A járvány, amely majdnem eltörölte az emberi civilizációt

Ötezer évvel ezelőtt, a mai Lettország területén, egy fiatal férfi haldoklott – nem erőszak áldozata lett, nem éhezett, és nem is szenvedett betegségtől, amit látni lehetett volna. Száz kilométerekkel arrébb, Svédországban egy nő ugyanúgy, szinte azonos tünetekkel halt meg. Nem ismerték egymást. Nem voltak rokonok. És mégis, ugyanaz a rejtélyes halál vitte el őket, mint sok ezer más embert szerte Eurázsiában. Egy láthatatlan gyilkos, amely később a történelem legismertebb pestisjárványait hozta el – de ez a fejezet az emberi múltból majdnem teljesen feledésbe merült. Most a tudomány újra fényt vet rá, és a kép, ami kirajzolódik, hátborzongató.

A Yersinia pestis nevű baktérium neve talán nem ismerős, de maga a betegség, amit okoz – a pestis – annál inkább. A fekete halál és a Justinianus-pestis hátterében is ez az organizmus állt. A kutatók azonban most arra utaló nyomokat találtak, hogy a pestis már jóval a középkor előtt is pusztított – és nem is akárhogyan — számolt be róla az ExtinctZoo.

A legújabb genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a baktérium 6–7 ezer évvel ezelőtt alakult ki, és már a neolitikumban (Kr. e. 3450–3000 között) tömeges halált okozhatott. A bizonyítékok fogakból és koponyákból származnak, ahol a baktérium DNS-ét azonosították.

Temetők, amelyek beszélnek

Kezdetben csupán néhány egyedi eset került elő, de idővel egyre több neolitikumi sírban fedezték fel ugyanazt a kórokozót – nem csak elszigetelt helyeken, hanem Európa-szerte. Családokat találtak eltemetve együtt, majd tömegsírok kerültek elő, amelyeket pestis áldozatai töltöttek meg. A fertőzés nem válogatott: egészséges fiatalokat, gyerekeket, nőket, harcosokat tizedelt meg.

Egy különösen beszédes lelet Skandináviából származik: egy 38 fős család sírja, ahol 32% esetében mutatták ki a pestis jelenlétét. Ez az arány megegyezik a középkori fekete halál halálozási rátájával – és ez még csak egy példa.

Az ősi világjárvány nyomában

A kutatók szerint három különálló hulláma lehetett a járványnak, amelyek közül az utolsó volt a legpusztítóbb. Ez a harmadik hullám a népesség 50%-át is eltörölhette egyes területeken. A járvány minden bizonnyal összefüggésbe hozható a neolitikus hanyatlással, amikor a korábbi évszázadok során felduzzadt eurázsiai népesség hirtelen drámaian csökkent.

Ezzel egyidőben eltűntek a monumentális megalitikus építmények, megsemmisültek a korai falvak, és sok helyen erőszakos halál jeleit mutató tömegsírok kerültek elő. Leégett házak, elhagyott települések utalnak arra, hogy az emberek szándékosan próbálták megakadályozni a járvány továbbterjedését.

Tökéletes vihar: városok, gabona és patkányok

A neolitikumban kezdtek megjelenni a „mega-települések” – több tízezer emberrel, szoros közösségekben, rossz higiéniai körülmények között. Az ilyen közösségek ideális táptalajt nyújtottak a járványok számára. Ráadásul a raktározott gabona vonzotta a rágcsálókat – a pestist terjesztő bolhák gazdáit. A láncreakció szinte elkerülhetetlen volt.

A legpusztítóbb típus, a pneumoniás pestis, képes emberről emberre terjedni – és a jelek szerint ez sem volt ritka az időszakban. A fertőzés akár két napon belül halált okozhatott.

Mi maradt a pestis után?

Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés az volt, hogy a járvány nem egyetlen generációt érintett – hanem hatot, több mint 120 éven keresztül. Ez azt jelzi, hogy nem egy gyors, pusztító hullám volt, hanem egy lassan hömpölygő apokalipszis, amely generációról generációra örökítette a halált.

A pestis következtében a népesség évezredekre visszaesett. Egyes területeken csak 3000 évvel később érte el újra ugyanazt a lélekszámot.

Tény vagy találgatás?

Nem minden kutató ért egyet a pestis kizárólagos felelősségével. Egy német tanulmány például jóval alacsonyabb fertőzési arányokat mutatott ki – 1,5–5% között. Ezek alapján valószínűbb, hogy a neolitikus hanyatlást több tényező együttes hatása okozta: a járvány mellett éghajlatváltozás, mezőgazdasági válság, valamint a növekvő erőszak és társadalmi instabilitás.

Egy különösen érdekes elmélet szerint a háborúk és a félelem voltak a legnagyobb katalizátorai a népességcsökkenésnek. Az emberek a biztonság kedvéért zsúfolt közösségekbe költöztek, ahol a járványok könnyebben terjedtek, a termékenységi ráta csökkent, és a halálozás emelkedett.

Egy korszak vége

Bár a pontos okokat talán soha nem tudjuk meg, egy biztos: a neolitikum vége sötét, erőszakos és fájdalmas időszak volt az emberiség számára. Egy olyan katasztrófa, amelyet a történelemkönyvek nem jegyeztek meg éppen úgy, mint a középkor járványait – de a hatása hasonlóan pusztító volt.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Hunyadi János a király törvénytelen gyermeke lehetett
A Hitler elleni merénylet, ami megváltoztathatta volna a történelmet