerves részévé váltak.
A háború utáni évek és a szocialista reklámok megjelenése
A II. világháborút követően Budapest reklámvilága jelentős változáson ment keresztül. Az 1960-as évek végéig nem voltak újabb neonreklámok, azonban a szocialista állampárt hatására a reklámok új formában jelentek meg a városban. A háború utáni időszakban a neonreklámok, most már nem csupán a kereskedelmi, hanem az állami propaganda céljait szolgálták.
A fényreklámok története tehát nemcsak a kereskedelmi hirdetések történetét jelenti, hanem a város fejlődését is jól tükrözi, ahogy Budapest egyre inkább modern, világváros jellegét öltötte magára.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
45 éve jár a kék metró második szakasza – Így épült a 3-as vonal déli szárnya
A történelem 7 legmeghatározóbb fegyvere
