Római kori adócsalási ügyről szóló papirusz került elő csaknem 2 ezer évvel ezelőttről
Körülbelül 1900 évvel ezelőtt, a Római Birodalom idején készült egy különös papirusz, amely egy bonyolult adóelkerülési ügyet tár fel, és betekintést enged az ókori jogi gyakorlatokba, valamint a társadalmi viszonyokba a birodalom határvidékén.
A dokumentum Hadrianus császár uralkodása alatt, nagyjából Kr. u. 130 körül keletkezett, és két férfit, Gadaliaszt és Sauloszt vádol adócsalással, hamisítással, valamint rabszolgák illegális eladásával és felszabadításával Júdea és Arábia tartományokban, amelyek a mai Izrael és Jordánia.
A CBC beszámolója szerint a papirusz egy ügyész által írt vádirat, amely részletesen taglalja, hogyan próbálták meg a vádlottak kihasználni a két tartomány közötti, gyenge lábakon álló adminisztratív kommunikációt. Többféle adó vonatkozott a rabszolgák kereskedelmére, tulajdonlására és felszabadítására: például a rabszolgák eladására négy százalékos, a felszabadításukra pedig öt százalékos adó volt érvényben.
Gadalias és Saulos úgy manipulálták az ügyeket, hogy a rabszolgák „eltűnjenek” a hivatalos nyilvántartásokból, így elkerülve az adófizetést.
Az ügy különlegessége, hogy a vádlottak nevei bibliai eredetűek, ami arra utal, hogy zsidó származásúak lehettek. Az egyikük egy jegyző fia volt, így hozzáfért a hamisításokhoz szükséges eszközökhöz. A motivációk között nemcsak anyagi haszonszerzés lehetett, hanem vallási és társadalmi szempontok is.
A zsidó törvények szerint ugyanis a rabszolgák zsidó tulajdonos esetén automatikusan zsidóvá váltak, ami bizonyos kötelezettségeket rótt a gazdáikra. Elképzelhető, hogy a vádlottak megpróbálták kijátszani saját jogi kötelezettségeiket, vagy személyes kapcsolatuk volt a rabszolgákkal, akiket a római társadalomban gyakran hűséges háztartási szolgaként szabadítottak fel.
Az ókori római jog nagyon szigorúan büntette az adócsalást. A szankciók között szerepeltek súlyos pénzbírságok, örök száműzetés, kényszermunka sóbányákban, sőt a legszélsőségesebb esetekben a „damnatio ad bestias”, vagyis a nyilvános kivégzés vadállatok által. Ez az elrettentő büntetés nem volt elképzelhetetlen az ilyen súlyú bűncselekmények esetén, derül ki az Open Culture cikkéből.
A papiruszt 2014-ben fedezték fel újra, és csak ekkor sikerült pontosan megfejteni, hogy ókori görög nyelven íródott. Egy tudóscsoport alapos vizsgálatot végzett, összevetve a neveket és helyszíneket más történelmi forrásokkal, és 2025 januárjában publikálták a kutatás eredményeit.
A dokumentum nemcsak a bírósági eljárás részleteit tárja fel, hanem azt is, hogy a birodalom peres ügyekben dolgozó ügyészei milyen kifinomult retorikai eszközöket alkalmaztak, amelyek méltók voltak Cicero vagy Quintilianus művészetéhez, és kiválóan ismerték a római jogi terminológiát görög nyelven is. Ez a felfedezés jól mutatja, hogy a jogi szakértelem az egész birodalomban jelen volt, még a határvidékeken is.
Egy kanadai történész, Seth Bernard szerint ez a papirusz jelentős hozzájárulás a római jogtörténethez, különösen egy kevésbé dokumentált időszakból, amely előtt egy zsidó felkelés zajlott Júdeában.
Bernard kiemelte a rabszolgaság történetét és a politikai környezetet, amelyben az ügy zajlott, és párhuzamot vont a mai társadalmak adóztatási rendszereivel, ahol szinte minden tevékenység, még a rabszolgákhoz hasonló áruk adóztatva van. Ez a felfedezés megnyugtató lehet azok számára, akik úgy érzik, hogy az adózás és az adóelkerülés mindig is az emberi társadalmak része volt.
Ez a 1900 éves papirusz nemcsak az ókori adócsalás egy lenyűgöző példája, hanem egyben értékes forrás a római jogi gondolkodásról, a társadalmi viszonyokról és az igazságszolgáltatás működéséről a birodalom peremvidékén.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
